Expectations

Csütörtök este vacsoravendégem lesz. Egy hölgyemény. Romantikus típus, abban meg jó vagyok, úgyhogy bedobok mindent. Majd tudósítok.

Frissítés: Nos, nem lesz ma vacsora. Az ok, hogy csúnyán lebetegedtem. Nyilván pont akkor, amikor a legkevésbé sem kellett volna. Eddig egész télen nem volt semmi bajom... Az új időpont vasárnap, ha minden jól megy, addigra kikúrálom magam.
Au revoir

A magányos fűz

Vihar van a puszta fölött.

Harsogva veri az eső a szikkadt rögöket,

az égbolton valami idegen istenség dörömböl hangosan,

levelekkel játszik vadul a szél, felkapja, szaggatja, gyűri őket,

de a magányos fűz a parton csak áll, áll szilárdan.

Kitart, pedig mintha a világ esküdött volna ellene.

Ágait szélrohamok tépik, s ő tűri, törzse meg se remeg,

gyökerét jeges hullámok harapják, de ő hagyja, talán még meg se hatja.

A háborgás elől menekülő kóbor is levizeli, ám róla ez is lepereg,

a szomorú fűz a parton csak áll, áll szilárdan.

Azután kisüt a nap, elvonulnak a fellegek.

A szél sem tépázza már a vetést, füvet, tavat, ágat,

a merengő láthatja, amint a láthatár a hirtelen hőségtől megremeg,

s a fűz, mintha mi sem történt volna, az arra vetődőnek újra, boldogan ad árnyat.

Csak az igazán figyelmes láthatja, azt a néhány, furcsán csüngő vesszőt koronáján.

"De már úgy voltam a Hazámmal, mint az Istennel...

... Nem haragudtam rá, amiért nincs."

In- and out-

Kívül:

Tegnap hatalmas volt az impró feszt döntője. Igaz, nem voltunk a toppon, és mindhárom csapatunk a mezőny vége felé zárta a versenyt, azért elmondhatom, hogy élveztük. Szerintem mindenki nevében beszélek. Hogy miért nem sikerült igazán magunkat adnunk, nem tudjuk. Valahogy nem volt jó napunk. Nem volt meg az a megszokott sziporkázás, ami belengi a termet, ha összejön a társaságunk. Emellett, sokszor nem is értékelték a humorunkat. Valahogy nem értették. Békéscsaba és környéke azért eléggé félreeső kis szubkultúra. Még autópályánk sincs, megyeszékhelyek között egyedülálló módon. Nagyon jól éreztem magam a srácokkal, de nem csoda, hiszen talán ők voltak azok, legalábbis néhányuk, akik először fogadtak el annak aki igazán vagyok. Itt arra gondolok, hogy azért általánosban meg még középsuliban is sokszor kinéztek, mert szeretem a verseket, mert elérzékenyült a magyartanár, amikor felmondtam a kötelezőt, és hasonlók. Ez a társaság volt az, ahol hosszú ideig otthon érezhettem magam. Nagyon hiányoznak azok az idők. Na de tegnap jó volt, nagyon is. A többi csapat valami fantasztikusan alkotott, kiemelném a házigazdák két csapatát a gödöllői ClubSzínházból, illetve a Szó és Kép Színpad delegációját Pápáról. Marha jó volt. Csomó emberrel volt időm beszélgetni, és mindenki nagyon kedves volt. Jól éreztem magam. Utána ide jöttünk az albérletbe, és csaptunk egy fenomenális bulit. Rengeteget hülyültünk, partiztunk, táncoltunk. Itt is rengeteget beszélgettem, az egyik csajszival kb. fél hétig fent maradtunk beszélgetni, aztán befeküdtünk aludni az ágyamba, mert nem akarta hagyni, hogy a földön aludjak. Még most mondom, hogy semmi nem történt köztünk, barátok vagyunk, méghozzá nagyon közel áll a szívemhez. Ott feküdtem mellette, mindenféle kényelmetlenség nélkül, annyira természetes volt, és annyira jó, hogy ilyen közel érezhettem valakit magamhoz, akiről tudom, hogy törődik velem, hogy azt el se tudom mondani. Ez nagyon hiányzott. Amúgy is sokszor öleljük meg egymást, most is odabújtam és megöleltem, és nagyon megnyugtató érzés volt, hogy nem vette rossz néven, nem vette közeledésnek, nem vált kényelmetlenné a helyzet, egyszerűen megölelt ő is, fordultunk egyet, és aludtunk. Ez nagyon kellett most a magányomnak.

Belül:

Fél a boldogságtól a Magány.
Hogy honnan tudom? Még kérditek?

Hát onnan pajtikáim,

hogy tegnap boldog voltam, s ez egészen megszéditet.

Pedig itt, bent, nekem nagyon fáj.

Rág a Magány.

Szóval tegnap boldog voltam.

Nem is csak tegnap, egészen máig,

pár órával ezelőttig,

amíg a vonat el nem indult. Csikorgó kerekek viszik Csabáig,
s felszállt rá a boldogságom is.

Rág a Magány.

Hosszú ideje először voltam hal a vízben.
Most megint nehezen veszem a levegőt.
Levegőt!

Somehow I have to use English

I don't know why. Probably because I haven't really spoken or written in English for a while now. Please, excuse me this little whim of mine.
To get to the point, I'm lonely. And it's starting to show signs on me. It's not that I don't meet girls, I even have dates occasionally, but nothing important. There's no vibe at all. For example, I'd been talking to a girl for a few days on one of the popular community pages. We arranged a rendezvous and I was sitting on pins and needles all week, but when we met it was ... I don't even know ... disappointing somehow. She was disappointing. She was different from what I expected. I've known her for a few years, and she was always a kind of sexy, sensual woman for me. But when we met she was completely stripped of her lascivious aura. I was planning on making a move, but I felt no attraction. Don't get me wrong, we had a great time, I showed her some of my favourit places in the city, and she liked them all, we had a long walk, and talked without stop, but it didn't mean anythin. I don't even know if I want to give it a second shot. Time will tell.
On the other hand, there's a girl I know for about a year and a half. When we first met, I kind of fell in love for a short time even though I was still together with my ex then. We were at the birthday party of a mutual friend, and we started off pretty well. We had a good time together. After that she invited me to her birthday which was held about two weeks later. I really wanted to go, but my ex got jealous, so we went there (together) I wished the girls happy bday, and we went home. Not a very smooth move I guess. Anyway, we started chatting with this girl again right before we broke up with my ex, and things started escalating about a month ago. We pretty much are on the same wavelength, but there are two big problems. One is that in the meantime she started going out with a guy, the other is that she is studying in a city that is as far from Bp as my hometown is. Great.
So this is pretty much it. My so called love life. Oh yes, there was another girl, back in my hometown, we talked for a while, promised to meet, but didn't. This went on for about 3 weeks, so I gave up. I didn't even want to go out with her in the first place, the whole thing was a set-up. My best friend tried to help me, with little luck. But I appreciate his effort.
I hope writing this article helps. Good night lads.

Tegnap ismét volt Impró Fesztivál. (Azaz tegnap előtt, de rajtam kívülálló okok miatt félbe kellett hagynom a bejegyzés megírását.) Azért ismét, mert már tavaly is voltam.

És hogy mi is ez? Nos egy országos csapatverseny, színházasdi, a lényege, amint a nevéből is látszik, hogy improvizálni kell. Ha ismeritek a Beugró című műsort, na valami olyasmi, csak amatőrökkel, és ugye többen. 4 fős csapatok nevezhetnek, az országban azt hiszem 4-5 helyen rendezik meg, illetve mindenhonnan továbbjut az első két társaság a döntőbe. Idén Gödöllőn lesz, szombathoz két hétre.

Három nagyon kedves barátommal indultunk, ketten volt Közgé-Színpados színjátszótársaim, akikkel mindig is nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, illetve egy nálunk valamennyivel idősebb, de szintén volt Közgés és Féling-es fiatalember. Természetesen hatalmasakat játszottunk, és úgy lettünk másodikok, hogy egyszer kaptunk egy hárompontos levonást időtúllépésért. Nagyon jó volt újra színpadra lépni. Tulajdonképpen egy éve nem csináltam ilyet (az egy héttel ezelőtt tartott "bemelegítő" imprózgatástól eltekintve). Nagyon jó volt a társaság, a tavalyitól eltérően most más csapatokkal is megbarátkoztunk.

A legjobb az egészben, hogy három csapatban voltak Közgések, és mind a három csapat továbbjutott. Ugyan az előbb azt írtam, hogy csak kettő jut tovább, idén ettől eltekintett a szervezők képviselője, mert holtverseny lett második helyen, és ugyan ilyenkor még kapnunk kellett volna plusz egy feladatot, ami eldönti a sorrendet, de a szokatlanul magas pontszámok miatt (mindkét csapat bezsebelt egy 10-10-10-es értékelést) úgy döntött, hogy nem foszt meg egyikünket se a lehetőségtől.

Két hét múlva, ha megvolt a döntő, majd írok arról is.

Nem értem

A nőket. Miért van az, hogy dumálgatunk egy lánnyal, megbeszéljük, hogy találkozunk a hétvégén, mondja hogy persze, meg tök jó, meg stb., aztán meg közli, hogy délután mással találkozik, de majd ír facebookon, ha hazaért. Jó mondom, akkor felhívom havert, nincs-e kedve felugrani. 8 körül felmegyek facebook chatre, látom online a lány. Na, én nem fogok ráírni, majd ír, ha úgy gondolja. Kb. 5 perc után eltűnt. Alapjában véve ez nem lenne gond, csak ha már megbeszéljük, akkor legalább annyit írhatott volna, hogy "bocs, hazaértem, de más dolgom van". Vagy "csá gyökér, tököm se akar veled találkozni". Miért nem lehet egyenesnek lenni? Főleg, hogy tegnap megkérdeztem, hogy nincs-e kedve jövő hétvégén eljönni megnézni az impró fesztivált, és amikor mondtam, hogy én is versenyzek, akkor mondta, hogy na akkor mindenképp eljön. Na sebaj, igazából úgysem vettem túl komolyan az egészet, mert még marhára bele van gabalyodva az exébe. Pedig tudja jól, hogy megcsalta, és hazudik neki... Ti egyáltalán értitek magatokat?

Egy kicsit legyőztem magam

És nagyon büszke is vagyok rá.

A héten nem ettem. *DUNN DUNN DUNN* Léböjtöt tartottam, mert épp ideje volt visszavenni a zabálásból. Alapból sem ettem soha keveset, szeretem a hasam, de a három hét alatt amit itthon töltöttem, főleg a nagymamáknál ettem (hál istennek mindketten itt laknak a lakótelepen), és hát finoman főznek, azt meg kell hagyni. Ennek az lett a következménye, hogy még nagyobb adagokat nyeltem le, és igencsak hízásnak indultam. Nem über gáz még, de van mit leadni. Na de most nem ez a lényeg, hanem hogy ez azért nagy teljesítmény volt tőlem, és tulajdonképpen nem is igazán értem, hogy vettem rá magam. Mondjuk két héttel ezelőttig el se tudtam volna képzelni, hogy egy napig ne egyek szilárd kaját, most meg 5 napon keresztül csak vízen, teán, meg zöldség-gyümölcs turmixon éltem. És nem is volt olyan rossz.
Persze nem így bumm elkezdtem hétfőn, hanem már a hétvégén is keveset ettem, vasárnap már csak egyszer, akkor se sokat. Aztán hétfőn csak vizet meg teát ittam egész nap, mert nem volt még turmixgépem, estére gyűlöltem is mindenkit, aki a közelemben evett. Eskü olyan volt, mintha összeesküdött volna ellenem a világ. Az utcán, az előadótermekben, a villamoson, még 9gag-en meg facebookon is tele volt minden kajával. Hát azt hittem hülyét rántok. De mindegy, kibírtam. Kedden vettem turmixgépet, onnantól kezdve minden nap ittam másfél liter turmixot, amiben volt két nagy narancs, egy citrom, másfél nagy alma (persze héjastol), egy nagy banán, egy nagy sárgarépa, meg egy marék ruccola. Szóval még finom is volt. Emellett megittam még egy liter teát, meg valamennyi vizet. Azt nem követtem már. És persze jártam sokat csurgatni...
Ami egészen hihetetlen a számomra, hogy egész héten tele voltam energiával, holott máskor, ha éhes vagyok szörnyű morcos tudok lenni. Most meg a nap nagy részében éhes voltam, és semmi. Vidám voltam, kedves, és energikus. Tiszta jó.
Csütörtökre már azon gondolkoztam, hogy tudnám én ezt tovább is csinálni, de eszembe jutott, hogy mielőtt elkezdtem olvastam, hogy 5 napnál tovább már csak orvosi felügyelet mellett szabad, szóval inkább hagytam. A péntek megint nehéz volt már, mert ugye közeledett a vége, és már azt tervezgettem, hogy miket is fogok enni a hétvégén. Persze azt is csak óvatosan, nem tenne jót a gyomromnak hirtelen megterhelni. Éppen ezért reggelire csak egy joghurtot ettem, ebédre héjában főtt krumplit meg főtt tojást (nem gondoltam, hogy valaha így fogok örülni egy kis főtt krumplinak), vacsira meg pirítóst. Nyamm. Holnap reggelire kis adag tejberizst tervezek, aztán irány mamához ebédelni, de tartom a mértéket. Kevés borsóleves, meg elvileg hagymás krumpli lesz. Hú, már csorog a nyálam, ahogy írom... be is fejezem, mielőtt megéhezek.
Az elhatározás megvan, mostmár csak el kell járnom a heti 3 karatéra, meg tartani a kis adagokat, és nem lesz semmi probléma. Egyszer végre jól fogok kinézni bikini-szezonra :P (remélem)

Random act of kindness

Szóval ma ballagtam a Corvinban, mert nem volt jobb dolgom, és azon gondolkoztam, hogy azért jó lenne valakit megajándékozni. Filóztam, hogy kit, meg mivel, tekintettel arra hogy nincs barátnőm, de semmire sem jutottam. Kb. ekkor sétáltam el a ruhatár előtt a másodikon, és bepillantottam. Egy saccra korombeli, szép csajszi ült bent, és olyan savanyúan bambult maga elé, hogy rossz volt nézni. Na mondom, ez egy ómen. Gyors meg is fogalmazódott bennem a terv, vettem egy szál vörös rózsát, volt nálam papír, toll, kanyarítottam egy gyors üzenetet, amiben leírtam, hogy miért kapja, meg hogy legyen szép napja, persze bókokkal megtűzdelve, és természetesen aláírás nélkül. Rátekertem a virág szárára, odasétáltam, és letettem az asztalára. Ezalatt bámulatos gyorsasággal váltották egymást a kifejezések az arcán. Először csak unottan nézett fel rám, amikor odaértem, ezt először gyanakvás váltotta fel, gondolom arra reagálva, hogy huncut mosolyt villantottam rá, majd csodálkozás, amikor leraktam a rózsát. Köszöntem, meg boldog Valentin napot kívántam, akkor már mosolygott, méghozzá valami iszonyat bájosan. Mire annyira felocsúdott, hogy megköszönte, már kifele tartottam. De legalább egy centire a föld felett. Nem véletlenül mondják, hogy jobb adni, mint kapni. Egész délután tök jól éreztem magam.

Thomas O'Pamacska, Georges Vén Kujon, Roquefort és a többiek

Ma délután én voltam az ügyeletes gyermekfelügyelő, ezért tegnap elhatároztam, hogy csomó jót fogunk játszani húgommal. Előkészítettem három olyan dolgot, amik valószínűleg nagy hatással voltak rám gyermekkoromban, mert a mai napig éléken élnek az emlékeimben.

1. Ne ébreszd fel a papát társasjáték.

Ez a gyöngyszem a mai napig ott figyel a polcomon. Nagyon egyszerű játék, mégis iszonyú szórakoztató. A játékosok (maximum 4) gyerekeket alakítanak, akik az éjszaka közepén megpróbálnak kiosonni a konyhába némi harapnivalóért anélkül, hogy felébresztenék a békésen szendergő papát. Ez azonban koránt sem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. A pályán 6 üres, és 16 képpel és számmal ellátott "csapda" mező van. Ha csapdára lépsz, az azt jelenti, hogy zajt csaptál, büntetésül a mező értékének megfelelően meg kell nyomnod a papa óráján levő gombot. Űzött tekintetű családapánk változó számú gombnyomás után felriad, és visszaküld a starthoz. A gombnyomások alól kibúvót jelent az, ha nálad van az adott mezővel megegyező kártya. 

Emlékszem, hogy mindig nagyon megijedtem, amikor felriadt a papa. Elég zajos is, meg az arca is ijesztő, viszont vicces, hogy lerepül a sapkája. Rengeteget játszottunk vele, és mégis, még mindig működik:)

2. Van egy kirakóm (nem puzzle, kirakó, szépen, magyarul:)), amit annak idején nagyon szerettem. Már nem teljesen kezdő, 300 darabos, és egy iszonyat részletes, indián falut, és mögöttük elterülő tájat ábrázoló festmény van rajta. Kiraktam vagy százszor. Nagyon szerettem. Igaz, hogy kilenc éves kortól írja, de tudni kell, hogy Luca a korának megfelelő kirakókat úgy rakja, hogy nem hajlandó nézni a képet, nem fordítja fel előre az elemeket, sőt, néha fejjel lefelé kezd neki, mert máskülönben nem jelent neki kihívást:) Na nekiültünk ketten, és pillanatok alatt kipakoltuk. Ugyan nem siettem túlságosan, de ahhoz képest, hogy először látta, félelmetesen ügyesen tartotta a lépést:)

3. Megnéztem vele az egyik kedvenc mesémet, a Macskarisztokratákat. Ha valaki nem ismerné, akkor sürgősen nézze meg, aki meg ismeri, az is:) Fantasztikus karakterek, szuper poénok, vicces esések és bukdácsolások, szóval egy igazi Disney rajzfilm, a jobbak közül!

Hál'Istennek mindhármat nagyon élvezte, nem okozott nekem csalódást, az én gyerekkorom értékei valahogy benne is tovább élnek úgy néz ki, és ez nagyon megnyugtató:) 

Find of the day

Mostanában Star Treket nézek, és tegnap képeket kerestem az Enterprise-ról, mert le akartam cserélni a háttérképet a gépemen. Sajnos nem találtam olyat, ami abszolút elnyerte volna a tetszésemet, de olyasmire bukkantam rá, amitől kislányos rajongás fogott el: http://conservationreport.com/2009/01/14/science-fiction-spaceship-size-comparison-chart/
Őszintén szólva kicsit szégyellem, hogy eddig még nem találkoztam vele. Azért elég nagy sf geek vagyok, hogy az ilyenekről hallanom kéne. Na sebaj, mostmár láttam, tudom.

Back (to the bar)

I'm back!

Kis leállásom az újévi "elásom magam" hangulatomnak tudható be, amiből asszem végre sikerült kirángatnom magam, illetve annak a ténynek, hogy a tanulás kiölt belőlem minden kreativitást, és gondolkodni akarást. Na de most itt vagyok, köszönhetően nagyrészt annak is, hogy tegnap tök jól éreztem magam Kondoroson, végre sikerült úgy buliznom, hogy ne gondoljak "rá", ami nagy szó. Végigpörögtem az estét, és fél ötkor is csak azért indultam haza, mert így is csak 6-ra jutottam ágyba. Pedig Kondoros nincs is messze annyira... Hülye buszok.
Nekem most Kondoros volt Tokio, és a Nefi a bár:)

Being moody

Új bejegyzés

És igen, ezt a bejegyzést kissé ittasan készítem. De azért figyelek. Látszik ez abból is, hogy "kissé ittasan"-t írtam "kissémittasajt" helyett, ami elsőre kikerült az ujjaim alól. Ha valamilyen hiba mégis elkerüli a figyelmemet, és holnap se javítom, akkor bocsi. 

Hogy a lényegre térjek, arról lenne szó, hogy miért leszek idióta, ha iszom. Ma az a kényszerképzetem támadt, hogy az egész, amit csinálunk az csak egy színjáték, és mindenki tudja, de csak én veszem tudomásul. És ilyeneket mondtam, hogy "ti tényleg nem értitek, ugye?". Ettől még én is megijednék, nemhogy mások. Lehet tényleg ki kéne kérnem valaki nálam okosabb véleményét...

Boldog (Nem!) új évet!

Juhé újra Pesten! Nem. Mármint nem juhé. Cirka egy hónapot sikerült otthon tölteni, és az a helyzet, hogy egyáltalán nem hiányzott a főváros. Koszos, tele van "bizalomgerjesztő" emberekkel, büdös, tömeg és lökdösődés van. Az egyetlen pozitívum az, hogy nem kell várni a tömegközlekedésre. Meg az, hogy bármit csinálhatsz, bármikor. Nem hiányzott a szűk három órás vonatút se (bár a három Star Trek rész egészen szórakoztató volt), az állomáson cipekedés, buszra fel, buszról le, Blaha tömeg, "négyeshatos". Na meg az sem könnyített a dolgon, hogy tudtam, hogy minden szét van rámolva idefent. Hogy miért? Nos, kérdezzétek valaki olyantól, akit azzal keltettek 2013. január elsején, hogy az éjjel betörték az albérletbe. Ja, hogy én vagyok ez a valaki? Hoppá hoppá. Nyalóka.
Szerencsére nem vittek el semmi fontosat (tekintve, hogy semmi fontos cuccom nem volt fent), csak a parfümöm tűnt el, de az pótolható. Lakótársaim nem voltak ilyen szerencsések. Többek között két laptop, kp. és két pár cipő vált kámforrá. És persze szép nagy kupi várta a srácokat, amikor reggel félrészegen hazaestek.
Szétszedték a zárat, és besétáltak. Mi sem egyszerűbb, mint szilveszter éjszaka betörni valahova. A helyszínelők találtak egy ujjlenyomatot, de ez még semmit sem jelent.
Le lett cserélve a zár, ami pozitívum, masszívabb, mint a régi, de kulcsom még nincs. Majd másoltatunk.
Ma megünnepeljük D szülinapját. Remélem jó lesz, és kicsit oldja a hangulatot. Valami dohány beach nevű helyre megyünk, ?hétre?. Mint kilencedikben :D Azt mondják, hogy páran korán hazamennek, és azért kezdünk ilyenkor. De nem hiszem, hogy odaérek addigra, tekintve, hogy most is ezt írom, és még tusolni, borotválkozni vacsorázni kell, közben meg már 6 múlt. Jobb is lesz, ha megyek. Remélem nektek jobban indul az év!

Ezt a bejegyzést Tard The Grumpy Cat támogatta.

Megint OutKastet hallgatok. Mondjuk csak az utolsó két albumot, főleg az Idlewilde-ot. Nagyon eltalált hangulata van. Mellesleg a film se rossz. nézzétek meg, ha van egy szabad estétek.

Charles Bronson meg a többiek

Ma megérkezett a harmonikám juhú! Egyből el is kezdtem olvasgatni meg fújni, egyenlőre még elég gyatra, fő célpont, hogy sikerüljön mindig csak egy hangot megszólaltatni. Nem olyan egyszerű, mint gondolnátok. Egy 5 x 5mm-es lyukba kell belefújni (vagy szívni belőle), úgy, hogy a tőle csak egy 2mm-es fallal elválasztott következőbe ne menjen levegő, ne szökjön levegő sehol, és rendesen rezgésbe hozza az aktuális lamellát. Szóval van mit tanulnom. Mindenesetre a harmonika szép, és kényelmes, gyönyörű hangja van, és marhára élvezem az egészet. Másokkal ellentétben. De nekik majd ledolgozom, ha már menni fog rendesen.

Ezt a fületekbe!

Vendéglátás

Ma sikerült megtapasztalnom azt az örömet, amikor fél délután gürcölsz, hogy valami finom kaját készíts, és utána a páciensek el vannak ájulva, és kétszer háromszor szednek. Hát valami fantasztikusan jó volt látni. Pedig nem hétköznapi kaja volt. Legalábbis nem itthon. Spenótos rizottóval leptem meg őket a sajttal-tejjel rakott csirkemell mellé. Természetesen először fura tekintettel méregette vendég párocskám azt a fehér pöttyökkel tarkított zöld masszát, amit eléjük raktam a wokban, de biztató szavaim, és a vendég-becsület végül rávette őket a kóstolásra. Persze egyből felcsillant a szemük, és "Ez de finom!" kiáltással nyúltak a szedőkanál felé. Szerencsére a husi is jól sikerült, nem volt elsózva, nem volt nyers, nem volt száraz, pont jó omlós, porhanyós lett. Falatozás és jóleső szusszanások után jött egy kis forralt bor, majd miután elfogyott még egy kis szamorodni is lecsúszott a sütemények mellé. Jó hangulat, harsány nevetés, imádtam.
Lesz még ilyen, úgyhogy tessék jóban lenni velem gyerekek, mert akkor lehet megetetlek titeket:D

Zene nélkül mit érek én?

Huhúúú! Megvan a hordozható hangszerem! Az egy dolog, hogy eljátszogatok dobon, de azt nem tudom magammal cipelni mindenhová. Emellett nem tudok Pesten se gyakorolni (és itthon se nagyon szoktam már :S) Éppen ezért, már régóta szeretnék valami olyan hangszeren megtanulni játszani, ami hordozható és nem ritmus-, hanem dallamhangszer.

Mi lehet ilyen? Klasszikus hangszerek? Fafúvósok? Á az nem az én világom. Rézfúvósok? A szaxofon menő, és szeretem a hangját is, de tuti mindenkinek az idegeire mennék vele. Egy nyáron próbálkoztam gitárral, de nem is annyira jött be, és sajna kicsik hozzá a kezeim. Na de akkor mi? Először beleszerettem a "hang drum"-ba de marha nehéz hozzájutni, és iszonyat drága. Lehet hasonlót készíteni is, de nincsenek meg hozzá a megfelelő szerszámaim (se apának, se tatának). Ezek után kicsit elszontyolodtam, és 1-2 évre megállt ez a tender, de most végre kitaláltam, mire van szükségem.

Unokaöcsém (Ákos, asszem negyedikes) kapot az anyukájától egy régi, foghíjas, egy-két hejen törött szájharmonikát. Nem tudom honnan szedték, szegény elég rossz állapotban van. Úgy esett, hogy kezembe akadt az asztalán, én meg belefújtam. Na akkor kezdődött a varázslat. Kb. egy órán keresztül le se raktam, csak kísérleteztem a különböző hangokkal. Eszembe jutott, hogy mennyire szerettem, amikor gyerekkoromban apával western filmeket néztünk, és valaki szájharmonikázott bennük. Szinte szólt hozzám a hangszer, még úgy is, hogy főleg csak összevissza hangokat csaltam ki belőle. Belegondoltam, hogy tulajdonképpen ez a nekem való hangszer. Ikrek vagyok, levegő elemű csillagjegy (nem hsizek az ezotériában, de van néhány dolog, ami viszatérő jelkép az életemben, és nem tudom figyelmen kívül hagyni), a harmonika aerofon hangszer, pompás egybeesés. Dallamhangszer, csodás. Kicsi, hordozható, nem kell hozzá semmi, csak a tüdőm, a kezem és maga a hangszer, szuper.

Úgyhogy holnap délelőtt megyek is a hangszerboltba, megnézem milyen kínálatuk van, esetleg könyvet is veszek hozzá, hogy legyen miből tanulnom, az estém meg valószínűleg arról fog szólni, hogy utána olvasgatok, hogy mire kell figyelni, milyet érdemes venni, stb:)

Remélem az albiban mindenkit idegesít a hangja, mert a következő hónapokban sűrűn fogják hallani :D

December 24/25. éjjel egy óra

Hello mindenki:)

Remélem jól telt a mai napotok! Az enyém elég zűrös volt, ugyanis kicsit későn keltem, aztán meg eltököltem egy csomó időt hülyeségekkel, pedig kitaláltam, hogy sütök süteményt ma, de 4 körül meg már menni kellett volna apáékhoz, emellett húgom ajándéka sem volt még kész. Persze megint mindent az utolsó pillanatra hagytam. De azért jó volt. Jól sikerült a süti is, bár nem olyan szép, mint amilyen mamának szokott lenni:D Ilyen linzertészta szerű lekváros és a közepén... na jó, inkább majd rakok fel képet holnap.
Apáék megkértek, hogy szerezzem meg Lucának egy rajzfilmsorozat első évadját. Na mintha az olyan könnyű lenne. Végül is szerencsére sikerült, de voltak vele gondjaim. Bénáztam a convertálással meg kiírással meg stb., de végül megoldottam mindent.

Olyan 5 körül jutottam el apáékhoz, és egy órája érhettem haza kb. Luca édes volt, de iszonyat fárasztó:) Nagyon pörgött. Kezd szerintem rájönni, hogy nincs Jézuska :D Vacsora után odajött, és közölte, hogy majd nemsoká át kell menjünk a szobájába, hogy jöhessen. De persze csak nekünk kettőnknek:) Aztán kitalálta, hogy pisilnie kell, de nem engedhettem ki, úgyhogy megmagyaráztam neki, hogy a Jézuska fél a kisgyerekektől, és elszalad az ajándékokkal, ha meglát XD Szegény:) De, mivel én már nagyobb vagyok, tőlem már nem fél annyira, úgyhogy kimentem a biliért (már nem használja, csak vészhelyzetben, pl. ha mondjuk valaki van a vécén, de Luc már nem bírja). Ugye én is kaptam ajándékot, de amikor bontottam mondta nekem, hogy azt nem a Jézuska hozta, mert az már pár napja ott volt XD Na mondom most bukott meg a dolog:D Na majd meglátjuk:) Annak idején én is minden előzetes nélkül közöltem anyával, hogy tudom, hogy nincs se Mikulás, se Jézuska, se Nyuszi, és azt is, hogyan születik a kisbaba. Valamikor nagycsoportban, azt mondják:D

Ugyan nem régen jöttem haza, de azért kicsit rossz itthon lenni tök egyedül. Főleg szingliként... négy éve nem volt ilyen. Mármint, hogy karácsonykor nem volt kivel aludni... és ez most elég nagy súllyal nehezedik rám. Jó lenne már valaki, akivel össze lehet bújni. Na, de azt kell szeretni, ami van :)

Csütörtökön lesznek vacsoravendégeim :) Már nagyon várom! Rájöttem, hogy szeretek jó kajákat csinálni, és megetetni másokat. Egy régi ismerős, meg a pasija jön, csinálunk forralt bort, én meg készítek spenótos rizottót, meg anyaféle sajttal-tejjel rakott csirkemellet. Remélem ízleni fog nekik. Majd beszámolok.

Most megyek megírom a bejegyzést a Majmok Bolygójáról, mert már pár napja tartozom vele, és közben megnéztem a Gattacát is, arról pedig van mit írni bővel. De nem ma:)

Ápdét:

"Lekváros ravioli"

Nem olyan szép, mint mamáé, de az íze ugyanaz:)

P.s. Kezd kicsit zavaró lenni, hogy hetente lök ki a face eljegyzéseket...

111 sf

Nos, legtöbben, akik ezt olvassátok, tisztában vagytok vele - de legalábbis sejtitek -, hogy imádom a science fictiont. Rengeteg filmet láttam, sok könyvet olvastam, de még mindig úgy érzem, hogy fájóan hiányosak az ismereteim. Ennek tükrében elhatároztam, hogy kihívást állítok magam elé. Az IMDb-nek van egy 110 kihagyhatatlan sf filmet tartalmazó listája, ezen fogom keresztül rágni magam. Ugyan negyvenet már láttam, de ez nem fog megállítani. A cél, hogy egy év alatt a végére érjek, így bővítve ki tudásomat. Természetesen minden alkotásról fogok bejegyzést készíteni, amely tartalmazza majd az IMDb linkeket a filmhez és a rendezőhöz, valamint a személyes véleményemet. Mindenkit szeretnék bátorítani, hogy írjatok hozzászólásokat, kérdéseket, véleményeket stb. Bízom benne, hogy a kedveteket is sikerül meghoznom egynémely filmhez.
111 pedig úgy lesz, hogy a végén még megnézem az Űrgolyhókat, egyfajta szatírjáték gyanánt.
A blog url-je a következő: http://111scifi.blogspot.hu/, olvassátok, osszátok, meg kommentáljátok:)
Köszönöm:)