Most tudtam meg, hogy ki a volt barátnőm új pasija, és eléggé megdöbbentem. De legalább kicsit megnyugodtam, mert jófej srác. Ismerem. Talán így jobb is. Azért még mindig fáj, de a srácról legalább tudom, hogy nem veri át:).
Mindenesetre, ez a dolog elindított bennem egy gondolatmenetet. Miért van az, hogy én a barátaimnak sok olyan dolgot elnézek, amit amúgy elítélek, vagy nem kedvelek. DE. Ha az a bizonyos barát már a párom lenne, akkor kifejezetten zavarna a dolog. Például ez volt volt barátnőmmel is. Amíg csak barátkoztunk, addig nem zavart, hogy minden hétvégén hányásig issza magát. Viszont mikor már együtt voltunk, elkezdett ez a dolog nagyon idegesíteni, és megpróbáltam megtanítani arra, hogy kultúráltan is lehet alkoholizálni. Amikor szakított, ez volt az egyik ok, hogy nem engedtem neki, hogy szabadon bulizzon. A következtetésem az, hogy a páromnak kevesebb dolgot nézek el, mint a barátomnak. Logikusan szerintem viszont ennek épp fordítva kellene lennie, hiszen minnél jobban szeretek valkit, annál elnézőbbnek kellene lennem irányában. És mindig ez van. Lehet túl sokat várok. Próbálom lejjeb szorítani az igényeimet.
Van egy leányzó, akit eléggé kedvelek, csak vannak szokásai, amik éppen ebbe a kategóriába tartoznak. Jó lenne töbet kapni tőle, mint barátság, de egyenlőre visszatart a bizonytalanság. Volt barátnőmért kezdtem megbarátkozni ezekkel a dolgokkal. A féltékenykedéseimen túl vagyok. (Sajnos egy hónappal ezelőttig ez komoly problémát jelentett nekem, de akkor, mint egy villámcsapás, hirtelen valahogy megváltozott bennem ez a dolog, és túltettem magam az ilyen kicsinyeskedésen.) De úgy érzem ezekre azért voltam képes, mert nagyon szerettem. De nem tudom, hogy ezzel a lánnyal is menne-e. Meglátjuk, mit hoz a sors.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése