Már csak az a kérdés, hogy melyik és mikor? Merthogy előfordul, hogy a papamadár meg mamamadár (ezt a szót mindenképpen le kellett írnom) hamarabb húzzák el azt a bizonyos kondenzcsíkot.
Ilyenkor meg az a kérdés, hogy akkor sírjon-e vagy nevessen a fióka, aki ott marad a kócos fészekben egyes egyedül.
Embere válogatja, de ha jobban belegondolunk, csak keserédes lehet a dolog. Most sorolhatnám az aranyköpéseket, hogy minden éremnek két oldala van, minden jóban van valami rossz és a többi, és a többi, de mivel éppen most tettem meg, megkímélem magam az ismétlés fáradalmaitól. Viszont nem kezdem el számba venni az előnyöket és hátrányokat, mert azt mindenki össze tudja gondolni maga is, és egyébként sem biztos, hogy jó az ízük.
De nagyon elkalandoztam. Tehát van, hogy az öregek hamarabb kivonulnak a családi csatatérről. Nem is akarok többet mondani erről, csak azt, hogy ezzel járhat jól is az az illetőleges fióka, meg rosszul is, mert majd csak ezután derül ki, hogy tud-e már elég jól repülni ahhoz, hogy maga is megtalálja a betevő kukacot... vagy bogyót, magot... vagy pockot... esetleg nyulat, ha valami sasféléről van szó.
A fogalmazványért szíves bocsánatot kérek, de ilyen randa, mondhatni undok kedvem van.
Mellesleg lehet, nem is lesz egy év az az egy év...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése