Az milyen, hogy a barátnőm atom részeg Békéscsabán és tök jót bulizik, telefonálunk, és azt mondja, hogy biztos én fogom megcsalni, én meg itt fekszek Pesten betegen az ágyamban, és a lakótársaim is bulizni vannak?
Egyetlen egy szót találok erre: szívás.
Random Emlék:
Az egyik első alkalommal, amikor több időt töltöttem egyszerre Zsuzsival az egy szerda vagy csütörtök délután volt. Februárban történt, hó nem volt, hideg viszont annál inkább. Még nem voltunk együtt, de nekem már nem volt barátnőm, és már megfordult a fejemben, hogy jó lenne vele. Szóval aznap délután ahogy mentem haza suliból, megláttam őt a szemközti buszmegállóban leszállni. Nem emlékszem, hogy ő jött-e át, vagy én mentem oda, de a lényeg az, hogy végülis elkísértem próbára, merthogy oda indult. Aztán amikor odaértünk, kiderült, hogy elmarad, úgyhogy együtt indultunk haza, mert kb. ugyan ott lakunk. A vége az lett, hogy 2 órát sétáltunk, aztán 1 órát ácsorogtunk a lépcsőházuk előtt, pedig elköszöntünk vagy hétszer, de egyikőnknek sem akaródzott elindulni, még a hideg ellenére sem. Nagyon jó délután volt.
Akkor derült ki az is, hogy nagymamámék velük cseréltek lakást 11 évvel ezelőtt. Furcsa, hogy milyen fordulatokat tud venni a sors. Apa ugyanabban a szobában nőtt fel, mint Zsuzsi. Én ezt akkor persze valamiféle jelnek fogtam fel. Jó érzés volt. Még most is mosolygok, ha arra a napra gondolok, pedig már több, mint másfél éve történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése