Az utóbbi idő túláradó szellemi rohamai után most egy kicsit úgy néz ki, leállt az agyam. Lehet ez azért van mert boldog vagyok, és inkább csak akkor írogatok, ha valami bajom van. Elgondolkodtató témával sem találkoztam mostanában. Minden jól megy úgy érzem. Zsuzsival jól megvagyunk, bár ez még nagyon rövid idő, és a gondok általában úgyis olyan 3 hónap körül jönnek elő. Na majd meglátjuk. Egyenlőre úgy érzem megint sokkal toleránsabb lettem a másikkal szemben mint azelőtt. Ez jó!
Holnap lesz az első előadás az új darabbal. Iskolai színjátszó kör. Holnap megnézhetik a szülők, barátok, barátnők stb., pénteken pedig megyünk Solymárra egy dráma fesztiválra. Páran már 3. éve megyünk a suliból, de a legtöbben kezdők. Azért remélem jó lesz. Minden évben nagy buli. Majd gondoljatok ránk! A darab egyébként Stephen Poliakoff City Sugar c. műve, lerövidítve (45 percbe bele kell férjen) és átdolgozva. Egy nagydumás, közönségkedvenc rádiós műsorvezetőről szól, aki hülyíti a népet, közben meg undorodik az egésztől, mert nála senki sem látja jobban, milyen buta és befolyásolható a felnövekvő korosztály. A háttérben dolgozik egy ambíciózus hangmérnök (jómagam), illetve megjelenik annak a bizonyos "generációnak" egy tipikus képviselője, akit aztán a főszereplő megpróbál valamiféle reakcióra sarkallni, észhez téríteni. Emellett sok kisebb szerep mutatja be az emberek ostobaságát, befolyásolhatóságát. Szerintem nagyon valós világképet ad, hiszen a média foglyai vagyunk mind. Nagyon aktuális. Gondoljatok csak bele, mihez kezdenétek ha hirtelen megszűnne mindenféle média? Nem lenne TV, nem lenne internet, rádióműsor is csak néha, újságokat pedig nem nyomtatnának, és nem bombáznának folyton reklámokkal az utca plakátjai. Próbáljátok csak beleélni magatokat! Kétségbeejtő ugye?
Na úgy néz ki mégsem állt le olyan nagyon az agyam. Csak valamivel el kellett indítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése