Green peace

http://index.hu/belfold/2011/09/21/a_greenpeace_befalazta_az_atomenergia_hivatal_bejaratat/

Én tényleg környezetbarát, állat és növényszerető ember vagyok, de ezek a barmok foylton túlzásokba esnek. Nem szeretnék megbántani senkit, de az, hogy ostoba emberek tüntetnek értelmetlen dolgok miatt, felháborító. Főleg ilyen módon. Most őszintén. Ezeket a magyarázatokat hallgatva: "..én ezt tudom, én ezt így gondolom, inenntől kezdve tőrténhet bármi..." tényleg elkeseredem, hogy ilyen ostoba emberek is vannak a földön. Nem tudom, hogy ki, és miért vezeti ennyire félre a hiszékeny embereket, de abban biztos vagyok, hogy nagyon nagy bajok vannak a világban.

Ha már az atomerőművekről van szó. Az IAEA (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) legutóbbi kiadványa szerint 2010 végén a világon 441 atomerőmű üzemelt. Az első maghasadásos erőművet Olaszországban, 1954-ben építették. Az azóta eltelt hatvan év alatt két olyan esetről tudunk, amikor komoly gondot okozott egy ilyen létesítmény. Természetesen mind a két eset sajnálatos, és értékes emberéletek vesztek oda, de hasonlítsuk össze az elhunytak számát azzal, hogy hányan haltak meg ez alatt az idő alatt mondjuk vallásos indíttatású terrorcselekmények miatt. A csernobili katasztrófával kapcsolatban az IAEA 56 közvetlen és nagyjából 4000 közvetett áldozatot tart számon. Csak a 2001. szeptember 11.-i támadásban nagyjából 3000 embertársunk vesztette életét.

A Greenpeace-esek, meg befalazzák egy magyar közintézmény ajtaját, mert ők úgy látják jónak, és azért tüntetnek, hogy zárják be a Paksi Atomerőművet, ami az ország energiaszükségletének kb. 40%-t szolgáltatja.

Én megkérdezném, hogy hányszor tüntettek bárkik is azért, hogy tiltsák be a vallást? Ne értsetek féler, engem nem zavar, ha valaki hisz valamiben. Bevallom, hogy atheista vagyok, és a vallást csak egy fogódzkodónak, menekülési útvonalnak tartom a világ elől. Csak azt szeretném szemléltetni, hogy mekkora botorság, amit ezek az emberek műveltek.
Hát ennyit szerettem volna mondani. Meg annyit, hogy abba nem tudom, belegondoltak-e, hogy ha nincs erőmű, akkor nincs áram, akkor nincs email meg telefon, és akkor nincs Greenpeace körlevél meg stb...

fiúk és lányok

Az úgy van szerintem, hogy a lányok kiteszik, a fiúk meg nézik.

Persze ezt nem mindig lehet.

Meg van, amikor megfordul a szerep és a srác teszi.
De szerintem az buzis. És nem szeretem őket. 

És vannak szabályerősítők, akik nem.

És a legtöbben mégis. Van aki csak képen, van aki utcán, és van aki iskolában.

És akkor megsértődnek, hogy az ember.

Pedig senki nem akar ezzel rosszat.

Csupán enged a késztetésnek.

Különben meg mindegy is, mert aki igen, az ne bánja,

aki meg nem, az vagy bánja, vagy nem, de neki úgysem számít.

Aki meg nincs mit, és mégis, az meg egyszerűen semmi.

Ez így lehet, hogy nem tiszta, de aki akarja, az értheti.

A lényeg, hogy úgy, ahogy tetszik.

"ki csináld  néz csinálják  megteszik megcsinálni kitegyen"

absztrakció hatványozva

Az előbb eljött egy csapat szórakozó fiatal az erkélyünk alatt, és a loca people-t énekelték, mi meg kimentünk, hogy énekeljünk velük.

Vettünk nagyon jó pipadohányt, meg boroztunk. Az már nem volt annyira nagyon jó.

?

nem találok olyan zenét, ami jó lenne nekem most

Maybe

Maybe if we'd lived together
we'd understand it more
this hazy thing we call
capital L like Life

But we never listen to others
we just live our simple ways
keep counting our days
till we cross the Fade someday

So enjoy this shit today
like it's the fist day of your life
like it's the last day of your life
like it's the last one of your tries

Keep on the smile
like we never die
just party, don't be shy
don't leave your kidney dry

Do whatever you want
and don't think bout others
cause one bird don't bring summers
just go, and assimilate.

Egyetem

Olvastam ma egy másik blogot, és arra késztet, hogy írjak végre valami tartalmasat. Bár itt ülök a monitor előtt, még mindig nem nagyon tudom, miről is akarok írni.

Talán arról, hogy  milyen nehéz úgy egyetemistának lenni, hogy életem szerelme otthon maradt, és még pár évig a középsuli padját nyomja, közben meg mindenki csajozik, meg pasizik kötülöttem, meg folyton szerelmes párokba botlok az utcán, metrón és villamoson. Mertogy ez a nagy büdös helyzet velem. És egyáltalán nem élvezem. Nem azt mondom, hogy nem érzem jól magam, vagy nem tudok ellazulva bulizni, hanem azt, hogy folyton ott van valahol az agyam hátuljában a gondolat, hogy ő otthon van, és hogy ez valahol mégsem fair. És ezt az érzést a hétvégén ő is megerősítette bennem. Nem tudom, hogy tudnék könnyíteni az érzéseinken. Ha külön mennénk (még belegondolni is rossz), az sem lenne megoldás, mert nagyon szeretjük egymást. Ez ilyen 22-es csapdája szerű dolog. Arról meg, hogy benne mi játszódhat le, persze fogalmam sincs. Pedig ismerem majd 2 éve, mégse tudom megmondani, mire hogyan fog reagálni, vagy mire fog gondolni/következtetni valamiből. A női gondolkodás amúgyis túlságosan érthetetlen.

Itt van pl. az az eset, aki azt meséli nekem, hogy mennyire nem tud választani a pasik között, és hogy fél döntést hozni. Holott közben azt állítja, hogy nagyon vágyik egy komoly kapcsolatra. Persze nem bánom, hogy mesél, mert szeretem meghallgatni az embereket, meg szívesen segítek, ahol tudok, és őt is kedvelem, de azt nem tudom megérteni, hogy akkor miért nem tud választani. Amikor nem volt barátnőm, nekem mindig egyértelmű volt, hogy kit akarok, és próbáltam is tenni érte. Persze csak akkor, hogyha nem volt teljesen kilátástalan a helyzetem. De persze neki is ott van az az elérhetetlen srác, akiért odáig meg vissza van, és lehet, hogy ez teszi lehetetlenné a helyzetét.

Vagy a másik, volt barátnőm, aki miatt tulajdonképpen a blogot kezdtem. Tegnap rámírt azon a bizonyos közösségi portálon, amit nem reklámozok inkább, hogy elmegyek-e a szalagavatójára. Megbeszéltük, hogy el. Aztán elkezd kérdezgetni, hogy mit csináljon a pasijával, aki így meg úgy. Ezzel nincs is semmi probléma, csak az, hogy kb. akkor beszéltünk hosszabban utoljára, amikor szakítottunk másfél éve. Na és akkor engem kérdez, hogy mit csináljon, amikor annak idején azért szakított, mert megfolytottam a féltékenykedésemmel stb. Na de nem bánom, hogy rámírt, mert tényleg jót beszélgettünk. Sőtt örülök, csak megint gúzsba köt a női gondolkodás.

Zsuzsi meg megint feladta nekem a leckét. Ma közölte, hogy ha hétvégén megyek haza, szóljak neki, hogy kérdezni akar valamit a blogommal kapcsolatban. És azért csak akkor, mert látni szeretné az arcom... Na ez már alapból rosszul kezdődik, mert ezek szerint arra számit, hogy kamuzni akarnék, vagy legalábbis nagyon kíváncsi a reakciómra. Persze lehet csak én festem az ördögöt a falra. Na majd meglátjuk.

De nagyon elkalandoztam eredeti témámtól. Tehát nehéz így egyetemistának lenni, hogy ő otthon van. Alapból rossz, hogy hozzá voltam szokva, hogy amikor látni szeretném, csak 3 percet kell sétáljak. Na ez most 2:30 vonatozás.  A másik, hogy szegény eléggé ki van akadva az egész miatt. Amennyit mond, abból azt veszem ki, hogy kb. folyton azon aggódik, hogy kivel és mit csinálok. Mintha én nem jobban tudnám, hogy ő mit csinál. A különbség annyi, hogy én megkérdezem, és azzal meg is nyugszom. De ő szegény nem tudja ilyen könnyen elintézni magában. Most jó lenne valami okos tanácsot írjak, hogy mit, hogy csináljatok, csak az a baj, hogy én is rosszul csinálom. Vagy legalábbis részben rosszul, mert az, hogy még együt vagyunk, azt bizonyítja, hogy teljesen rossz végülis nem lehet.

De talán illene mostmár aludni mennem, met szobatársam biztos nem tud tőlem szunyálni, holnap meg suli van. Jóéjt mindenkinek.

BME-GPK Gólyatábor 2011 második és harmadik nap

Második nap valamikor elég korán sikerült felkelni, viszonylag kipihenten. Elmentem tusolni, reggeliztünk, aztán kaptunk egy doboz ingyen Redbullt, ami a reggelihez adott tejjel elég érdekes táncba kezdhetett egyesek gyomrában, én szerencsére inkább megtartottam estére.

Délelőtt tankörbeszélgetés volt, délután pedig játékok. Kicsit összemosódtak a napok már a fejemben, úgyhogy nem emlékszem, hogy melyik nap mik is voltak, de összességében annyit elmondhatok, hogy nagyjából mind a piálásról szólt. Csak a leg érdekesebbeket emelem ki:

Mizson

Ez az öreg Seniorok egyik kedvenc játéka. Nem kell hozzá más, csak két dobókocka, 6-8 szomjas delikvens, ugyanennyi pohár, és persze nagy mennyiségű alkoholos ital. A társasjátékoknál megszokott módon, a játékosok egymás után dobnak a kockákkal. Aki kidobja az 1,3 kombinációt, az Mizson lesz. A Mizson feladata, hogy ha bárki dobásánál, bármelyik kockán 3as van, igyon. Ha valaki dobásának az összege hetes, akkor a tőle balra ülő, ha 9es, akkor a tőle jobbra ülő iszik. Ha valaki duplát dob (pl.: 5,5), akkor az egyiket megissza (pl.: ötöt), a másikat szétosztja szabadon. Kiszállni csak hányással lehet.

Kolifoglaló

4 csapat, egyenként kilenc játékossal, akik közül egy a kapitány. A földre felrajzolnak egy 4*4es táblát, aminek mezőire feláll a csapatok négy-négy játékosa. Az a csapat nyer, akiknek először kerül fel az összes játékosa a táblára. A csapatkapitányok nem mennek a pályára, ehelyett ők irányítják a csapatot, és ők dobnak a kockával, hogy mi legyen a csata. A kapitányok minden körben isznak egy felest, kijelölik, hogy melyik játékosuk támad, és kit, a kijelölt két ember pedig csatázik a kidobott számban, ami lehet popcorn evés, ropi evés, ostya evés, vbk, sör, vodkanarancs ivás. Amelyik versenyző hamarabb végez, az nyer, a vesztes heylére pedig beáll egy a győztes csapat emberei közül.

Sorverseny

Ez pont az aminek hangzik, különböző feladatok voltak. Ami a legjobban megmaradt, az a szájbólszájba volt. Hátra kellett adogatni a kajákat (savanyúubi, feles tej, stb) szájból szájba, az utolsó pedig mindent le kellett nyeljen. Az öreg seniorok kicsit harcore-ban noymták, de azt inkább hagyjuk.

Vodkavity

Erről nem soket tudok elmondani, mert nem néztem, de azt mesélték, hogy többfős csapatokban kellett indulni, és olyasmi mezők voltak, hogy fröccsváltó.

Második este volt a nagyvetélkedő, ahol a 4 szín (merthogy a tankörök 4 színbe voltak beosztva) versenyeztek egymással hangerőben, aktivitásban stb. Mi voltunk a Pajkos kurvák...azt hiszem nem ragozom tovább.

Hát nagyjából ennyi volt a gólyatábor. Persze minden este volt valami parti, szólt a zene, mentek a vízipipák, szóval jól éreztük magunkat.

Negyedik nap reggel kiköltözés, dél körül hazautazás. Akkor már nem történt semmi.

Adásszünetünk ezennel végetért

Ugyanis végre van net az albiban. Juhé!

Holnap lesz router is, úgyhogy nem kell folyton lakótársam szobájába átjárnom, ha szörfölni akarok. Vagy épp írni ide.

Akkor most jöjjön egy kis összegzés az elmúlt hetekről:

Szeptember 6-n kedden tehát beköltöztünk az albiba, ami mostantól kb. 0,5-1 évig otthonunk lesz. Kicsit kirittyentettük kedves édösanyáink segítségével (örök hála nekik), mert igencsak koszosan hagyta itt az előző albérlő.

 Kedden este meg is ünnepeltük másfélhetes kálváriánk gyümölcsét, jöttek hozzánk páran, és felavattuk a partylakást. Ez a legmegfelelőbb szó ugyanis rá, mert elég jól lehet itt bulizni.

A nagyszoba nevéhez híven jó nagy, megtalálható benne az én ágyam a szekrényemmel, egy nagy ebédlőasztal, a mi kis alkoholszentélyünk (ezekről majd rakok fel képet), egy szekrénysor, valamint innen nyílik a meglehetősen nagy erkély. Estéink nagyrészét egyébként ebben a helyiségben töltjük, mikor mivel.

Majdnem minden este volt valami buli, vagy jöttek hozzánk és itt pipáztunk meg iszogattunk, vagy itt alapoztunk, aztán mentünk valami egyetemi buliba. A többiek most is partiznak, de én antiszockodom, és inkább megpróbálok hamarabb lefeküdni. A héten ugyanis már tanulni kell majd :S a fene. Na de legalább van benne olyan is, ami izgalmas, vagy legalábbis hasznosnak tartom. Pl. a műszaki rajz házi 4. hétre 4 A/4-es rajz lemásolása, meg egy oldalnyi szöveg szabványbetűvel milliméterpapírra, ami elég unalmas, de legalább hasznos, de ott van a CAD-es (autoCAD tervezőprogram) része a tantárgynak, ami meg tök jó.

Egyelőre szeretem az egyetemi életet. Persze a vizsgára tanulós része még hátra van, de talán az se olyan vészes. Ha nem hiányozna ennyire Zsuzsi, akkor tök boldog lennék. De hiányzik, és aggódom is. Elég nehezen viseli szegény. Nem mintha ez nem az én hibám lenne. Próbálkozunk kibírni, és a ragaszkodásunk és szeretetünk eddig szerencsére minden problémánál erősebbnek bizonyult : ) A hétvégén volt fent nálam, volt egy éjszakánk kettesben, mert mindkét lakótársam hazament. Aztán szombat este elmentünk bulizni, ami kicsit vacakul sült el, de legalább nem az volt a baj, hogy összevesztünk, hanem kibukott belőle, hogy mi is bántja igazán. Megbeszéltük.

Jó, hogy sok új arcot ismerek meg. Itt van pl. Bence, aki az egyik lakótársam. Elég nagy forma. Eddig mondjuk nem nagyon sikerült mosogatnia, de most megígérte, hogy tényleg fog:D Másik lakótársam, Bob, szintén elég jó arc, ő középsuliban osztálytársam volt. Ma végre találtunk egy negyedik embert is magunk mellé, úgyhogy az ősök pénztárcája (nomeg a mienk is) fellélegezhet kicsit. Normálisnak tűnik, elsőre ugyan olyan bulizósnak tűnik, mint mi, úgyhogy reménykedünk benne, hogy nem borítja fel az eddig beállt életet a lakásban.

Amúgy eléggé összerázódott kis társaság gyűlt össze, Bence egyik volt osztálytársa (asszem), Lilla, Bob meg Bence egy szaktársa, Dia, akit a gólyatáborban ismertünk meg, majdnem minden este velünk buliznak, ha megyünk. Meg persze mindig jönnek random fejek, Zsófi, Tomi, Endre, seniorok, stb. Jó itt nálunk lenni, mert lehet zajongani, közvetlen szomszédjaink ugyanis nincsenek, csak alul. Legfelső emeleten lakunk, balról lépcsőház, jobbról padlástér, úgyhogy nem nagyon van, aki panaszkodjon. 

Diával egyébként nagyon jól összebarátkoztam, még gólyatáborban. Jó vele beszélgetni. Nála is érvényes, ami elég sokszor működik, hogy az igazi önmagukból amúgy keveset mutató emberek könnyebben megnyílnak nekem. Erre Dia azt mondta, hogy biztos azért, mert látszik rajtam, hogy én is őszintén beszélek. Hát nem tudom. Mindenesetre múltkor kb. 4 órát beszélgettünk mindenféle dolgokról. A múltunkról, barátnőmről, pasikról, meg mindenféléről. Zsuzsi mondjuk féltékeny rá kicsit, pedig nincs oka. 100% freind-zone vagyunk egymásnak.

Tegnap voltunk "nezárjákbeaZöldPardont" rendezvényen. Egész jó volt. Főleg a Subscribe, Quimby meg a Magna. Hazajöttünk, és még megnézük a JackJack-et. Hatalmas film:D "Neharagudj, ismered a Kovács Bélát?..." A hangulat eléggé ellaposodott a végére, de sebaj.

Reggel éhes leszek nagyon... 

Sorry & Sorrow

people are foolish,
and so am I
my actions were selfish
and I got the share of mine
my share of punishment

say you can’t see a scar
I tell you my mates
it wasn’t corporal
it’s my heart what truly aches
in the depths of my chest

for I did the worst
I made Her cry
and it wasn’t the first
I don’t want to lie
I don’t deserve forgiveness

but oh my good Lady
you’re the sun and moon of my sky
I need to see you daily
or else I might die
of pure loneliness

and there’s love down the streets
if I can’t have you by me
carve out my eyes and deafen my ears
so I don’t have to hear or see
may it ease the pain of losing you.

BME-GPK Gólyatábor 2011 első nap

Azt kell, hogy mondjam, eddigi életem legjobb bulijan vagyok túl, ami ráadásul 3 éjszakán át tartott. A leg meghatározóbb elem a legalja tabis volt, amiből a Seniorok másfél köbmétert szereztek be, két színben, bár mire mi odaértünk, ők már 4 napja csapolták. A felszolgálás általában 22 literes kannában, lavórban, permetezőben (bebaszator), vagy vízipisztolyban történt, de mizsonnál (majd leírom) előfordult pohárban is. A lényeg az volt, hogy ingyen van. Egyébként a büfé a szokásos volt, 300 Ft egy korsó csapolt sör, 200 a vodka, a többi feles általában 400. Első nap olyan dél után kicsivel értünk oda, persze a buszon már frankón megpárolódtunk. Egyébként mesélik, hogy a vonaton idefele már itatták a gólyákat rendesen, de én ott nem voltam sajna. Tehát leszállítottak minket, lerakatták a cuccainkat egy teherautóba, hogy az elviszi őket a táborba, és rajtunk a lehető legjátszósabb ruha legyen és max törölköző. Merthogy nem a tábornál raktak le, hanem negyed óra sétával lejjebb, a strandnál. Volt egy pult, ahol regisztrálni kellett, meg megkaptuk a belépőkártyánkat (pass). Hát itt kb 2 óra alatt végeztem is, ami kicsit megterhelő volt abban a rohadt melegben a nagy tömörülésben. Szerencsére néha járkáltak bebaszatorral. Azután csoportokban indítottak minket a partra, az első állomásra. Gondolhatjátok, mennyire megölrültünk, amikor vízbe jutottunk. Volt egy kis Béjváccs, meg terhestorna a vízben, aztán irány a part. A második megálló a tábor felé félúton volt, ahol domináknak és szadomazóknak beöltözött Seniorok vártak ránk. Négykézláb ugatás, nyávogás, lavórbol ivás, gyantázás, üvöltözés, műanyag nemiszervek, és hasonló nyalánkságok vártak ránk. Érdekes volt. A harmadik megálló a purgatórium volt, ahol meg kellett fürdenünk a k*rvák vérében (sárdagonya), szentelt vízben (majdnem ugyan olyan sáros medence), majd kétszín alatti áldozatot kellett bemutatnunk, erőspistás sörrel, és belepottyantott sajtostallérral.
Bent a táborban a fűre kirakva megtaláltuk a cuccunkat, kaptunk egy kis eligazítást egy erőteljesen illuminált Seniortól, majd egy pultnál megtudtuk, hol találjuk az ágyunkat. Ja meg fel kellett íratkozni a tankörökre (osztálypótlékok, amiket a Seniorok szerveznek, hogy segítsenek minket stb.). 5-6 körül kaptunk vacsorát, ehető volt, de kicsit kevés. Az alvóhelyekkel volt egy kis probléma, mert idén új programot használtak a jelentkezéshez, és nem működött tökéletesen, így kicsit többen lettünk a tervezettnél. Mondjuk nekem nem volt panaszom, csak kicsit rövidek voltak az ágyak. Volt pár program, valami társasjáték, vízipipázás (minden délután), ilyesmi. 10-től tankör beszélgetés volt, kiderült, hogy iszonyat jófej Seniorjaink vannak, kicsit sztorizgattunk, beszélgettünk. Este habpartyt rendeztek, ami így a gépészkaron érdekes. Én úgy jellemzem, hogy kolbászparty. Kicsit több volt az egy négyzetméterre jutó srácok száma mint a csajoké. Elég hamar meguntam. Valaki elkezdett embereket festeni valami UV-aktív krétával, amit aztán nem igazán lehetett kiszedni a ruhákból. Én szerencsére még előte kijöttem. 2 körül lefeküdtem aludni.

Három dal volt, amit érdemes megtanulni. Az egyik az egyetemes itatódal, azaz a Sárga Pintyőke. Ezt elég hamar elsajátítottuk. A szövege így hangzik:

Sárga pintyőke, a lába fekete,

120 éves kanverébnek hátul a feje.

néni/bácsi iszik most,

néki dalolászunk most.

Le, le, lefelé, jajj, de lassan iszik

néni/bácsi puhapöcs,

gyógyegér, nem iszik

De jót ittam kedvemre!

Váljék egészségedre!

Az első két versszakot a közönség énekli, a második alatt kell inni, amit addig ismételgetnek, amíg el nem fogy az itóka. A delikvens megköszöni, a közönség meg egészségére kíván. Ha hamar kezd inni, vagy nem köszöni meg, rosszul köszöni meg, újra el kell fogyasztania az adott mennyiséget.
Az Egyszer egy kis mókus kezdetű dalocskát biztosan többek ismerik, koreográfiával együt. 

A harmadik pedig a nem hivatalos partyhimnuszunk, a Loca People. ... What the f*ck? Szuperbonyolult koreográfiával természetesen.

Most viszont elmegyek szunyálni, mert holnap költözök. Ahogy lesz időm, folytatom a második nappal.

Holnap gólyatábor

Bocsi, hogy megint nem írtam egy hónapig. Nem nagyon volt mit. Nem igazán történt semmi. Most viszont van egy-két friss infó.

Nem vettek fel kollégiumba. A BME gépész karos hallgatóit kér kollégiumba, a Kármán Tódorba, meg a Baross Gáborba pakolják be. Első éves Bsc-s hallgatók szociális alapon, vagy bizonyos felvételi pontszám felett kerülhetnek be. Adott a férőhelyek száma, és gondolom meg van adva, hogy mondjuk 20% kerülhet be felvételi pontszám alapján. Ez általában olyan 460 körüli minimumpontot szokott jelenteni, idén 453-tól vettek fel embereket.

Szociális összehasonlításhoz ki kell tölteni egy adatlapot (pályázatot), amihez kell egy csomó hivatalos papír (önkörmányzati igazolás az egy háztartásban élőkről, bérjegyzékek, anyakönyvi kivonatok stb.), mindenhez rendelnek pontszámot, amiket összeadva megkapom a szociális pontszámomat (szoc-pont) (hivatalos pontszámítási táblázat, egyébként a legtöbb infó elérhető a https://szoc.sc.bme.hu/-oldalon). Nekem olyan 10-15 pontom jött össze, ami nagyon karcsú. Idén 40 pont alatt senki nam kapott kollégiumot, 56 felett pedig mindenkit felvettek. Akik nem kerültek be, azokat sorba rendezték szoc-pont alapján, így kapták meg a so-called várólistát. Mindenki, aki jelentkezett, hiánytalanul leadta a pályázatát, de nem került be, az a várólistára került. Egy ismerősöm eléggé benfentes egy másik BME-s kollégiumban, és azt mondta, hogy év közben még olyan 10-15-en bekerülnek a várólistáról, azoknak a helyére, akik megunják, vagy valamilyen más okból kiköltöznek. Az, hogy hanyadik vagyok a várólistán, a gólyatáborban fog kiderülni.

A kolllégiumi férőhely természetesen csak egy félévre szól, utána újra kell pályázni, mégpedig az elmúlt félév tanulmányi átlaga, szociális pontszám, vagy közösségi aktivitás alapján. "Idén a felvételhez minimum 3,3as KI (kreditindex, mindjárt leírom) (termék, mecha esetén korrigált) vagy minimum 70 szociális pont és 1.0ás ösztöndíjindex vagy minimum 30 közösségi pont kellett." Szóval még semmi sincs veszve, második félévre igyekszem bedolgozni. Addig Zsuzsiék Bartók Béla úti albérletében fogok lakni, valószínűleg egy volt évfolyamtársammal, ha nem kap kolit közben.

Tehát KKI. A magyar egyetemeken úgyvezett kreditrendszer van érvényben. Ez azt jelenti, hogy a felvehető tantárgyakhoz egy adott kreditszám van rendelve, félévente minimum 30 kreditet kell összegyűjteni. A tanulmányi eredmények kategorizálásához többféle számítási mód van, attól függően, hogy mihez kell. Akit érdekel, itt megtalálja őket. (Kreditrendszerről általában: GPK, ÉSZK)

Holnap megyek gólyatáborba, majd jelentkezem a részletekkel 27. körül. 

Pikcsörz

S íme megérkeztek a képek amiket ígértem (ezek, a szállás kivételével mind Ausztriában, Karintiában készültek):

Ez a kis tavacska nagyon megfogott valamiért. Szinte beleszerettem. Olyan nyugodt volt az egész. Egy szerpentin kanyarulatában álltunk meg, ilyen kis útmenti pihenőhelyen, és ezt találtuk a fák takarásában. Nagyon kellemes látványt nyújtott. Aztán ahogy közelebb mentünk, megláttuk, hogy tele van apró pisztrángokkal. Kint napoztak a sekélyesben, csak úgy szikrázott körülöttük a kristálytiszta víz.   Nem igazán siketült lefotózni őket, mert nagyon fürgék voltak.

Ezeket a hegyeket láttuk a szállás erkélyéről. Középtályt az egy sípálya, és ott balra folytatódik. A tetőn van egy templom, meg még néhány épület, amik éjjel ki vannak világítva. Hát valami fantasztikusan néz ki. Napközben rendszeresen szállingóztak le siklóernyősök. Érdekes volt nézni őket. A szállás egyébként meglehetősen kényelmes volt. Kényelmes, tiszta ágy, nagy melegben is hűvös szobák, szép, jól felszerelt fürdő. Egész otthonosan éreztem magam. 

Ápdét

Hejhó!
Ma jöttem meg Olaszországból. Azaz tegnap... (Bár ott csak a szállás volt, inkább Ausztria Karintia tartományában utazgattunk) Fantasztikus volt!! A szállás szuper, a programok királyak. And the icing on the cake: két hetet megszakítás nélkül Zs-vel együtt tölteni... hmm:D
Még a héten teszek fel fotókat. Rengeteg szépet láttunk.

Megint rám jött valami Star Wars Őrület :D Igen, ez teljesen nem ide vág.

Ja és kecskeszakállat is növesztek... me-e-e-e-ekkk

Mostantól minden bejegyzésben lesz egy random emlékem, amit szeretnék megosztani a nagyvilággal (bár ehez a címzéshez még olvasókat kéne [vissza]szerezni). Elképzelhető az is, hogy lesznek csak Random Emlék bejegyzések is.
Tehát a mai RE:
Még az ezelőtti lakásunkban, a nagyszobában volt egy polc az ősök ágya felett, amin VHS kazikat (imádtam az illatukat) tartottunk. Én, lévén 8-10  éves, szórakozásból néha rácsimpaszkodtam a végére és ott lengedeztem, mint valami amatőr Tarzan. Elég eleven gyerkőc voltam. Apa meg anya persze folyton leszidott, hogy egyszer magamra fogom rántani, de mindenki nézzen magába, hogy mikor hanllgatott úgy igazán a szüleire, és csak utána ítéljetek el. Persze fogott az átok, és egyszer, amikor anyával ketten voltunk csak otthon, és anya elment dolgát végezni, én suttyomban felkapaszkodtam kedvenc lengőhelyemre, és egy víziló kecsességével magamra szakítottam a polcot. Jól fejbe is vert, de csak odaszorítottam a kezem, és mentem anyához, hogy sorry mutter, de megfáradt a kazis polc.
FIGYLEM! Gyenge gyomrúak NE olvassák tovább!
Éppen mondanám, hogy nem, nekem semmi bajom, amikor leveszem a kezem a fejemről, és látom, hogy csupa vér. Na persze jött az ordítás meg minden. Szerencsére nem kellett varrni, meg semmi, de egy heg a fejem búbján azóta is emlékeztet: Inkább Dzsungel Georgenak lennék jó.

Bocsánat, hogy nem vicces, de ez jutott mára. Nemsoká kiderül, hogy felvesznek-e az egyetemre, aztán meg a koliba, és utána majd tolmácsolom, hogy milyen is belecsöppenni a nagy cíviséletbe bele.
Mostmár megyek aluszni. Jóccakát

És finálé!

Végre valahára végeztem az érettségivel. Tegnap voltam szóbelizni, és elég jól sikerült. Ami a lényeg: a fizika príma lett nagyon. Ma délután kapom az érettségi bizonyítványt, aztán kb. egy hónap múlva kiderül, hogy merre tovább:) Bár sanszos, hogy BME lesz. Ennek nagyon örülök. Majd frissítek a százalékokkal.


Nem hiszem el!! :O Kitűnő lettem:O Minden szóbelim 100%-os lett! Jó, a magyar éppen ponthatár felett van, de akkor is:D
Magyar: 81%
Matek angolul: 97%
Töri angolul: 92%
Emelt angol: 94%
Fizika: 90%
Nagyon jó érzés:D:D Sok sikert mindenkinek aki majd csak ez után csinálja!!!

A Nagy Úr

- Hallgasd csak!

Rövid szünet után:

- Mit?

- Legalább maradj csendben.

A fiú megszeppent arcot vágva elhallgatott, pedig az öreg csak suttogott, majd kisvártatva:

- De én tényleg nem hallok semmit.

- Ehh! Ha a füledbe üvöltenének, te azt se hallanád - legyint.

Megint fülelnek. a fiú nyugtalanul mocorog, egy bottal piszkálja a tüzet.

- Maradj már a fenekeden de sajtkukac! - csattan fel az öreg, majd feláll, sarkon fordul, és kilép a tábortűz fényköréből. Csizmája talpa alatt halkan neszeznek a fűszálak.

A fiú egy darabig még piszkálja a tüzet, de nem bír ifjonti kíváncsiságával, és olyan csendben, ahogy csak tud, az öreg után indul. Néhány méterre, egy sziklánál talál rá. A földön ül, hátát a kőnek veti, és kémleli a csillagokat.

- Ülj le. A városban ilyet ritkán látsz. Ismered őket?

A fiú az öregtől tisztes távolban ül le, lábát előre nyújtja, kezeivel háta mögött támaszkodik meg.

- Néhányat - feleli, majd mivel az öreg nem reagál, sorolni kezdi:

- Az ott, - mutatja - az a fényes középen, például a Vega. Mellette jobbra az Herkules, alatta pedig a Skorpió az Arcturusszal... Azt hiszem.

- Gyere csak ide. Na mi lesz már? Nem harapok. Ilyenkor nyáron először a Nagy Nyári Háromszöget keresd meg. A három legfényesebb csillag az égen. Fordulj dél felé, középtájt lesz a Vega, amint te is mondtad. Az a háromszög keleti csúcsa. Balra felfele találod az Északi Kereszt csúcsán a Denebet, a háromszög északi sarkát. Látod? Tőlük balra lefele van az Altair a Sas csillagképeben, ami olyan mint egy felfele hajtott szárú plusz jel.

Ha az Altair és a Veg a között félúton húzol a egy vízszintes vonalat, akkor egészen keleten megtalálod rajta az Arcturuszt, az Ökörhajcsárban, aki lóbálja az ostorát. Pont felette van a Nagygöncöl meg az Ursa Major, a Nagy Medve. Az ökörhajcsár és a Vega között meglátod majd Herkulest, és a Corona Borealist, azaz az Északi Koronát, Herkules alatt pedig a Skorpiót, szívében a vörös szuperóriás Antaresszel, ami többszázszor akkora, mint a mi Napunk.

Csendben nézelődnek.

- És az a fura valami a Skorpió mellett?

- Az a Saggitaruis, a Nyilas.

Megint csend.

- Végre te is hallod.

- Azt hiszem, én még mindig nem hallok semmit - válaszolja szégyenkezve.

- Dehogynem. Észrevetted, hogy suttogsz?

Csak fejrázás a válasz.

- Na ez ont annak a jele, hogy már meghallottad a Nagy Úr szavát.

- Miféle Nagy Úr?

- Ejnye no Hát mindent el kell magyarázzak? A Nagy Úr a csönd, a némaság.

- Nem értem. Miért úr a csend? Meg egyébként sincs csend. Hallom a szelet, ahogy játszik a fűszálakkal, meg a bokrok leveleivel, és egy tücsök is ciripel valahol.

- Mert ez a természet csöndje. Semmi sem egyforma mindig. Így van ez a csönddel is. Amit most hallunk, az a természeté. Hogy miért úr? Mert még a szél, aki maga is fejedelem, sem meri háborgatni. Csak halkan suttogja híreit a bokrok fülébe, nehogy megharagudjon rá.

Az ember barbár. Zajt csap maga körül, mert nem érti a Nagy Úr nyelvét. Pedig rengeteget mesél. Rég letűnt korokról, vagy arról mi történik épp a szomszéd városban.  De van másféle is. Például a szerelmeseké. Amikor csak nézik egymást, és semmi nem zavarja meg őket, mert nem létezik számukra semmi egyéb, csak a másik szemei. Az a csend arról mesél, hogy mit éreznek egymás iránt, s csupán ők ketten érthetik meg. A Nagy Úr kedveli a szerelmeseket.

Ám nem csak szép és kellemes oldala van. A csönd, mint minden úr, szeszélyes. Ha rossz kedve van, hát kínos pillanatokat teremt saját mulattatására. Vagy, ha érzi a vihar közeledtét, hát elhallgat. Nem beszél semmiről, csak kárörvendőn mosolyog azokon, akik nem veszik észre az intő jeleket.

S vannak, akik megtanulták, hogyan állítsák a maguk oldalára a Nagy Urat. Megtudták mivel lehet a kedvében járni, s ennek fejében engedelmeskedik nekik, míg valamit el nem hibáznak. Sokféle ilyen ember van, s akadnak köztük jók és rosszak is. Költők, színészek, politikusok, még néhány zenész is, de rablók, betörők, gyilkosok is, akiknek a Nagy Úr mindenféle gonoszság elkövetésében segít. Az Ő szemében ugyanis nincs jó és rossz. Mindennek megvan a maga célja.

S az Úr hatalmát is láthatod már. Hiszen ha elárulja a gyilkost, az könnyen áldozattá válhat. Ha megcsalja, átveri a szónokot, az nevetség tárgya lesz. Ezért mindenkinek, aki a Nagy Úrral üzletel, nagyon kell vigyáznia.

Hosszan hallgatnak, míg a fiú emészti a hallottakat.

- Az űrben ugye nincsenek hangok? - kérdezi végül.

- Nincsenek.

- Akkor holnap elviszel magaddal az obszervatóriumba nagypapa? Szeretném közelebbről is látni a Nagy Urat.

Reboot

Halihó azon keveseknek, akik véletlenül idetévedtek!
Túl vagyok az érettségi nagyján, úgyhogy talán most megint lesz időm ide írogatni. Az utóbbi pár hónapban ugyanis nem voltam túl termékeny. Na de sebaj, most úgy néz ki megint tudok írni, úgyhogy mindjárt meg is kapjátok a legfrissebbet, bár ez novella, nem vers.
Szabad értékelni:)
Üdv

Never ment to do you harm

O no, I see,
I spun a web, it's tangled up with me,
And I lost my head,
The thought of all the stupid things I said,

O no what's this?
A spider web, and I'm caught in the middle,
I turned to run,
The thought of all the stupid things I've done,

I never meant to cause you trouble,
And I never meant to do you wrong,
And I, well if I ever caused you trouble,
O no, I never meant to do you harm.

O no I see,
A spider web and it's me in the middle,
So I twist and turn,
Here I am in love in a bubble,

Singing, I never meant to cause you trouble,
I never meant to do you wrong,
And I, well if I ever caused you trouble,
Although I never meant to do you harm.

They spun a web for me,
They spun a web for me,
They spun a web for me.

Elkövettem azt hiszem életem legnagyobb baklövését.
De szerencsére van lehetőségem kijavítani, és meg is fogom tenni.
Ebben a baklövésben hatalmas szerepe volt egy versemnek, ezért úgy döntöttem, nem írok többet. Legalábbis jó hosszú ideig biztos nem. Megpróbálkozom viszont novellákkal. Véleményt pedig majd Ti alkottok.

(Fog még azért felkerülni 1-2 korábbi vers)

Elme

A padon dobolnak ujjaim, s hallgatom,
ahogy a tanár magyaráz a túloldalon.
Angolul.
A fasizmus kialakulását taglalja éppen,
ami érdekes ugyan, de figyelmem nem tarja ébren.

S merülök, merülök egyre, le a mélybe,
saját elmém csillagködös, könnyű rejtekébe.
Fekete.
Valahogy így képzelem el, gondolat-csillagokkal tarkítottan,
a tudat megvalósuló makrokozmoszát.

Magányos lény úszik minden ily kozmoszban,
hidegtől dideregve, bőreitől fosztottan.
Kérdés.
A kérdések, mint űrbéli, furcsa fuvalmak,
röptetik, űzik - ősi hatalmak.

Elmélet-rendszerek kerengnek emlék-napok körül,
s a tudás kométái röpködnek féktelenül.
Mese.
Minden bolygó egy mese, felszínük képzelt lényekkel van tele,
s álom-nebulák felhői lengnek mindenfele.

S az elme határai a végtelenbe nyúlnak, akár az univerzum.
Minden gyermek eszmélése egy-egy apró ősrobbanás.
Idő.
Az idővel tágul a tudat rendszere, ahogy tágul világunk,
S a végtelen tér egyszer újra összerándul, az embernél megindul az agysorvadás.

Egyszerűen elragadó

Amit még megfigyeltem, hogy mennyit tud jelenteni egy nőnél a hajviselet...félelmetes.

Ezt mostanában minden nap meg kell hallgatnom

Mumusblog

És a gondolatok is...

A madarak kirepülnek...

Már csak az a kérdés, hogy melyik és mikor? Merthogy előfordul, hogy a papamadár meg mamamadár (ezt a szót mindenképpen le kellett írnom) hamarabb  húzzák el azt a bizonyos kondenzcsíkot.
Ilyenkor meg az a kérdés, hogy akkor sírjon-e vagy nevessen a fióka, aki ott marad a kócos fészekben egyes egyedül.
Embere válogatja, de ha jobban belegondolunk, csak keserédes lehet a dolog. Most sorolhatnám az aranyköpéseket, hogy minden éremnek két oldala van, minden jóban van valami rossz és a többi, és a többi, de mivel éppen most tettem meg, megkímélem magam az ismétlés fáradalmaitól. Viszont nem kezdem el számba venni az előnyöket és hátrányokat, mert azt mindenki össze tudja gondolni maga is, és egyébként sem biztos, hogy jó az ízük.
De nagyon elkalandoztam. Tehát van, hogy az öregek hamarabb kivonulnak a családi csatatérről. Nem is akarok többet mondani erről, csak azt, hogy ezzel járhat jól is az az illetőleges fióka, meg rosszul is, mert majd csak ezután derül ki, hogy tud-e már elég jól repülni ahhoz, hogy maga is megtalálja a betevő kukacot... vagy bogyót, magot... vagy pockot... esetleg nyulat, ha valami sasféléről van szó.

A fogalmazványért szíves bocsánatot kérek, de ilyen randa, mondhatni undok kedvem van.

Mellesleg lehet, nem is lesz egy év az az egy év...

Perhaps A Vampire Is A Bit Strong But...

Eltulajdonított zenés játék (from)
1. Állítsd be az mp3 lejátszódat (vagy bármit, amin zenét hallgatsz), hogy véletlenszerűen játssza le a számokat.

2. Minden kérdéshez nyomd meg a következő gombot (vagy hallgasd végig a számokat és hagyd, hogy magától lépjen), hogy megkapd a választ.

3. Írd le a kapott szám címét válaszként, mindegy milyen hülyeségnek tűnik. (grátisz még hozzáadtam a linkeket is, ha valakit a számok is érdekelnek:))


IF SOMEONE SAYS "IS THIS OKAY" YOU SAY?
Starlight - Muse

WHAT WOULD BEST DESCRIBE YOUR PERSONALITY?
Circles - Incubus

WHAT DO YOU LIKE IN A GUY/GIRL?
Echelon - 30 Seconds To Mars

WHAT IS YOUR LIFE'S PURPOSE?
No Replyca - Freestylers

WHAT IS YOUR MOTTO?
Talk - Coldplay 

WHAT DO YOUR FRIENDS THINK OF YOU?
Hurricane - 30 Seconds To Mars

WHAT DO YOU THINK ABOUT OFTEN?
To & Fro - Mattafix

WHAT IS 2+2?
Do Me A Favour - Arctic Monkeys

WHAT DO YOU THINK OF YOUR BEST FRIEND?
Fall - Daft Punk (Tron Soundtracks)

WHAT IS YOUR LIFE STORY?
Takeover! - PASO

WHAT DO YOU WANT TO BE WHEN YOU GROW UP??
Superstylin - Groove Armada

WHAT DO YOU THINK WHEN YOU SEE THE PERSON YOU LIKE??
Citizen Erased - Muse szegények...

WHAT DO YOUR PARENTS THINK OF YOU?
Wake Up, Make Up, Bring It Up, Shake Up - The Young Punx

WHAT WILL YOU DANCE TO AT YOUR WEDDING?
Red Light Indicates Doors Are Secured - Arctic Monkeys

WHAT WILL THEY PLAY AT YOUR FUNERAL?
Leech - Incubus

WHAT IS YOUR HOBBY/INTEREST?
Woman - Wolfmother

WHAT IS YOUR BIGGEST SECRET?
Muscle Museum - Muse

WHAT DO YOU THINK OF YOUR FRIENDS?
Time Will Tell - Dub FX

WHAT'S THE WORST THING THAT COULD HAPPEN?
The Things That We Could Share - Groove Armada

HOW WILL YOU DIE?
Makes No Difference - SUM 41

WHAT IS THE ONE THING YOU REGRET?
Dark Shines - Muse

WHAT MAKES YOU LAUGH?
Amsterdam - Coldplay

WHAT MAKES YOU CRY?
Nice To Know You - Incubus

WILL YOU EVER GET MARRIED?
Warning Sign - Coldplay

WHAT SCARES YOU THE MOST?
The Bad Thing - Arctic Monkeys

DOES ANYONE LIKE YOU?
Vault - Pendulum

WHAT WILL BE THE TITLE OF THIS NOTE?
Perhaps Vampires Is A Bit Strong But... - Arctic Monkeys

Azokat a zenéket használtam csak, amik épp fent vannak a gépemen. Ezeken kívül van még 4 DVD tele:D

Éji kép

Éji kép

 Csak egy halvány felhőréteg úszott fenn az égen.

 Mögülle, mint párás üveg mögül látszott csupán a Hold.

 Sápadt, kerek orcája fennhéjázón tekintett alá,

 mint egy királyé, pompája olyan volt.

 S volt is mire fent hordani az orrát,

 hiszen országnyi vala udvara,

 ő maga ott trónolt a közepiben,

 akár egy kerekded török basa.

 Megálltam és néztem.

 Csodáltam szájtátin, s ő nézelődött.

 Nem akartam fenséges szemléjét zavarni,

 de egy kérdés fejemben nyugtalan fészkelődött.

 Végül magam rászánva felkiáltottam:

 - Uraság! Hahó!

 Kerek arcát felém lomhán fordította:

 - Ki az, ki nyugalmam háborítja? Miféle betolakodó?

 Hangja mély volt és zengő,

 csontjaimig hatolt, össze is rezzentem,

 mondjuk, mint orkánban a falevél,

 gondolhatjátok, mire magam összeszedtem.

 Megint megpróbáltam, de most már bátrabban:

 - Csak azt kérdeném, mint csinál a magasba?

 Nem akarok kellemetlenkedni,

 de az a felhőfoszlány biztos nagyon zavarja.

 - Ha! - hangja dörrent akár egy üstdob,

 - Ez a kis gomoly útban nincsen nekem -

 körbetekint, ezzel mutatja,

 - csupán birodalmam gyepűit szemlélgetem.

 Ám ekkor már a felhő is meghallotta talán,

 megsűrűsödött, összehúzta fátylát,

 a Hold nem látott ki többet, dölyfösen fújtatott,

 de nem sikerült elfújnia látásának gátját.

 S én? Én csak kacagtam,

 s otthagytam a nagy égi urat,

 had viaskodjon egyedül az,

 ki rátartiságban ilyen jó példát mutat.

Tavaszi szél

Furcsák az évszakok, furcsa a világ,
egymás után jönnek: hó és a virág.
Pedig sosem voltak pajtásai egymásnak ők ketten,
hisz virág a fagytól, hó a naptól retten.
Mégis jön a tavasz, mikor vége a télnek,
az állatok vackukból lassacsakán kikélnek.
Így tett a dongó is kinek meséjét mondom,
repedésben pihent, fűzfában egy dombon.
Mikor előjött végre, s szárnyait próbálta,
rátalált egy rétre, melynek temérdek virága
ezer színben játszott, akár a szivárvány,
vagy palota termeiben a legfinomabb márvány.
Ki is nézett magának egy nárciszt - sárgát -,
hogy szirmai kelyhéből kiigya nektárját,
ám erős szél támadt, s elsodorta tőle,
kiszemelt várágát elragadta tőle.
Kereste kutatta, de nem lelte semerre,
gyomra viszont korgott az éhség majd megette.
Választott hát magának egy másik virágot,
az sem volt csúnyább, tán jobban is világlott,
s boldog volt élte, mígnem egy újabb szeles napon
újra fel nem kapta egy vad forgadalom.
Visszasodorta a sárga kis nárciszhoz,
s látta, szirmán más dongó lakmároz.
szomorú lett ettől a kis dongó nagyon,
apró lelkében nagy lett az űr nagyon,
elindult hát, merre szárnyai vitték,
míg az égre rá nem került, a fekete teríték.
Addigra jól ki is fáradt szegény,
szívéből elszállt minden kis remény,
hogy valaha még szerető virágra találna,
letelepedett hát, egy tulipán szirmára.
S csodának csodája, mit lát két szeme?
A korábbi virág az, visszahozta szíve.
Megörült neki, magát kelyhére vetette,
s így tett azután, mikor csak tehette.

Fekszem

Azt képzelem, mellettem fekszel az ágyon,
s míg Te alszol, én álmod ébren vigyázom.
Fölkapom fejem minden apró neszre,
vigyázok, valami föl ne ébresztne.
Behajtom az ajtót, az éjt kizárom,
ablakot szintúgy, a szél be ne járjon,
madarat a kertben csöndre intem némán,
farktollait billegetve megszeppenve néz rám,
pókkal is beszélek fönn a sarokba,
hálóját attól fogva csendesebben fonja.
Elsimítom takaród, az arcodat lesem,
a holdfényben öreg barátomat lelem.
Sejtelmes ködbe vonja kebleid hegyvölgyét,
megmutatja tested minden kis rejtekét,
combod vonalát ezüsttel futtatja,
szívem így bízvást megdobogtatja.

Nem tudok elaludni. Ha lehunyom szemem,
szépséges arcod sejlik fel előttem.
Üresen tátong az ágy mellettem, mint szívem,
ha nem fogod kezem.
A puszta sötét, az éj minden apró nesze
azt üvölti fülembe,mennyire szeretlek.
Nem bírom!
Mardos a vágy,
érintésed szomjazza bőröm
minden négyzetcentimétere,
s tudom nem lehetsz itt,
s ez fáj nagyon.

S szívem hölgye,
Zengjen néked e dalom!
Egyszerű érzések földje
Remegő lelkem, s adom
Egész hevült valóját
Teneked, Ki magadhoz
Lopva, csókok kapuján át
Engedtél, s nincs elég szó ahhoz:
Köszönetet rebegjek.

Green eyes (L)

Ott akarok melletted lenni, mikor reggel van, csak nézni, mikor nyújtózol egy nagyot, ásítasz és félálomban megölelsz, s hozzám bújsz; mindezt ébren- éberen akarom végignézni. Majd kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit a homlokomra és a fülembe durmogsz, mint egy maci. Ott akarok lenni melletted, mikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig pucér testeddel mögém állsz és a nyakamat puszilgatod, mikor én a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban. Ott akarok lenni melletted, miközben elmész és nézni akarom, ahogyan becsukod az ajtót. Ott akarok lenni melletted, mikor hazajössz, megölelsz és elmondod, hogy milyen volt a napod. Ott akarok lenni melletted és nézni, hogy miként nézel rám. Melletted akarok lenni, amikor álmosan iszod a kakaódat, miközben a TV-ben agybutító műsorokat nézünk és hozzád bújni, akkor, amikor semmi dolgom sincs és érezni, hogy biztonságot adsz, biztonságot ad tested melegsége és lágysága. Melletted akarok lenni, miközben nevetsz és együtt akarok veled nevetni és egymáson nevetni; egymás butaságán. Veled akarok lenni, mikor valami fáj, vagy ha megbántott valaki. Veled akarok lenni, moziba menni, eljátszani hogy hogyan ismerkedtünk meg, újra, s újra. Melletted akarok lenni minden este és reggel, melletted elaludni, hozzád bújni, "miért"-eket feltenni , mint egy 5 éves kisgyerek. Magabiztosságod mellett eljátszani egy kislányt, aki semmit sem ért, csak azt tudja elmondani, hogy mennyire szeret és becsül. Nézni akarom nap mint nap, ahogy megmosod a fogad, ahogy felöltözöl, befújod magad a parfümöddel. Veled akarok lenni, amikor beteg vagy és megcsókolni téged és nem érdekelne, ha elkapnám; még ha halálos beteg is lennél. Ha az lennél, akkor addig csókolnálak, míg el nem kapom, hisz ha elvesztenélek, akkor nem lennék senki sem. Veled halnék meg, hisz az életem nélküled semmit sem érne. Nem tudnám elviselni a hiányodat


Tudom, hogy nem ő találta ki, de akkor is nagyon jól esett:)
Szeretlek Zsuzsi (L)

Válasz egy barát szárnypróbálgatásaira

Szavakat rósz a fehér lapra,
megalkotsz egy költeményt,
szert tettél egy kecses kardra,
s jól forgatod, elismerem, mint tényt.

Ám mondandód alól felmentem magam,
egyet veled nem érthetek ebben,
hogy ostoba, ki  kutatja nyugtalan
elméjének rejtekét, s egyre beljebb rebben.
Mert ki erre adja fejét, ismeri a célt,
s azt is tudja, megnyugtatlak,
hogy elérése csupán vélt
remény, s így is talán csak árnya annak.
"Minek agyalsz?" ezt kérded,
s közben nem látod a tényeket.
Mert mi az, mikor gondolatid lapra veted,
ha nem gyümölcs, mit elméd termett?
S te karoddal bőszen leszakítod,
és lóbálod fennen kiáltva,
hogy e tanokat te tanítod,
s ne gondoljon ki tud, s ki állja.
Mindemellett nem figyelsz egy
igen fontos aspektusra,
mert mi van akkor, ha nem egy
attól boldog, hogy tudja,
fejthetetlen  nagy a gond,
min fényesen ragyogó elméjét töri,
remélve, hogy lehetséges,
s a vastag kérget majd ő megtöri.

Amit mondtam nem vádbeszéd,
s nem is holmi ítélet,
csupán védem, ki használja eszét,
s meggyőzési kísérlet.
Bátorítlak végezetül:
ragadj tollat máskor is,
hisz elménk belül jobban szépül,
ha olvasunk egymástól is.

Mind azt mondja

Kecsesen rebben
az azúrban a fecske,
éles szemmel, csőrrel
a darazsakat lesve,
kik szorgosan gyűjtik
virágok aranyát,
boldogan zümmögik
világuk tavaszát,
hullámzik a mező,
zöld tenger a fűszál,
tóparton magányos,
sírdogáló fűz áll.
Kókadó ágai közt
játszadoz a szellő,
mind azt mondja: szeret,
s én szeretem Őt.

Remeg a levegő
messze szemhatárba,
délibábot rajzol
az Alföld sík porába
aranylik a kalász
végig az út mellett,
túloldalt ezer pipacs
vöröse felelget,
vakító kék égen
bárányok legelnek,
sokan nézik őket
vándorló fellegnek,
a macska árnyak alatt
heverészik csöndben,
aluszik a tej is
bent a bödönben,
nem mozdítja semmi
a forró levegőt,
mind azt mondja: szeret,
s én szeretem Őt.

Költözik a gólya,
odahagyja házát,
elhagyja a levél is
fája csontos vázát,
haragosan fújja el
mindet az orkán,
rőt foltokat csíp
sok orron s orcán,
ezüst eső veri
a házak tetejét,
a házak tetejét,
esernyők erdejét,
az állatok is - úgy tűnik -
elhagyják az erdőt,
mégis mind azt súgja
szeret, s szeretem Őt.

Sipkás csúcs szikrázik
ezüst égbolt alatt,
égi szakács szitálja
napokig a havat,
dunyhát húz magára
mindenütt a táj,
a természet mégis,
így is csupa báj,
kandallókban vidáman
pattognak a hasábok,
az asztalon könyvek,
a kezekben újságok,
jön az újabb tavasz,
vele új esztendő,
mind azt mondja: szeretem,
s engem szeret Ő.

Egypercesek

Hiányod úgy hat rám,
mint valami rút kórság.
Álmatlan hánykódom
paplanom hullámain.
Fűt belülről, úgy ám,
a szerelmes forróság,
kínlódom, rázkódom,
álmodom lázálmaim.

Kívánom illatod
és ajkaid hívását,
epedek csókjaid
és ölelésed után,
s ha Te is kívánod
szerelmesed látását,
sóhajim s sóhajid
teljesülnek talán...



Felnézek az éjszínű égre,
két apró csillag parázslik.
Fényükben smaragd szemeidre lelek,
jobbról az egyik, s balról a másik.

E két parány zsarátnok
úgy vigyázza álmod,
miképp Te, kebledben,
hű szívem vigyázod.




Álmodtam egy lányról,
ki nem kínozta szívem,
ki megfogta a kezem,
és szeretett híven.
Csodának beillik,
hogy kilépett az éjből,
megfogta a kezem,
s szeretett szívből,
s hogy e lány Te vagy,
én szívből köszönöm!




Bárcsak velem lennél,
bárcsak megcsókolnál,
ha csak egy percre is,
de bárcsak mellém bújnál...

Szeretlek Zsuzsi nagyon (L)(L)(L) :)

Jó volna

Jó volna a hajnalt Veled várni meg,
Jó volna a világot Veled váltani meg,
Jó volna az életet Veled álmodni meg,
Jó volna, igazán, Veled öregedni meg...

Ostoba

Igen, ostoba voltam. El akartam dobni magamtól, mert rettegtem. Hogy mitől? Nem is tudom mitől. Sok dologtól. Azt hittem így jobb lesz. De szerencsére, rá kellett jönnöm, hogy képtelen vagyok elengedni. Önszántamból legalábbis mindenképpen. Nincs más hátra, bíznom kell abban, hogy semmi baj nem lesz.

(Nem)Itt...

Itt van, most is. És mégsem eléggé itt. Mert ennek is vannak ám fokozatai. Például lehet itt úgy, mint most, azaz csak a fejemben. De lehet itt tiszta szívéből. És lehet csak részben, mikor messze kószál közben. De most csak úgy van itt, mint törött szárnyú madárban a repülés. Mert szárnyalna, de megakadályozzák. Pedig de elröppenne az a madár...

El

„Anya, elmegyek. Többet felőlem nem hallotok, nem látogatlak meg, nem kereslek, és ti se keressetek. A telefonszámomat megváltoztattam. A család többi tagja sem tud semmit, velük már mindent megbeszéltem. Aki érdekel, azt keresni fogom.

Rám semmiben ne számítsatok, és én sem fogok tőletek semmit kérni. Így megoldódik az a probléma, hogy van-e beleszólásotok az életembe. A lakás rám eső részéről lemondtam. Vettem sajátot, és munkám is van, ugyan külföldön. Azon meg, hogy miből tellett minderre, ne fájjon a fejed. Sokkal többet kerestem az elmúlt 3 évben, mint amit tudtatok, úgyhogy összespóroltam eleget. Hát ennyit a tényekről.

Fontos, hogy megértsd, ezzel nem téged akarlak bántani, csak magamat óvom a további kellemetlenségektől. Elég volt 17 évig elviselni, hogy zsarnokoskodjon felettem az a... nem írom le a véleményem. Igen, téged is okollak. Te hoztad a nyakamra, és nem tudtad megfegyelmezni. Az meg inkább örüljön, hogy nem bosszulom meg a sérelmeimet, ahogy ezerszer megfogadtam.

Tulajdonképpen, részben hálás is lehetnék, mert ezek alatt az évek alatt lettem az, aki vagyok, de ehhez nem tartom elég nagyra magam. Ehelyett inkább csak megköszönöm, hogy etettél és ruháztál. Na meg felneveltél ugye.

Én igazán nem akarlak bántani. Remélem neked is jobb lesz, ha nem kell folyton miattam vitatkozni. Így két legyet ütök egy csapásra.

Azt mondják, hogy idővel csak a szép és a nagyon rossz emlékek maradnak. Én csak abban tudok reménykedni, hogy nem maradnak emlékeim. Szeretnélek minden tekintetben túlszárnyalni titeket. Mármint téged, és apát. Ez a célom. Hogy jobb legyek. Hogy jobbat nyújtsak a gyerekemnek, mint amit én kaptam.

Azt hiszem ennyit akartam elmondani.

Minden jót.”

A férfi befejezte a levél írását, le tette a tollat, és halk sóhajt hallatott. 27 év körüli, magas, széles vállú, de nem túl izmos férfit képzeljenek el. Haja színe valahol a szőke és a világos barna között tétovázik, torzonborz fészekként üli meg koponyáját. Arcának éles vonásait pár-napos borosta fedi, melyet egy régi szerelem emlékére hordott. Határozottan jól állt neki. Értelmes tekintetű szemei világosak, majdnem fehérek, köztük határozott, keskeny orr mered előre. Vastag ajkait mintha mindig egy félmosoly táncoltatná. Hosszú, fekete szövetkabátot viselt, alatta pedig fekete öltönyt halványkék hajszálcsíkokkal. Talán már el tudják képzelni.

Tehát ez a férfi – nevének említésétől most tekintsünk el - letette a tollat, és sóhajtott. Még egyszer végigfutott a szálkás betűk sorain, majd kettéhajtotta a sárgás lapot, felállt az üres íróasztaltól, és kiment a még üresebb szobából. Átlépett az előszobában hagyott bőröndökön, melyekbe egész életét csomagolta, és az ebédlő felé vette az irányt. A lapot elhelyezte az asztalon, majd a faliórára pillantva – karórát sosem hordott – összeráncolta homlokát.

- Már meg kellett volna érkeznie a taxinak – mondta félhangosan, majd mintegy varázsütésre, megcsörrent a csengő. A sofőrt megkérte, hogy segítsen kihordani a bőröndöket, bezárta az ajtót, a kulcsot pedig a postaládába ejtette. Visszatekintés nélkül lépett el az épülettől.

Pestig vonatozott, ott pedig nemzetközi gyorsra szállt át. Repülhetett volna, de mindig is vonzotta a sínek kattogása. Utazás közben folyton azon morfondírozott, hogy miért is írt levelet, és miért nem mondta el személyesem mondanivalóját, mint ahogy a többi rokonának. Azt tudta, hogy félt. De mitől? Talán attól, hogy anyja marasztalni próbálja? Igen, biztos megpróbálta volna, de rá nem hathattak volna a szavak. Várta a munka és a lakás külföldön. Vagy hogy tartania kellene a kapcsolatot? Mindig is nyűgnek érezte a családját. Nem szívesen látogatott senkit. Lehet, hogy nem így, sírva akart emlékezni az anyjára. Akármennyire érzéketlen volt iránta, nem akart rossz emléket róla. Igen, ez lehet az, gondolta. A vonat közben sebesen nyargalt vele vas patáin, s elhagyta az országhatárt, elhagyta a Kárpátokat, átszállt, majd robogott tovább. S ahogy egyre messzebb és messzebb került szülővárostól, úgy kalandoztak egyre messzebb és messzebb gondolatai, kitudja milyen vidékekre.

Ahogy kiszállt a vonatból új lakóhelyén és kezet fogott az elé kiküldött ügyintézővel észre sem vette, hogyan siklott át egy határon, amely egy régi és egy új élet mezsgyéjét jelentette.

Mi vagy nekem?

Én búvár vagyok,
s Te nekem a levegő-
Ha számból a csövet kitépik,
fejemre halál jő.

Vagy fa vagyok egy szirt szélén,
s Te a gyökerem,
ami ha elszakad,a mélység
szikláin én összetöretem.

Patak vagyok.
s Te a forrás,
kiszáradok, ha téged
eltöm egy sziklaomlás.

Szárny vagyok,
s Te vagy a szél nekem,
ha nem lennél,
létemben nem lenne értelem.

Ember vagyok,
számomra Te vagy a szerelem.
Egy érzés,
mely fajomnak lételem.

Love someone

vágyak

Szeretnék egy hétig fa lenni. Egész nap csak az eget kémlelni, nézni gyönyörű színeit, érezni a szellő és a nap cirógatását, figyelni a felhőfoszlányok játékát, és mindenféle alakokat képzelni beléjük. Figyelni a csillagokat, s megszámolni mindet, s szeretném hallani a Kis Herceg csilingelő kacagását. Szeretném látni ahogy egy boldog, fiatal, gondtalan pár szalad felém, a fiú épp alattam éri utol a lányt és kapja karjaiba és csókolja forrón és édesen, és közben szeretnék az a fiú is lenni, és maradni a fa, és szeretném, ha Ő lenne az a lány. Szeretném, ha egy madárpár rám rakna fészket, s ágaim közt nevelné csemetéit, s odvamba költözzön mókus, és harkály pusztítsa férgeimet. Azután jönne a vihar, tűrném a szél cibálását és az esőcseppek ütlegét, merészen szállnék szembe vad erőivel, és nézném a dúló felhőket, és ha már kirepültek a fiókák és továbbállt a madárpár, mókuscsalád és harkály, hát vágjon belém villám és hirtelen legyek újra önmagam, de előtte még érezzem, amint fa testem kettéhasad, s lángra kap, s emésztik a rőt nyelvek. És azután minden nap kijárhassak a szenes csonkhoz, és láthassam, ahogy mellette új facsemete bontakozik ki a koromól.

Hát nem lenne szép...?

hosszú

Nagyon hosszú ez a két hét nélküle...(L) És alig vagyunk túl a felén.

Szeretni valakit

Ez valami, mit nem fejezhet ki szó,
s mégis annyit írunk s beszélünk róla
mi gyarló emberek.
Van aki dicsér, van ki leszól,
s hazugat vagy keveset mondok, hogyha
azt suttogom fülébe szeretlek.

De én hiszek ebben a szóban.
Hiszek, mert szükség van rá ahhoz,
- hiszen az ember nem telepata -
mikor lelkemben oly sok jó van,
azt eljuttassam a másik agyhoz,
ahol - remélem - tombol a hasonló érzések hada.

S én még ifjú vagyok, és nem érzem,
milyen az, mikor ránk rogy az évtizedek súlya,
s alattuk a láng lassan megkopik és kifakul.
De lehet máshogy is, hisz sokszor látom és megélem,
mikor nagyszüleim között pendül a szeretet húrja,
mely az évek tornya alatt ott van legalul.

És mi van, ha nem ő lenne ő,
és én ugyan úgy szeretném?! Semmi!
Egyébként se tudnék válaszolni.
A lényeg , hogy ő Ő!
És én szeretem! Ennyi.
A többire kár szót pazarolni.

Tehát arra a valamire, mit leírni nem lehet,
valami jelképképpen
ráaggatjuk ezt a gyarló, s elhasznált igét,
és annyiszor ahányszor lehet,
és ezenyiféleképpen,
és úgy használjuk mint valami varázsigét.

S reméljük szívünk gondját majd megoldja,
de nem.
S küzdhetünk által a végteleneken,
mert úgy lesz az embernek még több gondja,
ha szívét eme csodás béklyóba fogja.
De megéri, az én szívem ezt mondja.

Mert én találtam egy hámot, mi pont rám illik,
s belebújtam önként, ahogyan illik,
s balommal sújtok a gondra,
s pusztítom azt mi goromba,
de jobbommal ölelem mi édes,
s ebből hoz nekem többet az Édes.

S én igazán, de igazán szeretem.

Elment

Elment.
Nem hagyott hátra mást,
csak pár hajszálat, az illatát és engem.
Nem hibáztatom.
Ha tehette volna, marad.
De a sors közbeszólt,
használva a szülői aggodalom száját,
mely hazahívja ifjú sarját.
Azért kellemes reggel volt.
Szívemben az öröm feldalolt,
mikor magam mellett találtam.
Álmos mosoly ült ki arcomra,
átkaroltam, és hosszú,
forró csókkal koronáztam meg a pillanatot.
Bőrünk egymáshoz simult,
az övé mint a selyem.
De szorított az idő,
nem élvezhettük a helyzetet sokáig.
Egy kis huncutkodás, majd gyors túra a mosdóban.
Nem szeretem nézni, ahogy öltözik.
Adott még egy utolsó csókot a kapuban,
búcsút intett, azt mondta szeret, azután
elment.

Tüske

A szüleim elváltak. Lassan 10 éve. Édesanyámmal élek, és az élettársával, akit teljes szívemből gyűlölök. Nem hittem, hogy ember tud ennyire gyűlölni valakit. Legszívesebben egy tompa késsel nyiszálnám el a torkát. Persze nem fogom megtenni. Nem fogok bekattanni miatta. Pedig pokollá tette az elmúlt 9 évet. Nem sorolom fel, hogy mikkel, mert hosszú lenne, és unalmas. Elég annyi, hogy mindegy mit csinálok, semmi sem jó.
Amikor tudom, hogy itthon lesz, amikor hazaérek, vagy tudom, hogy lassan hazaér, már előre elkezd nőni bennem a feszültség.
Haza? Otthon? Ezek a szavak nekem egyébként se jelentenek túl sokat. Soha nem érzem, hogy jaj de jó hazajönni. Nem nevezném otthonnak azt a helyet, ahol élnem kell. Annyi rossz emlékem fűződik hozzá. El tudjátok képzelni milyen az, amikor már a saját anyámat kezdem gyűlölni, amiért nem ismeri fel a helyzetet? Amiért ezzel az alakkal kényszerít egy háztartásba?
A legrosszabb, hogy nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Nem látok megoldást. Tűrni kell. De már csak alig egy év...

Egy elmélet

Ma azt mondta nekem valaki: Szeretnék egy Tisza cipőt. De ez és ez van, úgyhogy valószínűleg nem veszek, de nem fontos. Tök jó lenne elmenni erre meg erre a színielőadásra. Játszik benne a kedvenc színészem! De nem megyek, mert drága a jegy. Mindegy, nem fontos.
Itt megkérdeztem tőle: Ha az a két dolog, amit most nagyjából a legjobban szeretnél nem fontos, akkor mi az? Nem tudott válaszolni. Tehát, akkor semmi sem fontos. Viszont, ha nem fontos semmi, akkor miért élsz? Mi értelme az egésznek, ha minden úgyis mindegy meg nem fontos?
Ha valamire vágysz, akkor küzdj meg érte! Nem biztos, hogy sikerül is elérned, de legalább annak a biztos tudatával mehetsz tovább, hogy te mindent megpróbáltál. Ne hagyd magukra az álmaidat!

Reggeli gondolatok

Fél hét körül lehetett. Egy padon üldögéltem, épp a reggelimet majszoltam. Azon gondolkodtam, hogy mennyire befolyásolja az emberek viselkedését a napszak. Kora hajnalban például egyesek nagyon undokok, mások meg teljesen toleránsak sorstársaikkal szemben. A lombokon átszűrődő nap aranyló pászmákat vetített a szállongó porra.
Figyeltem, milyen arccal sietnek tova az emberek, (Félreértések elkerülése végett nem vagyok híve a nagy melleknek. A közepes, formásra voksolok ;).) amikor megjelent két igazán nagymellű csaj. Mindkettő 20 körül lehetett. Ami érdekes az az arckifejezésük volt. Az egyik gyalog volt, kidüllesztette a mellét meg a farát, mosolya pedig azt üzente: Nézd! Gyönyörű vagyok! Bámulj meg!. A másik biciklizett, keblei pedig minden zökkenőnél ugrottak egyet. Nem mosolygott. Szúrós pillantással pásztázta a környéket, és mindenkinek a szemébe nézett: "Igen, nagy a mellem. Utálom. Ne bámulj, mert oda megyek!"
A szemem sarkából azt vettem észre, hogy mozognak a morzsák a lábam alatt. Lenézek, hát szorgos kis hangyák kezdték elhordani, amit leszórtam. Őket kezdtem figyelni, mert meguntam az embereket. Furcsa volt, ahogy a náluk sokkal nagyobb darabokkal küzdenek. Jó volt nézni az elhatározottságukat. Furcsa lehettem, ahogy előregörnyedve, meredten bámultam magam alatt a földet.
Kellemes reggel volt. Teljesen gondtalannak éreztem magam. Remélem mindenkinek lesz része ilyenben legalább egyszer az életben.

12 óra

8 óra munka 8 óra pihenés... vagy valahogy így. Igaz? Na ez az életben sajna nem így megy. Két éjjel bulizás után túl vagyok életem első 12 órás műszakján, és az ájult alváson utána. Durva volt. 3 óra múlva mehetek vissza. Elég fárasztó. Hmm. Na már csak két éjjel van belőle, aztán két teljes nap pihi. Küldjetek energiát!

Balaton I Love You

Egy hét+Balaton+Zsuzsi=leírhatatlan élmény:) Ez volt életem eddigi legjobb nyaralása! Kár, hogy vége.
Pár szó róla:
puding hajnal 2-kor, naplemente kilátóról, éjszaka a vízben, fincsi!puncsos!:D, nyikorgó ágy, gitár, sok csomaggal vonaton, légmatrac és sátor, szúnyogvadászat hajnalban, függönytelen kupé.

Tényleg! Ha már ággyá lehet alakítani az üléseket, és be lehet zárni az ajtót,miért nem raknak függönyt a vonatok fülkéire?

King and Queens of promise

Aki végignézte a videót, és figyelt a kiírásokra is felül, gondoljatok bele! Hát nem ezt csináljuk ma, is? Erről szól az egész emberi történelem, mióta az előember felemelt a földről egy faágat, hogy azzal verje agyon szomszédját, akinek a barlangja előtt nőtt egy különösen finom bogyót termő bokor. Mikor lesz már vége ennek az őrültségnek? Soha? Miért kell az embereknek irtani egymást? Ez lenne a kiválasztódás újkori megnyilvánulása? Mindennek a kapzsiság az oka! Mindenki magának akar mindent, akiben meg nem teng túl ez a vágy, azért kapargatja össze azt, amit csak tud, hogy túléljen. Ahhoz hogy ez megváltozzon, az egész emberiségnek kellene az egyik pillanatról a másikra megváltoznia. Mert szerintem ez fokozatosan lehetetlen. Ha vannak páran, akik meglátják az értelmet ebben, és felhagynak az önzőséggel és kapzsisággal, azokat a többiek rögtön kizsákmányolják, ergo elpusztulnak, így nem terjeszthetik tovább a fényt. Elég kétségbeejtő helyzet.

...

Zs

 

Van egy vadállatom...

Nekem van egy vadállatom. Nem tudom milyen fajta. Valami korcs. Nem szeretem. Háziállatként tartom... illetve legszívesebben nem tartanám, de ragaszkodik. Ketrecbe kell zárnom. Tudom, most azt kérdezitek, miért nem engedem ki. Azért, mert akkor belém harapna, és elijesztené mellőlem, vagy rosszabb esetben megenné a pillangót, akit viszont szívesen tartok magam mellett... illetve csak szeretném magam mellett tartani, de képtelen lennék, csupán önszántából szegődött hozzám. Mindenesetre ez a vadállat és a pillangó a rács két oldalán nagyon is jól megvannak egymással, s ettől a vadállatnak csak még nagyobb az önbizalma. Amikor a pillangó rászáll a rács egyik rúdjára, a vadállat rögtön nekem akar ugrani. Tépi mellettem a rácsot, acsarog, öltögeti hatalmas, vörhenyes nyelvét, és villogtatja fűrészes csáprágóját. Ilyenkor rám tör a kényszer, hogy elhessentsem a pillangót a rácsról, de nem tehetem. Nem vagyok, és nem is lehetek ura a pillangónak, mert a pillangó egy szabad lélek, akit ha a markunkba zárunk, röpképtelenné válik, és belepusztul imádott szabadságának elvesztésébe. Abba viszont én pusztulnék bele, ha elveszíteném, így egy pompás kis háromszögben élünk mi hárman, a csodás pillangó, a fekete vadállat, és jómagam, "az igazi égszínkék".

"A város mellett egy dűlőúton bandukolva eljutsz egy nagy rétig. Azon a réten van egy-két szál virág. De várj csak kicsit! Délben hirtelen seregestül jelennek meg ott a különleges kék virágok. Úgy tudni, hogy azok a virágok éppen csak délben virítanak, és csupán egyetlen percig. De mi a nevük? Az igazi égszínkék. Szedd le őket! A kék kelyhek nedvét csavard ki egy pohárba, aztán mártsd bele az ecsetedet, és vidd fel a festéket egy papírra. Meglátod, hogy az a festék olyan kék színt ad, mintha a valódi eget varázsoltad volna oda. Hát persze, hiszen az igazi égszínkék csodafesték." /Balázs Béla - Az igazi égszínkék/

"We live in a beautiful wolrld..."

Látképek a szobám ablakából. Szeintem magáért beszél...

 

a Mennyország  kapuja

érdekesek a gyárkémények 

Figyeld a bal alsó sarokban a hullámot.

Mintha a földből nőne ki a felhő.

Azúr csoda

Színek kavalkádja

Éjjel...

Egy óriás kiborította a tejfölt...

Felhők

Egyszerre voltak félelmetesek és gyönyörűek reggel a felhők felettünk.

Viharban

Autóban suhantunk.

Köröttünk a vihar,

átölelt zord karjaival.

Az aszfalt szinte forrongott alattunk.

Felszínén a hab

vadul fröccsent szét a kerekek alatt

Mint riadt varjak,

a cseppek,

előlünk szétreppentek.

Az üvegen megannyi apró patak,

szaladnak lefele és hátra,

remegnek, meg-megállnak, folynak egymásba.

Leheletem párává olvad az ablakon,

kis festővászonom,

ujjammal, rá e képet mázolom:

Utazunk egy zubogó patakon,

s az autó már nem más,

egy fenséges, fehér vitorlás.

S a Dunántúl dombja,

már látom, hatalmas hullámok,

köztük vakmerőn túrázok.

Feszülnek hajóm vakító vásznai,

birokra kelnek a vihar markával,

csattogva szállnak szembe süvöltő szavával.

De jaj! Valami reccsen.

Hirtelen megdől az árboc.

Vigyázz hajó, a hullámba vágódsz!

Kiáltnám, de testem

s torkom megdermed,

szavam mellemben reked.

Már nincs visszaút.

Dereglyémen győz a fizikai törvény,

kettőnket együtt ragad mélybe az örvény.

Olyan mint egy fekete, feneketlen kút,

vitorlásom benne fehér tetem...

Az autó zökken, s én felébredem.