Szeretem a verset

Szeretem a verset.
Szeretem a letisztult, egyszerű formát,
Szeretem a szép, színes képeket,
De nem akarok teremteni mély hitet vagy csodát.
Az valahogy nem nekem való falat,
Vagy ha mégis, hát félek, cigány útra szalad.
Hát elég nekem ha szépet alkothatok,
S mikor írok, magamban elgondolkodhatok.
Gondolhatok vidám-meleg, nyári napokra,
Tavaszi parkban friss-festett padokra.
Feledhetem téli város havát, lucskát, sarát,
Száraz-sárga avarnak panaszos zaját.
Szeretem a sugárzó-kék, felhőtlen eget,
Szeretem a vihart, szeretem a szelet.
Szeretem a természet százezer csodáját,
S elmerülve érezni az élet folyását.
Ezekre mind alkalmat adhat,
S ha lelked szabadon szárnyalni ereszted,
A költészet magával ragadhat.
Ezért szeretem a verset.