2011. május 10., kedd

A Nagy Úr

- Hallgasd csak!
Rövid szünet után:
- Mit?
- Legalább maradj csendben.
A fiú megszeppent arcot vágva elhallgatott, pedig az öreg csak suttogott, majd kisvártatva:
- De én tényleg nem hallok semmit.
- Ehh! Ha a füledbe üvöltenének, te azt se hallanád - legyint.
Megint fülelnek. a fiú nyugtalanul mocorog, egy bottal piszkálja a tüzet.
- Maradj már a fenekeden de sajtkukac! - csattan fel az öreg, majd feláll, sarkon fordul, és kilép a tábortűz fényköréből. Csizmája talpa alatt halkan neszeznek a fűszálak.
A fiú egy darabig még piszkálja a tüzet, de nem bír ifjonti kíváncsiságával, és olyan csendben, ahogy csak tud, az öreg után indul. Néhány méterre, egy sziklánál talál rá. A földön ül, hátát a kőnek veti, és kémleli a csillagokat.
- Ülj le. A városban ilyet ritkán látsz. Ismered őket?
A fiú az öregtől tisztes távolban ül le, lábát előre nyújtja, kezeivel háta mögött támaszkodik meg.
- Néhányat - feleli, majd mivel az öreg nem reagál, sorolni kezdi:
- Az ott, - mutatja - az a fényes középen, például a Vega. Mellette jobbra az Herkules, alatta pedig a Skorpió az Arcturusszal... Azt hiszem.
- Gyere csak ide. Na mi lesz már? Nem harapok. Ilyenkor nyáron először a Nagy Nyári Háromszöget keresd meg. A három legfényesebb csillag az égen. Fordulj dél felé, középtájt lesz a Vega, amint te is mondtad. Az a háromszög keleti csúcsa. Balra felfele találod az Északi Kereszt csúcsán a Denebet, a háromszög északi sarkát. Látod? Tőlük balra lefele van az Altair a Sas csillagképeben, ami olyan mint egy felfele hajtott szárú plusz jel.
Ha az Altair és a Veg a között félúton húzol a egy vízszintes vonalat, akkor egészen keleten megtalálod rajta az Arcturuszt, az Ökörhajcsárban, aki lóbálja az ostorát. Pont felette van a Nagygöncöl meg az Ursa Major, a Nagy Medve. Az ökörhajcsár és a Vega között meglátod majd Herkulest, és a Corona Borealist, azaz az Északi Koronát, Herkules alatt pedig a Skorpiót, szívében a vörös szuperóriás Antaresszel, ami többszázszor akkora, mint a mi Napunk.
Csendben nézelődnek.
- És az a fura valami a Skorpió mellett?
- Az a Saggitaruis, a Nyilas.
Megint csend.
- Végre te is hallod.
- Azt hiszem, én még mindig nem hallok semmit - válaszolja szégyenkezve.
- Dehogynem. Észrevetted, hogy suttogsz?
Csak fejrázás a válasz.
- Na ez ont annak a jele, hogy már meghallottad a Nagy Úr szavát.
- Miféle Nagy Úr?
- Ejnye no Hát mindent el kell magyarázzak? A Nagy Úr a csönd, a némaság.
- Nem értem. Miért úr a csend? Meg egyébként sincs csend. Hallom a szelet, ahogy játszik a fűszálakkal, meg a bokrok leveleivel, és egy tücsök is ciripel valahol.
- Mert ez a természet csöndje. Semmi sem egyforma mindig. Így van ez a csönddel is. Amit most hallunk, az a természeté. Hogy miért úr? Mert még a szél, aki maga is fejedelem, sem meri háborgatni. Csak halkan suttogja híreit a bokrok fülébe, nehogy megharagudjon rá.
Az ember barbár. Zajt csap maga körül, mert nem érti a Nagy Úr nyelvét. Pedig rengeteget mesél. Rég letűnt korokról, vagy arról mi történik épp a szomszéd városban.  De van másféle is. Például a szerelmeseké. Amikor csak nézik egymást, és semmi nem zavarja meg őket, mert nem létezik számukra semmi egyéb, csak a másik szemei. Az a csend arról mesél, hogy mit éreznek egymás iránt, s csupán ők ketten érthetik meg. A Nagy Úr kedveli a szerelmeseket.
Ám nem csak szép és kellemes oldala van. A csönd, mint minden úr, szeszélyes. Ha rossz kedve van, hát kínos pillanatokat teremt saját mulattatására. Vagy, ha érzi a vihar közeledtét, hát elhallgat. Nem beszél semmiről, csak kárörvendőn mosolyog azokon, akik nem veszik észre az intő jeleket.
S vannak, akik megtanulták, hogyan állítsák a maguk oldalára a Nagy Urat. Megtudták mivel lehet a kedvében járni, s ennek fejében engedelmeskedik nekik, míg valamit el nem hibáznak. Sokféle ilyen ember van, s akadnak köztük jók és rosszak is. Költők, színészek, politikusok, még néhány zenész is, de rablók, betörők, gyilkosok is, akiknek a Nagy Úr mindenféle gonoszság elkövetésében segít. Az Ő szemében ugyanis nincs jó és rossz. Mindennek megvan a maga célja.
S az Úr hatalmát is láthatod már. Hiszen ha elárulja a gyilkost, az könnyen áldozattá válhat. Ha megcsalja, átveri a szónokot, az nevetség tárgya lesz. Ezért mindenkinek, aki a Nagy Úrral üzletel, nagyon kell vigyáznia.
Hosszan hallgatnak, míg a fiú emészti a hallottakat.
- Az űrben ugye nincsenek hangok? - kérdezi végül.
- Nincsenek.
- Akkor holnap elviszel magaddal az obszervatóriumba nagypapa? Szeretném közelebbről is látni a Nagy Urat.

Reboot

Halihó azon keveseknek, akik véletlenül idetévedtek!
Túl vagyok az érettségi nagyján, úgyhogy talán most megint lesz időm ide írogatni. Az utóbbi pár hónapban ugyanis nem voltam túl termékeny. Na de sebaj, most úgy néz ki megint tudok írni, úgyhogy mindjárt meg is kapjátok a legfrissebbet, bár ez novella, nem vers.
Szabad értékelni:)
Üdv