2011. július 28., csütörtök

Pikcsörz

S íme megérkeztek a képek amiket ígértem (ezek, a szállás kivételével mind Ausztriában, Karintiában készültek):
Ez a kis tavacska nagyon megfogott valamiért. Szinte beleszerettem. Olyan nyugodt volt az egész. Egy szerpentin kanyarulatában álltunk meg, ilyen kis útmenti pihenőhelyen, és ezt találtuk a fák takarásában. Nagyon kellemes látványt nyújtott. Aztán ahogy közelebb mentünk, megláttuk, hogy tele van apró pisztrángokkal. Kint napoztak a sekélyesben, csak úgy szikrázott körülöttük a kristálytiszta víz.   Nem igazán siketült lefotózni őket, mert nagyon fürgék voltak.

Ezeket a hegyeket láttuk a szállás erkélyéről. Középtályt az egy sípálya, és ott balra folytatódik. A tetőn van egy templom, meg még néhány épület, amik éjjel ki vannak világítva. Hát valami fantasztikusan néz ki. Napközben rendszeresen szállingóztak le siklóernyősök. Érdekes volt nézni őket. A szállás egyébként meglehetősen kényelmes volt. Kényelmes, tiszta ágy, nagy melegben is hűvös szobák, szép, jól felszerelt fürdő. Egész otthonosan éreztem magam. 


Ilyesmiket láttunk egész végig. Az én teljes mértékben Alföldhöz szokott szememnek ... nem is tudom ... szinte valószerűtlen volt. Nem is tudom igazán elmondani. Eddig én ugye nem voltam magashegy közelében, csak jópár éve egyszer, akkor meg éppen nem nagyon érdekelt. Egyébként ez a kép a telefonommal készült, frankó panorámákat tud csinálni.

Két hely volt, amik vittek minden mást: a Raggaschlucht nevű szurdok, a másik pedig egy megnyitott hidegháborús bunker.

 A Raggaschluchtot elég nehéz lenne olyannak leírni, aki még nem volt szurdokban. Én sem gondoltam, hogy ennyire jó lehet, amíg ott nem voltam. Szinte eufórikus öröm volt ott bent lenni. Csodálatos volt. A csontjaimban éreztem a természet energiáit. Képzeljetek el egy kb. 3m széles és 20-25m mély kanyargós vájatot a sziklában, az aljában rohanó, dübörgő víz, a levegő csupa vízpermet. Egy sziklafalra szerelt, párától és mohától síkos, fa pallón sétálsz, aminek a leszakadt (és persze kicserélt/pótolt) darabjait látod a vízben. Mindezt 800m hosszan. Hát ez egy élmény volt.


A bunkerról sokat nem tudok mondani, csak annyit, hogy nagyon szépen rendben volt, egy tipikus betonbunkerről van szó, lövészárkokkal, szinte működő állapotban levő ágyúkkal (pl. működtek a manuális célzóberendezések) stb. Régi álmom vált valósággá.



Random emlék: 
Rövid leszek. Azt hiszem negyedikes osztálykiránduláson történt, általánosban. A fürdő úgy volt megoldva, hogy volt egy bazinagy terem, ami ketté volt választva egy fallal középen. Egyik oldalon a fiú, másik oldalon a lány wc-k, tusolók. Az elválasztó természetesen nem ért plafonig, mi meg, fejlődő férfiúi kíváncsiságunktól hajtva, természetesen egyből rájöttünk, hogy a WC-k lehúzócsövére fellépve frankón át lehet lesni. Na a lesésből aztán leesés lett, amikor valamelyikünk (talán én, de nem emlékszem már) alatt leszakadt a cső. Persze jó nagy zaj, ömlik a víz, szóval elég nagy bajba kerültünk. Azt mindenki találja ki magától, hogy mivel magyarázta volna a balesetet:D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése