"Érdekes dolog megállni egy kuszán benőtt part mellett, amelyet sokféle növény borít, madarak dalolnak a bokrokban, a levegőben rovarok röpködnek, és férgek másznak a nedves földben, és eltűnődni azon, hogy mindezeket a finom gonddal szerkesztett formákat, amelyek annyira különbözők, és amelyek oly bonyolult módon függnek egymástól, egytől egyig olyan törvények hozták létre, melyek ma is működnek körülöttünk."
/Charles R. Darwin/
James Wang kapitány hajónapló bejegyzése, 2095. június 17. 17:45, GMT szerint.
Azonosító: 10270-TA-XFPLC/ADAM
Mindketten gond nélkül ébredtünk a kriofagyasztásból. Az automatikus megfigyelőrendszerek semmi anomáliát nem mutattak ki az állományban, a hajó és az összes felszerelés sértetlennek tűnik.
Megközelítettük a Gliese 581 rendszert. Célba vettük a c jelű égitestet. Pályánk 30°-os szöget zár be az ekliptikával.
A csillag szemmel láthatóan kisebb a Napnál, izzása átható vörösnek látszik a polarizáló rétegeken keresztül. A földi színképelemzés meglehetősen pontosnak bizonyult, csak pár ezrednyi eltéréseket tapasztaltunk. Legtöbb feltételezésünk beigazolódott a rendszerrel kapcsolatban, a táblázatokat csatolom a bejegyzéshez.
A hajóablakból kinézve fantasztikus látvány tárul szemünk elé. Lewis kapitányhelyettessel sokat ülünk a megfigyelőszobában szótlanul bámulva a bolygók lassú keringőjét.
Körülbelül két hét múlva állunk pályára a G581c körül, addig folyamatos méréseket végzünk. Három vagy négy napig az atmoszféra határán maradunk, és csak a levegőből végzünk megfigyeléseket, majd leszállunk és elkezdjük a felszíni felmérést. Ha minden rendben megy, negyed éven belül elkezdhetjük a rakomány kitelepítését.
Remélem semmi gondunk nem lesz.
James Wang kapitány hajónapló bejegyzése, 2095. június 27. 03:20, GMT szerint.
Azonosító: 10270-TA-XFPLC/ADAM
Nagyon különös megfigyeléseket tettünk. Az első napokban semmiféle mesterséges aktivitást nem érzékeltünk a bolygófelszínen, de minden eshetőségre felkészülve, bekapcsolva hagytuk az összes megfigyelőrendszert. Mint kiderült, nem is hiába. Tegnap délután óta rádiójeleket fogunk. Nagyon gyengék, és a leghosszabb is csak másfél másodperc hosszú, de úgy tűnik mesterséges eredetűek. Szabálytalan időközönként fogjuk az adást, kb. három óra alatt észlelünk tízet. Azért is meglepő a dolog, mert már egészen közel járunk célunkhoz, de eddig semmilyen technikai civilizációra utaló fényt nem tapasztaltunk az éjszakai oldalon. Néha látszik egy-egy felvillanás, de ugyanaz a helyzet velük, mint a rádiójelekkel. Rövidek, és elemezhetetlenek. Ugyan úgy eredhetnek természetes kémiai reakcióból, mint tűzfegyverek torkolattüzéből.
A bolygó felszíne szintén érdekes. Viszonylag sok víz található rajta, de nincsenek nagy egybefüggő vízfelületek, így az égitest főleg zöld és barna színben játszik. A barna és szürke valószínűleg kopár föld, a zöldet pedig vegetációnak feltételezzük. Ez magyarázhatja a tükröződés hiányát. Közre játszik még, hogy a bolygón nagyjából folyamatosan 30°C környékén van a hőmérséklet az egyenlítő mentén, a pólusoknál pedig 20°C körül, tehát az állandóan magas hőmérséklet folyamatosan mozgásban tartja a vizet.
James Wang kapitány hajónapló bejegyzése, 2095. július 2. 23:15, GMT szerint.
Azonosító: 10270-TA-XFPLC/ADAM
A mai napon bolygókörüli pályára álltunk, és elkezdtük a megfigyeléseinket. Szondákat engedünk le a légkörbe, megmérjük az összetételét, a légnyomást, a gravitációt. Még mindig a megmagyarázhatatlan fény és rádiójel "felvillanások" az egyetlen jelei egy esetleges értelmes bennszülött civilizációnak. Lewis kapitányhelyettessel rengeteget törjük a fejünket, vajon mi okozhatja ezeket az anomáliákat. A teleszkópokkal semmiféle földművelés, vagy épület nyomait nem tudtuk egyelőre felfedezni, bár még nagyon az elején járunk a felszín felderítésének. Automatikus fényképezésre állítottam a megfigyelőrendszert, számításaink szerint 75 óra alatt képet kapunk a teljes bolygófelszínről.
James Wang kapitány hajónapló bejegyzése, 2095. július 6. 13:00 , GMT szerint.
Azonosító: 10270-TA-XFPLC/ADAM
ADAM alig 20 perce fejezte be a bolygó háromdimenziós megjelenítésének kalibrálását, de máris észrevettünk bizonyos ismétlődéseket a földrajzi jellegzetességekben. Mintha nem is természetes úton alakult volna a táj, hanem valamiféle külső beavatkozás hatására. Mindenesetre ez további kivizsgálást kíván. Megpróbálok valamiféle elemzőprogramot összeütni. Kikérem Tiona véleményét is. Egyre több a kérdés, és sehol egy válasz. Nagyon várom már, hogy leszállhassunk, de addig, amíg nem tisztul ki legalább néhány dolog, nem merem megkockáztatni.
James Wang kapitány hajónapló bejegyzése, 2095. július 7. 16:25, GMT szerint.
Azonosító: 10270-TA-XFPLC/ADAM
Attól félek, kezdek összeroppanni a sok rejtély alatt. Tionával írtunk egy programot, de valamit nagyon elhibáztunk, vagy tényleg ilyen elképesztő a helyzet. Az eredmények ugyanis azt mutatják, hogy az egész bolygó felszíne szabályos hatszögekre van osztva, amelyek domborzati viszonyai valamiféle bonyolult rendszer alapján ismétlődnek. A logikája nagyon összetett lehet, mert semmilyen algoritmusra nem illik, amire csak gondolni tudunk, és különösebb megfigyelés nélkül a természetesség látszatát kelti. Ezt még az is erősíti, hogy a szomszédos mezők hatással vannak egymásra, torzulnak. Ha Tiona nem lenne a csigák megszállottja, lehet nekünk se tűnt volna fel. Mindketten találtunk egy-egy csiga formájú tavat, és mikor megmutattuk egymásnak, kiderült, hogy méterre pontosan egyformák, de a bolygó két átellenes pontján találhatóak. Akkor kezdtük el keresni az ismétlődő formákat.
Egy ideje figyeljük a "felvillanások" rendszerét is, hátha találunk valami logikát, de eddig nem jártunk sikerrel. Találtunk viszont egy alkalmasnak látszó leszállóhelyet. Egy viszonylag nagy fennsík alakult ki két hatszögletű elem találkozásánál. Oda fogjuk letenni a leszállóegységet.
A 10270-TA-XFPLC sorozatszámú ADAM csillaghajó biztonsági rendszerének felvétele
2095. július 7. 20:17 GMT
- Nem érdekel! Holnap akkor is leszállunk.
- Rendben James. De kérlek, ne kiabálj velem.
Hosszú, kényelmetlen csend telepedett közéjük.
- Mi történt velünk? Régen sosem veszekedtünk. A kiképzőbázison sem. Hétéves korunk óta élünk szinte egybeforrva, és soha nem veszekedtünk - forró könnyek fojtogatták - Ez a bolygó megmérgez minket a rejtelmeivel, de nem tudok neki ellent mondani. Csábít. Vágyom rá, hogy megismerhessem. Ahogy rád is vágyom James...
Tiona közelebb lépett párjához, fekete kezével végigsimított a kezelőszerv fölé hajoló, őszülő halántékú férfi hátán. Az mintha észre sem vette volna. Keleti vágású szemei az előtte sorjázó adatokat fürkészték, a kijelző fénye megszállott táncot járt pupilláján. James Wang abban a pillanatban valahol egészen máshol járt.
- Látod, már nem is figyelsz rám. Beleőrültél ebbe a bolygóba. De jó. Szálljunk le holnap. Addig viszont aludjunk egyet.
Megcsókolta a férfi arcát, és gyengéden elhúzta a gépek közeléből. A hajó méreteihez képest apró lakórészlegükben egy franciaágynak, egy ebédlőasztalnak, egy étel- és italszintetizáló egységnek, valamint a leválasztott mosdóhelységnek szorítottak helyet. Csak a legszükségesebbek, mégis otthonosnak tűnt a hajó többi részéhez képest.
Lehámozta a ruhát férjéről, majd maga is meztelenre vetkőzött, és együtt szálltak be a zuhany alá. James feledni látszott gondjait, és megint élet költözött a tekintetébe. Nem voltak együtt, mióta a Naprendszer elhagyása után belefeküdtek kriofülkéikbe. Nedves testeik egymáshoz simultak, és földöntúli táncba kezdtek. Mindketten teljes lényüket adták annak az entitásnak, ami két ember összefonódó testéből születik, és a másiknak adott öröm kelti életre. Egy végetlennek tűnő órára egymásba olvadva, mindenről megfeledkezve lebegtek föld és csillagok között.
Tiona sokáig nem tudott elaludni. Aggasztotta az a zaklatott kifejezés, ami együttlétük előtt James tekintetét uralta. Sosem látta még ilyennek. Lassan 20 éve szinte napi 24 órában együtt éltek, értették a másik minden rezdülését, szinte olvastak egymás gondolataiban. De most mintha valami láthatatlan fal emelkedett volna közéjük, és a nő nem tudta ezt mire vélni. Mióta az Eve közelébe értek - egymás között így nevezték a G581c-t - James egyre hidegebb, egyre zárkózottabb lett. Kevesebbet beszélgettek, egyre több időt töltött az elemzésekbe temetkezve, és elméleteket gyártva a megmagyarázhatatlan jelenségekre. De már mindegy is. Holnap minden kiderül.
Tiona Lewis kapitányhelyettes hajónapló bejegyzése, 2095. július 8. 9:55, GMT szerint.
Azonosító: 10270-TA-XFPLC/ADAM
A sikló felkészítésével és a felszerelés berakodásával viszonylag gyorsan végeztünk, a legtöbb időt azzal töltöttük, hogy a kutatási és biztonsági stratégiánkat megvitassuk. James ugyanis mindenáron azt akarta elérni, hogy a leszállóegység közvetlen közelében maradjak, amíg ő felderít, hogy szükség esetén azonnal indulhassak, akár az ő hátrahagyásával is. Melyik feleség lenne erre képes? Végül abban egyeztünk meg, hogy először gyalog felderítjük a fennsíkot, ami kb. 5-6 négyzetkilométer, azután James az egyik hároméltűvel lemegy szétnézni az alacsonyabb területekre. Én a fennsík pereméről fogom figyelni. Mellettem lesz a másik jármű, hogy szükség esetén közbeléphessek, vagy gyorsan ott lehessek mellette.
Nagyon rossz előérzetem van a mai nappal kapcsolatban. Persze lehet, hogy ez csak a bezártság miatt van. Űrhajósoknál többször figyeltek meg enyhe agorafóbiát kis helyen eltöltött hosszú idő után.
A 10270-TA-MPAJ/1 fedélzeti számítógépének felvétele
2095. július 8. 11:25 GMT
- Úgy tűnik, egyelőre minden rendben van. Semmilyen aktivitást nem észlelek. Nézd ezt a tájat! Fantasztikus! Tényleg, mintha álom lenne. Vedd át egy kicsit, hadd nézzek szét jobban.
A nő megnyomott néhány gombot a műszerfalon, James pedig megfogta az előtte meredező irányító karokat. Amint ismét stabilizálódott a sikló, Tiona felpattant a székéből, és arcát az oldalsó megfigyelőablaknak nyomva fürkészni kezdte az alattuk elsuhanó dombokat, erdőket, növényeket. Már egész alacsonyan jártak, így ki tudta venni a növények sárgásfekete törzseinek, többtíz méter magasba nyúló, kusza szövedékét.
- Sehol nem látok mozgást. Furcsa. Pedig ebben a burjánzó flórában aztán van elég élettér. Lehet nem alakult ki az evolúciójuk során semmilyen mozgékony létforma? Vagy esetleg már kipusztult. Bár ha jobban belegondolok, ezekben a sekély vizekben nehezen fejlődhetett volna ki olyan élet, ami képes lett volna kilépni a szárazföldre.
- Elfelejted, hogy ez nem a bolygó természetes formája. Egyébként eszembe jutott valami, bár elég őrültségnek hangzik – hallgatott el bizonytalanul.
- Na, ki vele. Előlem igazán nincs értelme titkolnod.
Tiona mosolygott, mert eszébe jutott, hogy akkor látta férjét utoljára ilyen bizonytalannak, amikor az megkérte a kezét. Reggel óta megint furcsán viselkedett, de úgy látszik az intim közelség, amibe végre visszatért közéjük, megnyugtatta. Legalább a szemeiben vibráló őrület helyét átvette az eltökéltség lángja. Most viszont, ahogy előadta elméletét, egy szégyenlős kisgyerek kifejezése ült ki az arcára.
- Szóval arra gondoltam, hogy mi van, ha nem mi értünk ide elsőnek? Ha valakik mondjuk jártak már itt, és terraformálták az Eve-et? Ez megmagyarázhatná a hatszögletes elrendezést, ugyanakkor felvet egy újabb kérdést: hol vannak most ezek a technikailag ennyire fejlett lények? És ha elmentek, akkor miért hagyták itt ezt a csodálatos bolygót? Vagy talán még nincs befejezve, és épp csak hazautaztak valamiért. Én már igazán nem tudom, mire gondoljak.
- Ne aggódj. Hamarosan választ kapunk az összes kérdésünkre. Legalábbis remélem.
10270-TA-MATV/4 fedélzeti naplóbejegyzés
2095. július 8. 17:10 GMT
A fennsíkon nem találtunk semmi érdemlegeset. Körbejártuk az egész felszínét, de csak kopár, poros földet, és sziklákat láttunk, meg néhány kiszáradt növényt, amikből mintát vettünk. Viszonylag könnyen mozgunk, mert a gravitáció csak körülbelül a földi kétharmada. A levegő ugyan kicsit ritkásabb, de belélegezhető. 30%-ban oxigént, 47%-ban nitrogént, 15%-ban héliumot és 6%-ban neont tartalmaz. Furcsa szaga van.
A nap lassan eléri delelőjét, és kezd nagyon meleg lenni. 29°C és 87%-os páratartalom van.
James 10 perce indult el lefelé. A magaslatról, aminél megálltam, jól belátni a körülöttünk elterülő síkságot. A talajt odalent valamiféle zöld növényzet borítja, James szerint olyanok, mint a zuzmók vagy a korallok otthon. Most a pár kilométerre levő erdőszerű csoportosulás felé tart. Nagyon remélem, hogy semmi veszélyesre nem bukkan.
James Wang kapitány személyi egységének felvétele
2095. július 8. 17:13
Elértem az erdő szélét.
Főként vastag, sikamlós felületű, indaszerű törzsek sűrű szövevényéből áll. Színük fekete, sárga mintázatokkal. Valamiféle nyálka borítja őket, feltételezésem szerint a kiszáradás elleni védelemre szolgál. A vibrációs penge elég könnyen átvágja a törzset, belül rózsaszínes árnyalatú, fás szövet látszik. Nagyon sok nedvességet tartalmaz, de a megsértett felület környéke gyorsan kiszárad. Mintha a növény elszívná onnan a vizet. A metszeten egy centi körüli átmérőjű csatornák látszanak, melyek néhol kiszélesedve és összeolvadva kis tartályokat alkotnak. Félreteszek néhány mintát a későbbi vizsgálatokra, és megpróbálok valamennyi nedvet is összegyűjteni, bár a növény nagyon ragaszkodik a folyadékállományához.
Egyébként az erdő környékén körülbelül 10°C-kal alacsonyabb a hőmérséklet, mint a nyílt területen, mintha a növények magukba szívnák a meleget.
Az törzsek fejmagasságban tányérszerű, viaszos felületű nyúlványokat növesztenek, amelyek vastagok és kemények. Könnyen törnek, belül olyanok, mint a hungarocell. A 7-8 milliméter átmérőjű gömbök kézzel nem összenyomhatóak. Ezekből is rakok el néhányat.
10270-TA-MATV/4 fedélzeti naplóbejegyzés
2095. július 8. 17:30 GMT
Egyre furcsább ez a bolygó számomra. Először azt vettem észre, hogy egyáltalán nem mozog a levegő. Forróság van, de a Földön észlelhető egyik jelenséget se lehet megfigyelni. Nincs délibáb, sem hullámzás a horizonton. Éppen ezért lepődtem meg nagyon, amikor Jamest figyelve valami mozgást láttam a szemem sarkából. Először azt hittem, hogy csak képzelődöm, mert amikor odakaptam a tekintetem, már semmit nem láttam. De amikor ez már vagy negyedszer játszódott le, elkezdtem aggódni. Próbáltam elérni Jamest adóvevőn, de nem válaszolt. Pedig semmi baj nincs a kapcsolattal. Nem tudom, mi lehet vele. Ennyire nem feledkezhetett meg magáról. Odamegyek.
James Wang kapitány személyi egységének felvétele
2095. július 8. 17:40
Nagyon furcsa érzésem támadt. Mintha valaki figyelne egészen közelről. Mintha itt állna valaki a hátam mögött. Körbenézek, de nem látom senkit a közelbe.
Tiona elindult felém a hároméltűjével. Nem tudom mi történhetett. A rádióhívásra sem válaszol. Biztos valami üzemzavar.
Elkezdett sajogni a fejem. Mintha hirtelen megugrott volna a légnyomás.
- Ááh! Mi ez? Szörnyen fáj, mintha satuba fognák. Áááááh! Nem tudok mozdulni. Tiona! Tiona válaszolj!
Tiona Lewis személyi egységének felvétele
2095. július 8. 17:40
Újra láttam a mozgást, de most közvetlenül James mellett. Mintha vibrált volna a levegő a talaj felett egy méterrel. James felállt, és körbenézett, de mintha észre sem vette volna az egyre sűrűbben felvillanó jelenséget.
Felém néz, és integet, de továbbra sem tudom elérni rádión. Mi a fene folyik itt?
- Jesszusom, összeesett! James! Mi történt veled? Hallasz?
Nem értem. Maximális sebességre kapcsolok. Csak ne legyen komoly baja!
10270-TA-MATV/3 külső megfigyelőegységének felvétele
2095. július 8. 17:44 GMT
Wang kapitány a földön fekszik, és értelmetlen összevisszaságban törnek elő belőle a szavak. Tőle balra egyre erősödik a levegő vibrálása, és egy magas, emberszerű alak kezd kirajzolódni. Tiona hároméltűje eszeveszett tempóban közeledik, de még vagy 3 perc mire odaér.
A vibrálás egyszerre megszűnik, és a helyén egy különös idegen lény alakja tűnik fel. James agóniája enyhülni látszik, ahogy a lila bőrű, fémes színű mellényt és nadrágot viselő humanoid közelebb lép hozzá. Hosszú, vékony, törékenynek látszó végtagjai vannak, törzse hengerszerű, testmagasságához képest rövid. Hosszú nyakán hatalmas, orsó formájú fej ül, négy apró szeme fejjel lefelé fordított trapézalakban helyezkedik el széles és keskeny szája felett. Orra és füle egyáltalán nincs.
Szinte mozdulatlanul, tekintetét Jamesre szegezve áll egy méterre tőle.
Tiona hároméltűje 200 méterre áll meg, a nő kiugrik, rohanni kezd a különös csendélet felé, és férje nevét kiáltozza. Az idegentől 20 méterre, mintha láthatatlan falnak ütközne, hátratántorodik, majd lassan, elrévedt tekintettel és elnémulva odasétál, térdre esik James összegörnyedt teste mellett.
Ismeretlen forrás
Mindketten elvesztették eszméletüket.
- James! – bukott ki Tiona száján az önkéntelen kiáltás, amikor arra eszmélt, hogy férje arca tölti ki látómezejét.
- Ne kiabálj, itt vagyok.
- Annyira féltem. Jól vagy? Mi történt? Nem tudok megmozdulni.
- Tudom, én sem. Nem érzem semmimet. Mintha eltört volna a nyakam.
- Hogy kerültünk ide? Nem emlékszem semmire.
- Hadd világosítsam fel magukat.
Mindketten megpróbálták felkapni fejüket az ismeretlen hangra, de épp csak a szemüket tudták megmozdítani.
- Engedjen el! Mit csinált velünk?
- Nyugodjon meg James. Amíg én nem gondolom úgy, addig úgysem tudnak felkelni. Kikapcsoltam a mozgásközpontjukat. Kénytelenek lesznek meghallgatni.
- Miért csinálja ezt velünk?
- Ó, ez nagyon egyszerű. Azért, mert betolakodtak a bolygónkra. Maga is ugyan így tenne a helyemben. Ne ellenkezzen, úgyis látom a gondolatait. Tiona ne féljen. Nem lesz részük további fájdalmakban. Ha tehettem volna, az eddigiektől is megkímélem önöket, de nem állt módomban. Nagyon különbözik a központi idegrendszerük felépítése a miénktől, és időbe tellett kiismernem, mit hogyan kell csinálnom. Az érzékszerveik megtévesztése sokkal könnyebbnek bizonyult, mint, hogy is fogalmazzak, hogy megértsék... Talán kivágás lenne a megfelelő szó, de a reakciójukból ítélve mégsem. Mondjuk úgy, hogy elválasztottam a személyiségüket a többi részüktől. Ha úgy tetszik kiemeltem magukat a testükből. Ne aggódjanak, nem végelegesen. Bár talán már nem is számít.
- Ezt hogy érti? – kérdezte James és Tiona szinte kórusban.
- Mit gondoltak? Felfedem létezésemet maguk előtt, és aztán majd szépen hazamehetnek, hogy elmeséljék mindenkinek, hogy mit láttak? Na nem. Ha a népük tudomást szerezne a létezésünkről, elözönlene minket, és soha többé nem lenne nyugtunk. Maguk is csak azért lehetnek itt, mert kíváncsiak voltunk, hogy halad a kísérlet. Sajnos lassabban, mint vártuk. Persze töredékét sem használják ki lehetőségeiknek. Látom, csak úgy száguldoznak a kérdések a fejükben. Nos, amiért ilyen érdekes élményben részeltettek, azt hiszem, tartozom annyival, hogy meséljek magunkról.
Sokkalta ősibb faj vagyunk, mint azt önök el tudnák képzelni. A bolygójuk meddő világ volt, amikor rátaláltunk. Nagyméretű, esetlen hüllők uralták a felszínt, melyek jó vadászsportot nyújtottak, de húsuk ehetetlen volt. Megalkottuk hát az emlősöket, amik el is kezdtek szépen szaporodni. Csakhogy ahelyett, hogy átvették volna a vezető szerepet az alantas gyíkok felett, rejtőzködve, a talajban éltek. Akkor úgy döntöttünk, hogy ideje egy kis rásegítésnek. Kicsit túllőttünk a célon, és majdnem sikerült lakhatatlanná tennünk a bolygót, de kis szőrös kreatúráink szívósabbnak bizonyultak, mint hittük. Akkor kezdtünk nagyobb vonalakban gondolkodni. Rendszeres látogatásokkal segítettük a természetes kiválasztódást, úgy, ahogy jónak láttuk. Az utána következőket már nagyjából ismerik, de különösen torz képük van a történelmükről.
A Prométheusz, vagy ahogy önök nevezik, a Föld, ökoszisztémája egy idő után önállósult, és többé nem éreztük szükségét a folytonos felvigyázatnak.
- De hát a Prométheusz egy görög szó. Hogy lehet, hogy maguk mégis így nevezik a Földet?
- Amit latinnak neveznek, az valamikor a mi nyelvünk volt. Mi tanítottuk meg az embereknek. De kérem, ne szakítson félbe többször. Ki nem állhatom. Tehát úgy döntöttünk, hogy hagyjuk a dolgokat a maguk medrében folyni, ezért felszámoltuk a szállásunkat a Marson, mielőtt még elég jó minőségű teleszkópokat építettek volna, nehogy felfedezzenek.
Néha persze visszajártunk megfigyeléseket végezni, de most, hogy végre megtanultak hosszú utazásokat kivitelezni, megengedhettük magunknak azt a luxust, hogy önöket csalogassuk ide. És lám itt vannak. Hát nem csodálatos a kíváncsiság? Ha már erről van szó, felteheti azt a kérdés Tiona, ami már oly sokszor felmerült magában, de nem merte nekem szegezni. No, tessék csak tessék.
- Miért?
- A válasz nagyon egyszerű. Kíváncsiságból. Egyszerűen kísérleteztünk, eleinte legalábbis. Mostanra azért megváltoztak kicsit a dolgok. Igazán ígéretes fajnak bizonyultak, idővel még akár népközösségünkbe is bekerülhetnek, addig azonban még sokat kell fejlődniük. Hatalmas lehetőségek állnak maguk előtt, csak ki kell őket használni. Maguk persze ebből már semmit sem fognak megélni. Köszönöm, hogy itt voltak. Kapnak még pár percet egymásra, hogy elbúcsúzhassanak, azután fájdalommentesen szépen elalszanak. Jó utat.
- James.
- Igen Szívem?
- Rég nem hívtál így. Hiányzott. Szeretlek.
- Sajnálom, hogy keveset törődtem veled ebben a pár napban.
- Jó, hogy velem vagy. Egyedül biztos félnék. Szoríts erősebben.
- Soha többé nem engedlek el, ne félj.
- Furcsa mód nyugodt vagyok. Lehet ez is az idegen hatása. Meg se mondta a nevét.
- Valóban. Jó, hogy téged látlak utoljára.
- Mit is mondott?
- Azt, hogy jó utat. Mintha a Kis hercegben lennénk. Vajon most mi következik?
- Nem tudom, de azért csak fogd a kezem. Bármi van.
- Jó utat James!
- Jó utat.
