Minden csepp véremmel

Március nyolcadik napja

egy különös hagyomány dátuma.

Ezen a napon elvárás szerint,

női kezekre minden férfi csókot hint,

kalapját fejéről lekapja,

hajbókol, bokáit összecsapja,

s hangosan kíván boldog nőnapot,

esetleg átnyújt egy képeslapot,

majd sarkon fordul,

s elballag legott.

Ezért én is, hagyományok hű rabja,

ezennel kívánom: legyen szép napja!

minden hölgy ismerősömnek,

s ha már eleget köszöntek,

hadd mondjam el kérem,

miért is születik eme költeményem.

Mert ugyan rengeteg leányt ismerek,

egyet közülük mégis kiemelek,

ki szívemnek legkedvesebb,

előtte külön is, had tisztelegjek:

Rájöhettél mostanra, Kedvesem,

kiről beszélek, Te vagy, s restellem,

szavaim virtuális papírosra csak ily későn,

szinte a nap végén vetem, félőn,

vallomásom hozzád már el sem jut,

de el kell mondanom, hogy mégis tudd,

mindent megteszek, hogy boldognak lássalak,

mindig igyekszem, hogy meg ne bántsalak,

s ha az ígért célt nem is mindig érem el,

szeretlek minden csepp véremmel.