"Keresd a Nőt". Egy plakáton ma ezt láttam,
de egyből rájöttem: már meg is találtam.
Ott állt mellettem, és fogta a kezem,
szemeibe néztem, s szépségükben elvesztem.
Ajkai mint a méz, oly édesek voltak,
és puhák. Mint ezer puha párna, úgy karoltak.
Azt a levegőt szívtam, mit Ő kilélegzett,
vele eltöltve, minden pillanat kényeztet.
Tudom, ezek mind csak elrongyolt szavak,
bennük már egy cseppnyi újdonság sem maradt,
de érzem, mégis mind szép lett és igaz,
mikor Ő lett a virág, és én lettem a tavasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése