Hiányod úgy hat rám,
mint valami rút kórság.
Álmatlan hánykódom
paplanom hullámain.
Fűt belülről, úgy ám,
a szerelmes forróság,
kínlódom, rázkódom,
álmodom lázálmaim.
Kívánom illatod
és ajkaid hívását,
epedek csókjaid
és ölelésed után,
s ha Te is kívánod
szerelmesed látását,
sóhajim s sóhajid
teljesülnek talán...
Felnézek az éjszínű égre,
két apró csillag parázslik.
Fényükben smaragd szemeidre lelek,
jobbról az egyik, s balról a másik.
E két parány zsarátnok
úgy vigyázza álmod,
miképp Te, kebledben,
hű szívem vigyázod.
Álmodtam egy lányról,
ki nem kínozta szívem,
ki megfogta a kezem,
és szeretett híven.
Csodának beillik,
hogy kilépett az éjből,
megfogta a kezem,
s szeretett szívből,
s hogy e lány Te vagy,
én szívből köszönöm!
Bárcsak velem lennél,
bárcsak megcsókolnál,
ha csak egy percre is,
de bárcsak mellém bújnál...
Szeretlek Zsuzsi nagyon (L)(L)(L) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése