Elme

A padon dobolnak ujjaim, s hallgatom,
ahogy a tanár magyaráz a túloldalon.
Angolul.
A fasizmus kialakulását taglalja éppen,
ami érdekes ugyan, de figyelmem nem tarja ébren.

S merülök, merülök egyre, le a mélybe,
saját elmém csillagködös, könnyű rejtekébe.
Fekete.
Valahogy így képzelem el, gondolat-csillagokkal tarkítottan,
a tudat megvalósuló makrokozmoszát.

Magányos lény úszik minden ily kozmoszban,
hidegtől dideregve, bőreitől fosztottan.
Kérdés.
A kérdések, mint űrbéli, furcsa fuvalmak,
röptetik, űzik - ősi hatalmak.

Elmélet-rendszerek kerengnek emlék-napok körül,
s a tudás kométái röpködnek féktelenül.
Mese.
Minden bolygó egy mese, felszínük képzelt lényekkel van tele,
s álom-nebulák felhői lengnek mindenfele.

S az elme határai a végtelenbe nyúlnak, akár az univerzum.
Minden gyermek eszmélése egy-egy apró ősrobbanás.
Idő.
Az idővel tágul a tudat rendszere, ahogy tágul világunk,
S a végtelen tér egyszer újra összerándul, az embernél megindul az agysorvadás.

Egyszerűen elragadó

Amit még megfigyeltem, hogy mennyit tud jelenteni egy nőnél a hajviselet...félelmetes.

Ezt mostanában minden nap meg kell hallgatnom

Mumusblog

És a gondolatok is...

A madarak kirepülnek...

Már csak az a kérdés, hogy melyik és mikor? Merthogy előfordul, hogy a papamadár meg mamamadár (ezt a szót mindenképpen le kellett írnom) hamarabb  húzzák el azt a bizonyos kondenzcsíkot.
Ilyenkor meg az a kérdés, hogy akkor sírjon-e vagy nevessen a fióka, aki ott marad a kócos fészekben egyes egyedül.
Embere válogatja, de ha jobban belegondolunk, csak keserédes lehet a dolog. Most sorolhatnám az aranyköpéseket, hogy minden éremnek két oldala van, minden jóban van valami rossz és a többi, és a többi, de mivel éppen most tettem meg, megkímélem magam az ismétlés fáradalmaitól. Viszont nem kezdem el számba venni az előnyöket és hátrányokat, mert azt mindenki össze tudja gondolni maga is, és egyébként sem biztos, hogy jó az ízük.
De nagyon elkalandoztam. Tehát van, hogy az öregek hamarabb kivonulnak a családi csatatérről. Nem is akarok többet mondani erről, csak azt, hogy ezzel járhat jól is az az illetőleges fióka, meg rosszul is, mert majd csak ezután derül ki, hogy tud-e már elég jól repülni ahhoz, hogy maga is megtalálja a betevő kukacot... vagy bogyót, magot... vagy pockot... esetleg nyulat, ha valami sasféléről van szó.

A fogalmazványért szíves bocsánatot kérek, de ilyen randa, mondhatni undok kedvem van.

Mellesleg lehet, nem is lesz egy év az az egy év...

Perhaps A Vampire Is A Bit Strong But...

Eltulajdonított zenés játék (from)
1. Állítsd be az mp3 lejátszódat (vagy bármit, amin zenét hallgatsz), hogy véletlenszerűen játssza le a számokat.

2. Minden kérdéshez nyomd meg a következő gombot (vagy hallgasd végig a számokat és hagyd, hogy magától lépjen), hogy megkapd a választ.

3. Írd le a kapott szám címét válaszként, mindegy milyen hülyeségnek tűnik. (grátisz még hozzáadtam a linkeket is, ha valakit a számok is érdekelnek:))


IF SOMEONE SAYS "IS THIS OKAY" YOU SAY?
Starlight - Muse

WHAT WOULD BEST DESCRIBE YOUR PERSONALITY?
Circles - Incubus

WHAT DO YOU LIKE IN A GUY/GIRL?
Echelon - 30 Seconds To Mars

WHAT IS YOUR LIFE'S PURPOSE?
No Replyca - Freestylers

WHAT IS YOUR MOTTO?
Talk - Coldplay 

WHAT DO YOUR FRIENDS THINK OF YOU?
Hurricane - 30 Seconds To Mars

WHAT DO YOU THINK ABOUT OFTEN?
To & Fro - Mattafix

WHAT IS 2+2?
Do Me A Favour - Arctic Monkeys

WHAT DO YOU THINK OF YOUR BEST FRIEND?
Fall - Daft Punk (Tron Soundtracks)

WHAT IS YOUR LIFE STORY?
Takeover! - PASO

WHAT DO YOU WANT TO BE WHEN YOU GROW UP??
Superstylin - Groove Armada

WHAT DO YOU THINK WHEN YOU SEE THE PERSON YOU LIKE??
Citizen Erased - Muse szegények...

WHAT DO YOUR PARENTS THINK OF YOU?
Wake Up, Make Up, Bring It Up, Shake Up - The Young Punx

WHAT WILL YOU DANCE TO AT YOUR WEDDING?
Red Light Indicates Doors Are Secured - Arctic Monkeys

WHAT WILL THEY PLAY AT YOUR FUNERAL?
Leech - Incubus

WHAT IS YOUR HOBBY/INTEREST?
Woman - Wolfmother

WHAT IS YOUR BIGGEST SECRET?
Muscle Museum - Muse

WHAT DO YOU THINK OF YOUR FRIENDS?
Time Will Tell - Dub FX

WHAT'S THE WORST THING THAT COULD HAPPEN?
The Things That We Could Share - Groove Armada

HOW WILL YOU DIE?
Makes No Difference - SUM 41

WHAT IS THE ONE THING YOU REGRET?
Dark Shines - Muse

WHAT MAKES YOU LAUGH?
Amsterdam - Coldplay

WHAT MAKES YOU CRY?
Nice To Know You - Incubus

WILL YOU EVER GET MARRIED?
Warning Sign - Coldplay

WHAT SCARES YOU THE MOST?
The Bad Thing - Arctic Monkeys

DOES ANYONE LIKE YOU?
Vault - Pendulum

WHAT WILL BE THE TITLE OF THIS NOTE?
Perhaps Vampires Is A Bit Strong But... - Arctic Monkeys

Azokat a zenéket használtam csak, amik épp fent vannak a gépemen. Ezeken kívül van még 4 DVD tele:D

Éji kép

Éji kép

 Csak egy halvány felhőréteg úszott fenn az égen.

 Mögülle, mint párás üveg mögül látszott csupán a Hold.

 Sápadt, kerek orcája fennhéjázón tekintett alá,

 mint egy királyé, pompája olyan volt.

 S volt is mire fent hordani az orrát,

 hiszen országnyi vala udvara,

 ő maga ott trónolt a közepiben,

 akár egy kerekded török basa.

 Megálltam és néztem.

 Csodáltam szájtátin, s ő nézelődött.

 Nem akartam fenséges szemléjét zavarni,

 de egy kérdés fejemben nyugtalan fészkelődött.

 Végül magam rászánva felkiáltottam:

 - Uraság! Hahó!

 Kerek arcát felém lomhán fordította:

 - Ki az, ki nyugalmam háborítja? Miféle betolakodó?

 Hangja mély volt és zengő,

 csontjaimig hatolt, össze is rezzentem,

 mondjuk, mint orkánban a falevél,

 gondolhatjátok, mire magam összeszedtem.

 Megint megpróbáltam, de most már bátrabban:

 - Csak azt kérdeném, mint csinál a magasba?

 Nem akarok kellemetlenkedni,

 de az a felhőfoszlány biztos nagyon zavarja.

 - Ha! - hangja dörrent akár egy üstdob,

 - Ez a kis gomoly útban nincsen nekem -

 körbetekint, ezzel mutatja,

 - csupán birodalmam gyepűit szemlélgetem.

 Ám ekkor már a felhő is meghallotta talán,

 megsűrűsödött, összehúzta fátylát,

 a Hold nem látott ki többet, dölyfösen fújtatott,

 de nem sikerült elfújnia látásának gátját.

 S én? Én csak kacagtam,

 s otthagytam a nagy égi urat,

 had viaskodjon egyedül az,

 ki rátartiságban ilyen jó példát mutat.

Tavaszi szél

Furcsák az évszakok, furcsa a világ,
egymás után jönnek: hó és a virág.
Pedig sosem voltak pajtásai egymásnak ők ketten,
hisz virág a fagytól, hó a naptól retten.
Mégis jön a tavasz, mikor vége a télnek,
az állatok vackukból lassacsakán kikélnek.
Így tett a dongó is kinek meséjét mondom,
repedésben pihent, fűzfában egy dombon.
Mikor előjött végre, s szárnyait próbálta,
rátalált egy rétre, melynek temérdek virága
ezer színben játszott, akár a szivárvány,
vagy palota termeiben a legfinomabb márvány.
Ki is nézett magának egy nárciszt - sárgát -,
hogy szirmai kelyhéből kiigya nektárját,
ám erős szél támadt, s elsodorta tőle,
kiszemelt várágát elragadta tőle.
Kereste kutatta, de nem lelte semerre,
gyomra viszont korgott az éhség majd megette.
Választott hát magának egy másik virágot,
az sem volt csúnyább, tán jobban is világlott,
s boldog volt élte, mígnem egy újabb szeles napon
újra fel nem kapta egy vad forgadalom.
Visszasodorta a sárga kis nárciszhoz,
s látta, szirmán más dongó lakmároz.
szomorú lett ettől a kis dongó nagyon,
apró lelkében nagy lett az űr nagyon,
elindult hát, merre szárnyai vitték,
míg az égre rá nem került, a fekete teríték.
Addigra jól ki is fáradt szegény,
szívéből elszállt minden kis remény,
hogy valaha még szerető virágra találna,
letelepedett hát, egy tulipán szirmára.
S csodának csodája, mit lát két szeme?
A korábbi virág az, visszahozta szíve.
Megörült neki, magát kelyhére vetette,
s így tett azután, mikor csak tehette.

Fekszem

Azt képzelem, mellettem fekszel az ágyon,
s míg Te alszol, én álmod ébren vigyázom.
Fölkapom fejem minden apró neszre,
vigyázok, valami föl ne ébresztne.
Behajtom az ajtót, az éjt kizárom,
ablakot szintúgy, a szél be ne járjon,
madarat a kertben csöndre intem némán,
farktollait billegetve megszeppenve néz rám,
pókkal is beszélek fönn a sarokba,
hálóját attól fogva csendesebben fonja.
Elsimítom takaród, az arcodat lesem,
a holdfényben öreg barátomat lelem.
Sejtelmes ködbe vonja kebleid hegyvölgyét,
megmutatja tested minden kis rejtekét,
combod vonalát ezüsttel futtatja,
szívem így bízvást megdobogtatja.

Nem tudok elaludni. Ha lehunyom szemem,
szépséges arcod sejlik fel előttem.
Üresen tátong az ágy mellettem, mint szívem,
ha nem fogod kezem.
A puszta sötét, az éj minden apró nesze
azt üvölti fülembe,mennyire szeretlek.
Nem bírom!
Mardos a vágy,
érintésed szomjazza bőröm
minden négyzetcentimétere,
s tudom nem lehetsz itt,
s ez fáj nagyon.

S szívem hölgye,
Zengjen néked e dalom!
Egyszerű érzések földje
Remegő lelkem, s adom
Egész hevült valóját
Teneked, Ki magadhoz
Lopva, csókok kapuján át
Engedtél, s nincs elég szó ahhoz:
Köszönetet rebegjek.

Green eyes (L)

Ott akarok melletted lenni, mikor reggel van, csak nézni, mikor nyújtózol egy nagyot, ásítasz és félálomban megölelsz, s hozzám bújsz; mindezt ébren- éberen akarom végignézni. Majd kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit a homlokomra és a fülembe durmogsz, mint egy maci. Ott akarok lenni melletted, mikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig pucér testeddel mögém állsz és a nyakamat puszilgatod, mikor én a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban. Ott akarok lenni melletted, miközben elmész és nézni akarom, ahogyan becsukod az ajtót. Ott akarok lenni melletted, mikor hazajössz, megölelsz és elmondod, hogy milyen volt a napod. Ott akarok lenni melletted és nézni, hogy miként nézel rám. Melletted akarok lenni, amikor álmosan iszod a kakaódat, miközben a TV-ben agybutító műsorokat nézünk és hozzád bújni, akkor, amikor semmi dolgom sincs és érezni, hogy biztonságot adsz, biztonságot ad tested melegsége és lágysága. Melletted akarok lenni, miközben nevetsz és együtt akarok veled nevetni és egymáson nevetni; egymás butaságán. Veled akarok lenni, mikor valami fáj, vagy ha megbántott valaki. Veled akarok lenni, moziba menni, eljátszani hogy hogyan ismerkedtünk meg, újra, s újra. Melletted akarok lenni minden este és reggel, melletted elaludni, hozzád bújni, "miért"-eket feltenni , mint egy 5 éves kisgyerek. Magabiztosságod mellett eljátszani egy kislányt, aki semmit sem ért, csak azt tudja elmondani, hogy mennyire szeret és becsül. Nézni akarom nap mint nap, ahogy megmosod a fogad, ahogy felöltözöl, befújod magad a parfümöddel. Veled akarok lenni, amikor beteg vagy és megcsókolni téged és nem érdekelne, ha elkapnám; még ha halálos beteg is lennél. Ha az lennél, akkor addig csókolnálak, míg el nem kapom, hisz ha elvesztenélek, akkor nem lennék senki sem. Veled halnék meg, hisz az életem nélküled semmit sem érne. Nem tudnám elviselni a hiányodat


Tudom, hogy nem ő találta ki, de akkor is nagyon jól esett:)
Szeretlek Zsuzsi (L)

Válasz egy barát szárnypróbálgatásaira

Szavakat rósz a fehér lapra,
megalkotsz egy költeményt,
szert tettél egy kecses kardra,
s jól forgatod, elismerem, mint tényt.

Ám mondandód alól felmentem magam,
egyet veled nem érthetek ebben,
hogy ostoba, ki  kutatja nyugtalan
elméjének rejtekét, s egyre beljebb rebben.
Mert ki erre adja fejét, ismeri a célt,
s azt is tudja, megnyugtatlak,
hogy elérése csupán vélt
remény, s így is talán csak árnya annak.
"Minek agyalsz?" ezt kérded,
s közben nem látod a tényeket.
Mert mi az, mikor gondolatid lapra veted,
ha nem gyümölcs, mit elméd termett?
S te karoddal bőszen leszakítod,
és lóbálod fennen kiáltva,
hogy e tanokat te tanítod,
s ne gondoljon ki tud, s ki állja.
Mindemellett nem figyelsz egy
igen fontos aspektusra,
mert mi van akkor, ha nem egy
attól boldog, hogy tudja,
fejthetetlen  nagy a gond,
min fényesen ragyogó elméjét töri,
remélve, hogy lehetséges,
s a vastag kérget majd ő megtöri.

Amit mondtam nem vádbeszéd,
s nem is holmi ítélet,
csupán védem, ki használja eszét,
s meggyőzési kísérlet.
Bátorítlak végezetül:
ragadj tollat máskor is,
hisz elménk belül jobban szépül,
ha olvasunk egymástól is.

Mind azt mondja

Kecsesen rebben
az azúrban a fecske,
éles szemmel, csőrrel
a darazsakat lesve,
kik szorgosan gyűjtik
virágok aranyát,
boldogan zümmögik
világuk tavaszát,
hullámzik a mező,
zöld tenger a fűszál,
tóparton magányos,
sírdogáló fűz áll.
Kókadó ágai közt
játszadoz a szellő,
mind azt mondja: szeret,
s én szeretem Őt.

Remeg a levegő
messze szemhatárba,
délibábot rajzol
az Alföld sík porába
aranylik a kalász
végig az út mellett,
túloldalt ezer pipacs
vöröse felelget,
vakító kék égen
bárányok legelnek,
sokan nézik őket
vándorló fellegnek,
a macska árnyak alatt
heverészik csöndben,
aluszik a tej is
bent a bödönben,
nem mozdítja semmi
a forró levegőt,
mind azt mondja: szeret,
s én szeretem Őt.

Költözik a gólya,
odahagyja házát,
elhagyja a levél is
fája csontos vázát,
haragosan fújja el
mindet az orkán,
rőt foltokat csíp
sok orron s orcán,
ezüst eső veri
a házak tetejét,
a házak tetejét,
esernyők erdejét,
az állatok is - úgy tűnik -
elhagyják az erdőt,
mégis mind azt súgja
szeret, s szeretem Őt.

Sipkás csúcs szikrázik
ezüst égbolt alatt,
égi szakács szitálja
napokig a havat,
dunyhát húz magára
mindenütt a táj,
a természet mégis,
így is csupa báj,
kandallókban vidáman
pattognak a hasábok,
az asztalon könyvek,
a kezekben újságok,
jön az újabb tavasz,
vele új esztendő,
mind azt mondja: szeretem,
s engem szeret Ő.

Egypercesek

Hiányod úgy hat rám,
mint valami rút kórság.
Álmatlan hánykódom
paplanom hullámain.
Fűt belülről, úgy ám,
a szerelmes forróság,
kínlódom, rázkódom,
álmodom lázálmaim.

Kívánom illatod
és ajkaid hívását,
epedek csókjaid
és ölelésed után,
s ha Te is kívánod
szerelmesed látását,
sóhajim s sóhajid
teljesülnek talán...



Felnézek az éjszínű égre,
két apró csillag parázslik.
Fényükben smaragd szemeidre lelek,
jobbról az egyik, s balról a másik.

E két parány zsarátnok
úgy vigyázza álmod,
miképp Te, kebledben,
hű szívem vigyázod.




Álmodtam egy lányról,
ki nem kínozta szívem,
ki megfogta a kezem,
és szeretett híven.
Csodának beillik,
hogy kilépett az éjből,
megfogta a kezem,
s szeretett szívből,
s hogy e lány Te vagy,
én szívből köszönöm!




Bárcsak velem lennél,
bárcsak megcsókolnál,
ha csak egy percre is,
de bárcsak mellém bújnál...

Szeretlek Zsuzsi nagyon (L)(L)(L) :)

Jó volna

Jó volna a hajnalt Veled várni meg,
Jó volna a világot Veled váltani meg,
Jó volna az életet Veled álmodni meg,
Jó volna, igazán, Veled öregedni meg...

Ostoba

Igen, ostoba voltam. El akartam dobni magamtól, mert rettegtem. Hogy mitől? Nem is tudom mitől. Sok dologtól. Azt hittem így jobb lesz. De szerencsére, rá kellett jönnöm, hogy képtelen vagyok elengedni. Önszántamból legalábbis mindenképpen. Nincs más hátra, bíznom kell abban, hogy semmi baj nem lesz.

(Nem)Itt...

Itt van, most is. És mégsem eléggé itt. Mert ennek is vannak ám fokozatai. Például lehet itt úgy, mint most, azaz csak a fejemben. De lehet itt tiszta szívéből. És lehet csak részben, mikor messze kószál közben. De most csak úgy van itt, mint törött szárnyú madárban a repülés. Mert szárnyalna, de megakadályozzák. Pedig de elröppenne az a madár...

El

„Anya, elmegyek. Többet felőlem nem hallotok, nem látogatlak meg, nem kereslek, és ti se keressetek. A telefonszámomat megváltoztattam. A család többi tagja sem tud semmit, velük már mindent megbeszéltem. Aki érdekel, azt keresni fogom.

Rám semmiben ne számítsatok, és én sem fogok tőletek semmit kérni. Így megoldódik az a probléma, hogy van-e beleszólásotok az életembe. A lakás rám eső részéről lemondtam. Vettem sajátot, és munkám is van, ugyan külföldön. Azon meg, hogy miből tellett minderre, ne fájjon a fejed. Sokkal többet kerestem az elmúlt 3 évben, mint amit tudtatok, úgyhogy összespóroltam eleget. Hát ennyit a tényekről.

Fontos, hogy megértsd, ezzel nem téged akarlak bántani, csak magamat óvom a további kellemetlenségektől. Elég volt 17 évig elviselni, hogy zsarnokoskodjon felettem az a... nem írom le a véleményem. Igen, téged is okollak. Te hoztad a nyakamra, és nem tudtad megfegyelmezni. Az meg inkább örüljön, hogy nem bosszulom meg a sérelmeimet, ahogy ezerszer megfogadtam.

Tulajdonképpen, részben hálás is lehetnék, mert ezek alatt az évek alatt lettem az, aki vagyok, de ehhez nem tartom elég nagyra magam. Ehelyett inkább csak megköszönöm, hogy etettél és ruháztál. Na meg felneveltél ugye.

Én igazán nem akarlak bántani. Remélem neked is jobb lesz, ha nem kell folyton miattam vitatkozni. Így két legyet ütök egy csapásra.

Azt mondják, hogy idővel csak a szép és a nagyon rossz emlékek maradnak. Én csak abban tudok reménykedni, hogy nem maradnak emlékeim. Szeretnélek minden tekintetben túlszárnyalni titeket. Mármint téged, és apát. Ez a célom. Hogy jobb legyek. Hogy jobbat nyújtsak a gyerekemnek, mint amit én kaptam.

Azt hiszem ennyit akartam elmondani.

Minden jót.”

A férfi befejezte a levél írását, le tette a tollat, és halk sóhajt hallatott. 27 év körüli, magas, széles vállú, de nem túl izmos férfit képzeljenek el. Haja színe valahol a szőke és a világos barna között tétovázik, torzonborz fészekként üli meg koponyáját. Arcának éles vonásait pár-napos borosta fedi, melyet egy régi szerelem emlékére hordott. Határozottan jól állt neki. Értelmes tekintetű szemei világosak, majdnem fehérek, köztük határozott, keskeny orr mered előre. Vastag ajkait mintha mindig egy félmosoly táncoltatná. Hosszú, fekete szövetkabátot viselt, alatta pedig fekete öltönyt halványkék hajszálcsíkokkal. Talán már el tudják képzelni.

Tehát ez a férfi – nevének említésétől most tekintsünk el - letette a tollat, és sóhajtott. Még egyszer végigfutott a szálkás betűk sorain, majd kettéhajtotta a sárgás lapot, felállt az üres íróasztaltól, és kiment a még üresebb szobából. Átlépett az előszobában hagyott bőröndökön, melyekbe egész életét csomagolta, és az ebédlő felé vette az irányt. A lapot elhelyezte az asztalon, majd a faliórára pillantva – karórát sosem hordott – összeráncolta homlokát.

- Már meg kellett volna érkeznie a taxinak – mondta félhangosan, majd mintegy varázsütésre, megcsörrent a csengő. A sofőrt megkérte, hogy segítsen kihordani a bőröndöket, bezárta az ajtót, a kulcsot pedig a postaládába ejtette. Visszatekintés nélkül lépett el az épülettől.

Pestig vonatozott, ott pedig nemzetközi gyorsra szállt át. Repülhetett volna, de mindig is vonzotta a sínek kattogása. Utazás közben folyton azon morfondírozott, hogy miért is írt levelet, és miért nem mondta el személyesem mondanivalóját, mint ahogy a többi rokonának. Azt tudta, hogy félt. De mitől? Talán attól, hogy anyja marasztalni próbálja? Igen, biztos megpróbálta volna, de rá nem hathattak volna a szavak. Várta a munka és a lakás külföldön. Vagy hogy tartania kellene a kapcsolatot? Mindig is nyűgnek érezte a családját. Nem szívesen látogatott senkit. Lehet, hogy nem így, sírva akart emlékezni az anyjára. Akármennyire érzéketlen volt iránta, nem akart rossz emléket róla. Igen, ez lehet az, gondolta. A vonat közben sebesen nyargalt vele vas patáin, s elhagyta az országhatárt, elhagyta a Kárpátokat, átszállt, majd robogott tovább. S ahogy egyre messzebb és messzebb került szülővárostól, úgy kalandoztak egyre messzebb és messzebb gondolatai, kitudja milyen vidékekre.

Ahogy kiszállt a vonatból új lakóhelyén és kezet fogott az elé kiküldött ügyintézővel észre sem vette, hogyan siklott át egy határon, amely egy régi és egy új élet mezsgyéjét jelentette.

Mi vagy nekem?

Én búvár vagyok,
s Te nekem a levegő-
Ha számból a csövet kitépik,
fejemre halál jő.

Vagy fa vagyok egy szirt szélén,
s Te a gyökerem,
ami ha elszakad,a mélység
szikláin én összetöretem.

Patak vagyok.
s Te a forrás,
kiszáradok, ha téged
eltöm egy sziklaomlás.

Szárny vagyok,
s Te vagy a szél nekem,
ha nem lennél,
létemben nem lenne értelem.

Ember vagyok,
számomra Te vagy a szerelem.
Egy érzés,
mely fajomnak lételem.