Nos igen...

Megint cirka egy hónapja nem írtam. Szokásos kifogások. Suli, ihlethiány, stb. De elkezdtem egy Partraszálláshoz kapcsolódó másik novellát, amit szeretnék majd az ünnepek között befejezni, ha addig nem folyik ki a szemem a sok tanulástól. Na de nem panaszkodom, hiszen én akartam ezt.
Ami miatt tulajdonképpen most írok, az a jelen helyzetem. Illetve a mai nap (sajnos csak részleges) nagyszerűsége. No ne gondoljatok valami világmegváltó dologra. Bár, ha az én kis világom szemszögéből nézem, igenis az. Nem nyertem lottót, nem született testvérem, nincs senkinek születésnapja, és a rosszakaróim közül sem békültem ki senkivel. Sokkalinkább a nap eljövetele önmagában a csoda, ugyanis erre az estére vártam már sok éve. Aki követi a blogot (már amikor van mit), az szerintem kezdi sejteni, hogy minek a napja a mai.
Valaki elköltözik kedden. Tulajdonképpen valakik, de csak az egyikük "nemléte" fogja könnyebbé tenni a lélegzetvételemet. Nos igen...

Zsuzsi vagyook :)

Update: Barátnőm trollkodott:D <3

Lassan eltelik az egy év

Lassan a tüske utólsó darabkája is kikerül a bőröm alól. Nem marad más, csak egy kis seb, és a sejtekben őrzött emlék.
Éppen ma két hónapja, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal Budapesten élek. Kicsit több, mint egy évvel ez előtt arról írtam, hogy már csak egy évet kell várnom arra, hogy megszabaduljak legnagyobb nyomorúságomtól. Elszámoltam magam. Az a pillanat már idén februárban eljött, de csak részben. Egyenlőre sokkal jobb a helyzet, mint amit a fenti bejegyzésem írásakor csak el tudtam képzelni. A várt 250km helyett két országhatár választ el az én különbejáratú Al Kaidámtól.
Az egyetlen probléma az, hogy hamarosan visszatér kísérteni ez a rém, és ha csak eszembe jut a jövő hónap, görcsbe rándul a gyomrom. Tavaly azt hittem, hogy egy év hosszú idő. Most egy hónaptól rettegek. De utána elém tárul a várva várt földi paradicsom.

Thursday morning

Marha szarul éreztem magam reggel, meg még mindig. Megy a hasam, szerintem lázam, vagy hőemelkedésem van, fáj a fejem. Pont az egyik legnehezebb napon -.-. Még otthon se tudok maradni, mert van matek gyakorlatom, meg szerkezettan gyakorlatom, és szerktanból még házileadás is van. Erre jön az, hogy még van egy-két dolog, amit be kéne fejezni a rajzokon, de otthon felejtettem a tolltartómat. Gyógyszereim nincsenek, lázmérőm is otthon maradt a hétvégén asszem, úgyhogy fantasztikus napom van.
Bocs a panaszkodásért.

Partraszállás

Végig ezeket hallgattam, amíg írtam, szerintem nagyon jó aláfestés hozzá:

"Érdekes dolog megállni egy kuszán benőtt part mellett, amelyet sokféle növény borít, madarak dalolnak a bokrokban, a levegőben rovarok röpködnek, és férgek másznak a nedves földben, és eltűnődni azon, hogy mindezeket a finom gonddal szerkesztett formákat, amelyek annyira különbözők, és amelyek oly bonyolult módon függnek egymástól, egytől egyig olyan törvények hozták létre, melyek ma is működnek körülöttünk."

/Charles R. Darwin/

James Wang kapitány hajónapló bejegyzése, 2095. június 17. 17:45, GMT szerint.

Azonosító: 10270-TA-XFPLC/ADAM

Mindketten gond nélkül ébredtünk a kriofagyasztásból. Az automatikus megfigyelőrendszerek semmi anomáliát nem mutattak ki az állományban, a hajó és az összes felszerelés sértetlennek tűnik.

Megközelítettük a Gliese 581 rendszert. Célba vettük a c jelű égitestet. Pályánk 30°-os szöget zár be az ekliptikával.

A csillag szemmel láthatóan kisebb a Napnál, izzása átható vörösnek látszik a polarizáló rétegeken keresztül. A földi színképelemzés meglehetősen pontosnak bizonyult, csak pár ezrednyi eltéréseket tapasztaltunk. Legtöbb feltételezésünk beigazolódott a rendszerrel kapcsolatban, a táblázatokat csatolom a bejegyzéshez.

A hajóablakból kinézve fantasztikus látvány tárul szemünk elé. Lewis kapitányhelyettessel sokat ülünk a megfigyelőszobában szótlanul bámulva a bolygók lassú keringőjét.

Körülbelül két hét múlva állunk pályára a G581c körül, addig folyamatos méréseket végzünk. Három vagy négy napig az atmoszféra határán maradunk, és csak a levegőből végzünk megfigyeléseket, majd leszállunk és elkezdjük a felszíni felmérést. Ha minden rendben megy, negyed éven belül elkezdhetjük a rakomány kitelepítését.

Remélem semmi gondunk nem lesz.

James Wang kapitány hajónapló bejegyzése, 2095. június 27. 03:20, GMT szerint.

Azonosító: 10270-TA-XFPLC/ADAM

Nagyon különös megfigyeléseket tettünk. Az első napokban semmiféle mesterséges aktivitást nem érzékeltünk a bolygófelszínen, de minden eshetőségre felkészülve, bekapcsolva hagytuk az összes megfigyelőrendszert. Mint kiderült, nem is hiába. Tegnap délután óta rádiójeleket fogunk. Nagyon gyengék, és a leghosszabb is csak másfél másodperc hosszú, de úgy tűnik mesterséges eredetűek. Szabálytalan időközönként fogjuk az adást, kb. három óra alatt észlelünk tízet. Azért is meglepő a dolog, mert már egészen közel járunk célunkhoz, de eddig semmilyen technikai civilizációra utaló fényt nem tapasztaltunk az éjszakai oldalon. Néha látszik egy-egy felvillanás, de ugyanaz a helyzet velük, mint a rádiójelekkel. Rövidek, és elemezhetetlenek. Ugyan úgy eredhetnek természetes kémiai reakcióból, mint tűzfegyverek torkolattüzéből.

A bolygó felszíne szintén érdekes. Viszonylag sok víz található rajta, de nincsenek nagy egybefüggő vízfelületek, így az égitest főleg zöld és barna színben játszik. A barna és szürke valószínűleg kopár föld, a zöldet pedig vegetációnak feltételezzük. Ez magyarázhatja a tükröződés hiányát. Közre játszik még, hogy a bolygón nagyjából folyamatosan 30°C környékén van a hőmérséklet az egyenlítő mentén, a pólusoknál pedig 20°C körül, tehát az állandóan magas hőmérséklet folyamatosan mozgásban tartja a vizet.

 

James Wang kapitány hajónapló bejegyzése, 2095. július 2. 23:15, GMT szerint.

Azonosító: 10270-TA-XFPLC/ADAM

A mai napon bolygókörüli pályára álltunk, és elkezdtük a megfigyeléseinket. Szondákat engedünk le a légkörbe, megmérjük az összetételét, a légnyomást, a gravitációt. Még mindig a megmagyarázhatatlan fény és rádiójel "felvillanások" az egyetlen jelei egy esetleges értelmes bennszülött civilizációnak. Lewis kapitányhelyettessel rengeteget törjük a fejünket, vajon mi okozhatja ezeket az anomáliákat. A teleszkópokkal semmiféle földművelés, vagy épület nyomait nem tudtuk egyelőre felfedezni, bár még nagyon az elején járunk a felszín felderítésének. Automatikus fényképezésre állítottam a megfigyelőrendszert, számításaink szerint 75 óra alatt képet kapunk a teljes bolygófelszínről.

 

James Wang kapitány hajónapló bejegyzése, 2095. július 6. 13:00 , GMT szerint.

Azonosító: 10270-TA-XFPLC/ADAM

ADAM alig 20 perce fejezte be a bolygó háromdimenziós megjelenítésének kalibrálását, de máris észrevettünk bizonyos ismétlődéseket a földrajzi jellegzetességekben. Mintha nem is természetes úton alakult volna a táj, hanem valamiféle külső beavatkozás hatására. Mindenesetre ez további kivizsgálást kíván. Megpróbálok valamiféle elemzőprogramot összeütni. Kikérem Tiona véleményét is. Egyre több a kérdés, és sehol egy válasz. Nagyon várom már, hogy leszállhassunk, de addig, amíg nem tisztul ki legalább néhány dolog, nem merem megkockáztatni.

  

James Wang kapitány hajónapló bejegyzése, 2095. július 7. 16:25, GMT szerint.

Azonosító: 10270-TA-XFPLC/ADAM

Attól félek, kezdek összeroppanni a sok rejtély alatt. Tionával írtunk egy programot, de valamit nagyon elhibáztunk, vagy tényleg ilyen elképesztő a helyzet. Az eredmények ugyanis azt mutatják, hogy az egész bolygó felszíne szabályos hatszögekre van osztva, amelyek domborzati viszonyai valamiféle bonyolult rendszer alapján ismétlődnek. A logikája nagyon összetett lehet, mert semmilyen algoritmusra nem illik, amire csak gondolni tudunk, és különösebb megfigyelés nélkül a természetesség látszatát kelti. Ezt még az is erősíti, hogy a szomszédos mezők hatással vannak egymásra, torzulnak. Ha Tiona nem lenne a csigák megszállottja, lehet nekünk se tűnt volna fel. Mindketten találtunk egy-egy csiga formájú tavat, és mikor megmutattuk egymásnak, kiderült, hogy méterre pontosan egyformák, de a bolygó két átellenes pontján találhatóak. Akkor kezdtük el keresni az ismétlődő formákat.

Egy ideje figyeljük a "felvillanások" rendszerét is, hátha találunk valami logikát, de eddig nem jártunk sikerrel. Találtunk viszont egy alkalmasnak látszó leszállóhelyet. Egy viszonylag nagy fennsík alakult ki két hatszögletű elem találkozásánál. Oda fogjuk letenni a leszállóegységet.

A 10270-TA-XFPLC sorozatszámú ADAM csillaghajó biztonsági rendszerének felvétele

2095. július 7. 20:17 GMT

- Nem érdekel! Holnap akkor is leszállunk.

- Rendben James. De kérlek, ne kiabálj velem.

Hosszú, kényelmetlen csend telepedett közéjük.

- Mi történt velünk? Régen sosem veszekedtünk. A kiképzőbázison sem. Hétéves korunk óta élünk szinte egybeforrva, és soha nem veszekedtünk - forró könnyek fojtogatták - Ez a bolygó megmérgez minket a rejtelmeivel, de nem tudok neki ellent mondani. Csábít. Vágyom rá, hogy megismerhessem. Ahogy rád is vágyom James...

Tiona közelebb lépett párjához, fekete kezével végigsimított a kezelőszerv fölé hajoló, őszülő halántékú férfi hátán. Az mintha észre sem vette volna. Keleti vágású szemei az előtte sorjázó adatokat fürkészték, a kijelző fénye megszállott táncot járt pupilláján. James Wang abban a pillanatban valahol egészen máshol járt.

- Látod, már nem is figyelsz rám. Beleőrültél ebbe a bolygóba. De jó. Szálljunk le holnap. Addig viszont aludjunk egyet.

Megcsókolta a férfi arcát, és gyengéden elhúzta a gépek közeléből. A hajó méreteihez képest apró lakórészlegükben egy franciaágynak, egy ebédlőasztalnak, egy étel- és italszintetizáló egységnek, valamint a leválasztott mosdóhelységnek szorítottak helyet. Csak a legszükségesebbek, mégis otthonosnak tűnt a hajó többi részéhez képest.

Lehámozta a ruhát férjéről, majd maga is meztelenre vetkőzött, és együtt szálltak be a zuhany alá. James feledni látszott gondjait, és megint élet költözött a tekintetébe. Nem voltak együtt, mióta a Naprendszer elhagyása után belefeküdtek kriofülkéikbe. Nedves testeik egymáshoz simultak, és földöntúli táncba kezdtek. Mindketten teljes lényüket adták annak az entitásnak, ami két ember összefonódó testéből születik, és a másiknak adott öröm kelti életre. Egy végetlennek tűnő órára egymásba olvadva, mindenről megfeledkezve lebegtek föld és csillagok között.

Tiona sokáig nem tudott elaludni. Aggasztotta az a zaklatott kifejezés, ami együttlétük előtt James tekintetét uralta. Sosem látta még ilyennek. Lassan 20 éve szinte napi 24 órában együtt éltek, értették a másik minden rezdülését, szinte olvastak egymás gondolataiban. De most mintha valami láthatatlan fal emelkedett volna közéjük, és a nő nem tudta ezt mire vélni. Mióta az Eve közelébe értek - egymás között így nevezték a G581c-t - James egyre hidegebb, egyre zárkózottabb lett. Kevesebbet beszélgettek, egyre több időt töltött az elemzésekbe temetkezve, és elméleteket gyártva a megmagyarázhatatlan jelenségekre. De már mindegy is. Holnap minden kiderül.

Tiona Lewis kapitányhelyettes hajónapló bejegyzése, 2095. július 8. 9:55, GMT szerint.

Azonosító: 10270-TA-XFPLC/ADAM

A sikló felkészítésével és a felszerelés berakodásával viszonylag gyorsan végeztünk, a legtöbb időt azzal töltöttük, hogy a kutatási és biztonsági stratégiánkat megvitassuk. James ugyanis mindenáron azt akarta elérni, hogy a leszállóegység közvetlen közelében maradjak, amíg ő felderít, hogy szükség esetén azonnal indulhassak, akár az ő hátrahagyásával is. Melyik feleség lenne erre képes? Végül abban egyeztünk meg, hogy először gyalog felderítjük a fennsíkot, ami kb. 5-6 négyzetkilométer, azután James az egyik hároméltűvel lemegy szétnézni az alacsonyabb területekre. Én a fennsík pereméről fogom figyelni. Mellettem lesz a másik jármű, hogy szükség esetén közbeléphessek, vagy gyorsan ott lehessek mellette.

Nagyon rossz előérzetem van a mai nappal kapcsolatban. Persze lehet, hogy ez csak a bezártság miatt van. Űrhajósoknál többször figyeltek meg enyhe agorafóbiát kis helyen eltöltött hosszú idő után.

A 10270-TA-MPAJ/1 fedélzeti számítógépének felvétele

2095. július 8. 11:25 GMT

- Úgy tűnik, egyelőre minden rendben van. Semmilyen aktivitást nem észlelek. Nézd ezt a tájat! Fantasztikus! Tényleg, mintha álom lenne. Vedd át egy kicsit, hadd nézzek szét jobban.

A nő megnyomott néhány gombot a műszerfalon, James pedig megfogta az előtte meredező irányító karokat. Amint ismét stabilizálódott a sikló, Tiona felpattant a székéből, és arcát az oldalsó megfigyelőablaknak nyomva fürkészni kezdte az alattuk elsuhanó dombokat, erdőket, növényeket. Már egész alacsonyan jártak, így ki tudta venni a növények sárgásfekete törzseinek, többtíz méter magasba nyúló, kusza szövedékét.

- Sehol nem látok mozgást. Furcsa. Pedig ebben a burjánzó flórában aztán van elég élettér. Lehet nem alakult ki az evolúciójuk során semmilyen mozgékony létforma? Vagy esetleg már kipusztult. Bár ha jobban belegondolok, ezekben a sekély vizekben nehezen fejlődhetett volna ki olyan élet, ami képes lett volna kilépni a szárazföldre.

- Elfelejted, hogy ez nem a bolygó természetes formája. Egyébként eszembe jutott valami, bár elég őrültségnek hangzik – hallgatott el bizonytalanul.

- Na, ki vele. Előlem igazán nincs értelme titkolnod.

Tiona mosolygott, mert eszébe jutott, hogy akkor látta férjét utoljára ilyen bizonytalannak, amikor az megkérte a kezét. Reggel óta megint furcsán viselkedett, de úgy látszik az intim közelség, amibe végre visszatért közéjük, megnyugtatta. Legalább a szemeiben vibráló őrület helyét átvette az eltökéltség lángja. Most viszont, ahogy előadta elméletét, egy szégyenlős kisgyerek kifejezése ült ki az arcára.

- Szóval arra gondoltam, hogy mi van, ha nem mi értünk ide elsőnek? Ha valakik mondjuk jártak már itt, és terraformálták az Eve-et? Ez megmagyarázhatná a hatszögletes elrendezést, ugyanakkor felvet egy újabb kérdést: hol vannak most ezek a technikailag ennyire fejlett lények? És ha elmentek, akkor miért hagyták itt ezt a csodálatos bolygót? Vagy talán még nincs befejezve, és épp csak hazautaztak valamiért. Én már igazán nem tudom, mire gondoljak.

- Ne aggódj. Hamarosan választ kapunk az összes kérdésünkre. Legalábbis remélem.

10270-TA-MATV/4 fedélzeti naplóbejegyzés

2095. július 8. 17:10 GMT

 A fennsíkon nem találtunk semmi érdemlegeset. Körbejártuk az egész felszínét, de csak kopár, poros földet, és sziklákat láttunk, meg néhány kiszáradt növényt, amikből mintát vettünk. Viszonylag könnyen mozgunk, mert a gravitáció csak körülbelül a földi kétharmada. A levegő ugyan kicsit ritkásabb, de belélegezhető. 30%-ban oxigént, 47%-ban nitrogént, 15%-ban héliumot és 6%-ban neont tartalmaz. Furcsa szaga van.

A nap lassan eléri delelőjét, és kezd nagyon meleg lenni. 29°C és 87%-os páratartalom van.

James 10 perce indult el lefelé. A magaslatról, aminél megálltam, jól belátni a körülöttünk elterülő síkságot. A talajt odalent valamiféle zöld növényzet borítja, James szerint olyanok, mint a zuzmók vagy a korallok otthon. Most a pár kilométerre levő erdőszerű csoportosulás felé tart. Nagyon remélem, hogy semmi veszélyesre nem bukkan.

James Wang kapitány személyi egységének felvétele

2095. július 8. 17:13

Elértem az erdő szélét.

Főként vastag, sikamlós felületű, indaszerű törzsek sűrű szövevényéből áll. Színük fekete, sárga mintázatokkal. Valamiféle nyálka borítja őket, feltételezésem szerint a kiszáradás elleni védelemre szolgál. A vibrációs penge elég könnyen átvágja a törzset, belül rózsaszínes árnyalatú, fás szövet látszik. Nagyon sok nedvességet tartalmaz, de a megsértett felület környéke gyorsan kiszárad. Mintha a növény elszívná onnan a vizet. A metszeten egy centi körüli átmérőjű csatornák látszanak, melyek néhol kiszélesedve és összeolvadva kis tartályokat alkotnak. Félreteszek néhány mintát a későbbi vizsgálatokra, és megpróbálok valamennyi nedvet is összegyűjteni, bár a növény nagyon ragaszkodik a folyadékállományához.

Egyébként az erdő környékén körülbelül 10°C-kal alacsonyabb a hőmérséklet, mint a nyílt területen, mintha a növények magukba szívnák a meleget.

Az törzsek fejmagasságban tányérszerű, viaszos felületű nyúlványokat növesztenek, amelyek vastagok és kemények. Könnyen törnek, belül olyanok, mint a hungarocell. A 7-8 milliméter átmérőjű gömbök kézzel nem összenyomhatóak. Ezekből is rakok el néhányat.

10270-TA-MATV/4 fedélzeti naplóbejegyzés

2095. július 8. 17:30 GMT

Egyre furcsább ez a bolygó számomra. Először azt vettem észre, hogy egyáltalán nem mozog a levegő. Forróság van, de a Földön észlelhető egyik jelenséget se lehet megfigyelni. Nincs délibáb, sem hullámzás a horizonton. Éppen ezért lepődtem meg nagyon, amikor Jamest figyelve valami mozgást láttam a szemem sarkából. Először azt hittem, hogy csak képzelődöm, mert amikor odakaptam a tekintetem, már semmit nem láttam. De amikor ez már vagy negyedszer játszódott le, elkezdtem aggódni. Próbáltam elérni Jamest adóvevőn, de nem válaszolt. Pedig semmi baj nincs a kapcsolattal. Nem tudom, mi lehet vele. Ennyire nem feledkezhetett meg magáról. Odamegyek.

James Wang kapitány személyi egységének felvétele

2095. július 8. 17:40

Nagyon furcsa érzésem támadt. Mintha valaki figyelne egészen közelről. Mintha itt állna valaki a hátam mögött. Körbenézek, de nem látom senkit a közelbe.

Tiona elindult felém a hároméltűjével. Nem tudom mi történhetett. A rádióhívásra sem válaszol. Biztos valami üzemzavar.

Elkezdett sajogni a fejem. Mintha hirtelen megugrott volna a légnyomás.

- Ááh! Mi ez? Szörnyen fáj, mintha satuba fognák. Áááááh! Nem tudok mozdulni. Tiona! Tiona válaszolj!

Tiona Lewis személyi egységének felvétele

2095. július 8. 17:40

Újra láttam a mozgást, de most közvetlenül James mellett. Mintha vibrált volna a levegő a talaj felett egy méterrel. James felállt, és körbenézett, de mintha észre sem vette volna az egyre sűrűbben felvillanó jelenséget.

Felém néz, és integet, de továbbra sem tudom elérni rádión. Mi a fene folyik itt?

- Jesszusom, összeesett! James! Mi történt veled? Hallasz?

Nem értem. Maximális sebességre kapcsolok. Csak ne legyen komoly baja!

10270-TA-MATV/3 külső megfigyelőegységének felvétele

2095. július 8. 17:44 GMT

Wang kapitány a földön fekszik, és értelmetlen összevisszaságban törnek elő belőle a szavak. Tőle balra egyre erősödik a levegő vibrálása, és egy magas, emberszerű alak kezd kirajzolódni. Tiona hároméltűje eszeveszett tempóban közeledik, de még vagy 3 perc mire odaér.

A vibrálás egyszerre megszűnik, és a helyén egy különös idegen lény alakja tűnik fel. James agóniája enyhülni látszik, ahogy a lila bőrű, fémes színű mellényt és nadrágot viselő humanoid közelebb lép hozzá. Hosszú, vékony, törékenynek látszó végtagjai vannak, törzse hengerszerű, testmagasságához képest rövid. Hosszú nyakán hatalmas, orsó formájú fej ül, négy apró szeme fejjel lefelé fordított trapézalakban helyezkedik el széles és keskeny szája felett. Orra és füle egyáltalán nincs.

Szinte mozdulatlanul, tekintetét Jamesre szegezve áll egy méterre tőle.

Tiona hároméltűje 200 méterre áll meg, a nő kiugrik, rohanni kezd a különös csendélet felé, és férje nevét kiáltozza. Az idegentől 20 méterre, mintha láthatatlan falnak ütközne, hátratántorodik, majd lassan, elrévedt tekintettel és elnémulva odasétál, térdre esik James összegörnyedt teste mellett.

Ismeretlen forrás

Mindketten elvesztették eszméletüket.

- James! – bukott ki Tiona száján az önkéntelen kiáltás, amikor arra eszmélt, hogy férje arca tölti ki látómezejét.

- Ne kiabálj, itt vagyok.

- Annyira féltem. Jól vagy? Mi történt? Nem tudok megmozdulni.

- Tudom, én sem. Nem érzem semmimet. Mintha eltört volna a nyakam.

- Hogy kerültünk ide? Nem emlékszem semmire.

- Hadd világosítsam fel magukat.

Mindketten megpróbálták felkapni fejüket az ismeretlen hangra, de épp csak a szemüket tudták megmozdítani.

- Engedjen el! Mit csinált velünk?

- Nyugodjon meg James. Amíg én nem gondolom úgy, addig úgysem tudnak felkelni. Kikapcsoltam a mozgásközpontjukat. Kénytelenek lesznek meghallgatni.

- Miért csinálja ezt velünk?

- Ó, ez nagyon egyszerű. Azért, mert betolakodtak a bolygónkra. Maga is ugyan így tenne a helyemben. Ne ellenkezzen, úgyis látom a gondolatait. Tiona ne féljen. Nem lesz részük további fájdalmakban. Ha tehettem volna, az eddigiektől is megkímélem önöket, de nem állt módomban. Nagyon különbözik a központi idegrendszerük felépítése a miénktől, és időbe tellett kiismernem, mit hogyan kell csinálnom. Az érzékszerveik megtévesztése sokkal könnyebbnek bizonyult, mint, hogy is fogalmazzak, hogy megértsék... Talán kivágás lenne a megfelelő szó, de a reakciójukból ítélve mégsem. Mondjuk úgy, hogy elválasztottam a személyiségüket a többi részüktől. Ha úgy tetszik kiemeltem magukat a testükből. Ne aggódjanak, nem végelegesen. Bár talán már nem is számít.

- Ezt hogy érti? – kérdezte James és Tiona szinte kórusban.

- Mit gondoltak? Felfedem létezésemet maguk előtt, és aztán majd szépen hazamehetnek, hogy elmeséljék mindenkinek, hogy mit láttak? Na nem. Ha a népük tudomást szerezne a létezésünkről, elözönlene minket, és soha többé nem lenne nyugtunk. Maguk is csak azért lehetnek itt, mert kíváncsiak voltunk, hogy halad a kísérlet. Sajnos lassabban, mint vártuk. Persze töredékét sem használják ki lehetőségeiknek. Látom, csak úgy száguldoznak a kérdések a fejükben. Nos, amiért ilyen érdekes élményben részeltettek, azt hiszem, tartozom annyival, hogy meséljek magunkról.

Sokkalta ősibb faj vagyunk, mint azt önök el tudnák képzelni. A bolygójuk meddő világ volt, amikor rátaláltunk. Nagyméretű, esetlen hüllők uralták a felszínt, melyek jó vadászsportot nyújtottak, de húsuk ehetetlen volt. Megalkottuk hát az emlősöket, amik el is kezdtek szépen szaporodni. Csakhogy ahelyett, hogy átvették volna a vezető szerepet az alantas gyíkok felett, rejtőzködve, a talajban éltek. Akkor úgy döntöttünk, hogy ideje egy kis rásegítésnek. Kicsit túllőttünk a célon, és majdnem sikerült lakhatatlanná tennünk a bolygót, de kis szőrös kreatúráink szívósabbnak bizonyultak, mint hittük. Akkor kezdtünk nagyobb vonalakban gondolkodni. Rendszeres látogatásokkal segítettük a természetes kiválasztódást, úgy, ahogy jónak láttuk. Az utána következőket már nagyjából ismerik, de különösen torz képük van a történelmükről.

A Prométheusz, vagy ahogy önök nevezik, a Föld, ökoszisztémája egy idő után önállósult, és többé nem éreztük szükségét a folytonos felvigyázatnak.

- De hát a Prométheusz egy görög szó. Hogy lehet, hogy maguk mégis így nevezik a Földet?

- Amit latinnak neveznek, az valamikor a mi nyelvünk volt. Mi tanítottuk meg az embereknek. De kérem, ne szakítson félbe többször. Ki nem állhatom. Tehát úgy döntöttünk, hogy hagyjuk a dolgokat a maguk medrében folyni, ezért felszámoltuk a szállásunkat a Marson, mielőtt még elég jó minőségű teleszkópokat építettek volna, nehogy felfedezzenek.

Néha persze visszajártunk megfigyeléseket végezni, de most, hogy végre megtanultak hosszú utazásokat kivitelezni, megengedhettük magunknak azt a luxust, hogy önöket csalogassuk ide. És lám itt vannak. Hát nem csodálatos a kíváncsiság? Ha már erről van szó, felteheti azt a kérdés Tiona, ami már oly sokszor felmerült magában, de nem merte nekem szegezni. No, tessék csak tessék.

- Miért?

- A válasz nagyon egyszerű. Kíváncsiságból. Egyszerűen kísérleteztünk, eleinte legalábbis. Mostanra azért megváltoztak kicsit a dolgok. Igazán ígéretes fajnak bizonyultak, idővel még akár népközösségünkbe is bekerülhetnek, addig azonban még sokat kell fejlődniük. Hatalmas lehetőségek állnak maguk előtt, csak ki kell őket használni. Maguk persze ebből már semmit sem fognak megélni. Köszönöm, hogy itt voltak. Kapnak még pár percet egymásra, hogy elbúcsúzhassanak, azután fájdalommentesen szépen elalszanak. Jó utat.

- James.

- Igen Szívem?

- Rég nem hívtál így. Hiányzott. Szeretlek.

- Sajnálom, hogy keveset törődtem veled ebben a pár napban.

- Jó, hogy velem vagy. Egyedül biztos félnék. Szoríts erősebben.

- Soha többé nem engedlek el, ne félj.

- Furcsa mód nyugodt vagyok. Lehet ez is az idegen hatása. Meg se mondta a nevét.

- Valóban. Jó, hogy téged látlak utoljára.

- Mit is mondott?

- Azt, hogy jó utat. Mintha a Kis hercegben lennénk. Vajon most mi következik?

- Nem tudom, de azért csak fogd a kezem. Bármi van.

- Jó utat James!

- Jó utat.

Nameless Lady

Nameless Lady you made my day

down at the gate you crossed my way

I let you pass by

and you gave me a smile

most beautiful and divine.

But sorry I should tell you
I won't give you my heart
it's in another girl's disposal
and surely we won't part
'cause she's most beautiful and divine.  

Gondolatok a takaró alól...

Szó szerint!
Amint gondolom mindenki észrevette, megérkezett kis hazánkba a tél. Az ősz nekem valahogy kimaradt. Szerdán még rövidnadrágban, pólóban villamosoztam haza, pénteken este meg már bekapcsoltam a fűtést az albiban. Elég furcsa az időjárás az utóbbi években. Persze lehet, hogy csak én vagyok így vele...

Na de nem is erről akartam írni így éjjel fél egy fele.

Kedves Hölgyek és Urak! Vigyázat, társadalomkritika következik!

Ugyanis a mai Magyarország egy számomra most feltűnt durva problémája, hogy az átlag ember alig engedheti meg magának a fűtést. Hogy mi vezetett erre a következtetésre? Az, hogy piszkosul fázom. És nem csak most, hanem egész nap. Sőtt, most visszagondolva, apáéknál meg Zsuzsiéknál is fázni szoktam télen. Mind a két lakásban, illetve az albérletünkkel együtt mind a háromban cirkó fűtés van.

Nekem nem nagyon jön be ez az egyedi gázkazán. Mindig csak a baj van vele. Addig oké, hogy csak annyit használom, amennyit tényleg akarom, de mennyi kellemetlenséget okoz, hogy várni kell amíg beindul (-> csomó hidegvíz elfolyik, amíg végre normális melegvizet kapok), alig lehet normálisan beállítani a vízhőmérsékletet (ha zuhanyzok, hol túl hideg, hol túl forró) ráadásul a régi, őrlángos modellek akár évi 8000Ft-nyi gázt is elégetnek a semmire.

Csak hogy kicsit tisztázzuk az árakat:
 A Vásárlócsapat.hu cikke szerint (egyébként utána néztem az említett energiaszolgáltatók honlapján is, és az értékek egyeztek) a földgáz MJ-jának (MJ: megajoule = 1 000 000 joule) ára 3Ft körül mozog. A magyar hálózatban található földgáz 1 m3-ének TÖKÉLETES elégetésekor nagyjából 34MJ szabadul fel. Tehát 1 m3 gázért nagyjából 34*3=102Ft-ot fizetünk ki a szolgáltalónak. Nem is tűnik olyan soknak igaz? A gyakorlatban a kazánok kb 90%-os teljesítménnyel dolgoznak, ami azt jelenti, hogy csak 30,6MJ-nyi energiát kapunk. (34-30,6)*3=10,2Ft-tal m3-ként tehát máris megvágnak minket.

Nézzük meg mennyi víz hőmérsékletének 25°C-os emeléséhez elég egy m3 gáz. Azért 25, mert a vezetékben levő víz télen nem lehet több 18°C-nál, és mondjuk a 40°C-os fürdővíz már kellemes. Ennek kiszámolásához a legegyszerűbb képletet fogom használni, amiben feltételezzük, hogy állandó térfogaton melegítjük a vizet, és eltekintünk minden veszteségtől, még a kazán 90%-os hatásfokától is. Ez a képlet így néz ki:

ΔE = c * m * ΔT

Ahol  ΔE a belső energia megváltozása  (= Q, az átadott hőmennyiség), ami Joule-ban értendő és itt 34000J*100,
c a víz fajhője, ami 4,22J/(kg * K),
m a víz tömege kg-ban,

ΔT pedig a víz hőmérsékletének növekedése Kelvinben (a hömérsékletnövekedés Kelvinben és °C-ban egyenlő), ami most 25K lesz.

Az egyenlet átrendezve:

m = ΔE/(c *  ΔT) = 34000/(4,22 * 25) = 322,27kg
A víz sűrűsége 322 kg/m3, ami azt jelenti, hogy egy m3 gáz elégetésekor nagyjából egy m3 43°C-os vizet kapunk, és ez a víz még nem elég meleg a fűtéshez. Arra általában olyan 50-70°C-os vizet használunk, ami mégegyszer ennyi energiába kerül, azaz már 2 m3 gázba, ezenfelül még használjuk a gázt főzésre sütésre is, így elég szép összegek tudnak kijönni.

Ha valakit untattam, és mégis végigolvasta, akkor vessen magára. Remélem azért érdekes információkkal szolgálhattam. Persze az egészből a lényeg, hogy még mindig piszokul fázom, de mostmár megyek aludni a meleg paplan alá, úgyhogy semmi vész.

este

Az milyen, hogy a barátnőm atom részeg Békéscsabán és tök jót bulizik, telefonálunk, és azt mondja, hogy biztos én fogom megcsalni, én meg itt fekszek Pesten betegen az ágyamban, és a lakótársaim is bulizni vannak?
Egyetlen egy szót találok erre: szívás.

Random Emlék:
Az egyik első alkalommal, amikor több időt töltöttem egyszerre Zsuzsival az egy szerda vagy csütörtök délután volt. Februárban történt, hó nem volt, hideg viszont annál inkább. Még nem voltunk együtt, de nekem már nem volt barátnőm, és már megfordult a fejemben, hogy jó lenne vele. Szóval aznap délután ahogy mentem haza suliból, megláttam őt a szemközti buszmegállóban leszállni. Nem emlékszem, hogy ő jött-e át, vagy én mentem oda, de a lényeg az, hogy végülis elkísértem próbára, merthogy oda indult. Aztán amikor odaértünk, kiderült, hogy elmarad, úgyhogy együtt indultunk haza, mert kb. ugyan ott lakunk. A vége az lett, hogy 2 órát sétáltunk, aztán 1 órát ácsorogtunk a lépcsőházuk előtt, pedig elköszöntünk vagy hétszer, de egyikőnknek sem akaródzott elindulni, még a hideg ellenére sem. Nagyon jó délután volt.
Akkor derült ki az is, hogy nagymamámék velük cseréltek lakást 11 évvel ezelőtt. Furcsa, hogy milyen fordulatokat tud venni a sors. Apa ugyanabban a szobában nőtt fel, mint Zsuzsi. Én ezt akkor persze valamiféle jelnek fogtam fel. Jó érzés volt. Még most is mosolygok, ha arra a napra gondolok, pedig már több, mint másfél éve történt.

betegen

Itthon ülök, forró teát szürcsölök, és közben a srácokra gondolok, akik egy iszonyat vacak zh-t írnak éppen. Szívesen cserélnék velük. Kínoz a torokfájás, köhögök, folyik az orrom, meg minden ami kell. Nagyon utálom már. Ez megy két hete kb. Ma reggel voltam dokinál, mert megtudtam, hogy az egyetemen van rendelés, és azt mondta, hogy valószínűleg kicsit allergiás vagyok, és elkeptam valami vírust, amik felerősítik egymás hatását, és ezért nem tudok könnyen kijönni belőle. De nem írt fel antibiotikumot, mert az tönkrevágja az immunrendszerem, és utána jöhet e tüszős mandulagyulladás, meg ilyenek. Az meg ugye senkinek nem kell, úgyhogy szedjem az ACC-t meg a torokfertőtlenítőt, meg a Kálcium pezsgőtabilettát, és akkor majd jó lesz. Csak nem tudom, mennyi idő, amíg kijövök belőle. Már nagyon zavaró, hogy alig bírok nyelni.
Ma akartam bulizni menni, meg jól berugni végre, mert már két hete nem voltam szórakozni, de voila nem tudok, mert svacakul vagyok-.- Frankó.
Na nem panaszkodom tovább. A mai nap egész jó volt, azt leszámítva, hogy nagyon vacakul voltam amikor felébredtem. Elmentem dokihoz, aztán suliba, délután meg találkoztam Diával, és beszélgettünk egy jót. Leültünk az Allee mellett a fűbe, én néztem a felhőket és dumáltunk. Előtte én ebédeltem egy lángost, ő meg evett egy jégkrémet. Azután visszamentünk órára, ami nekem szerkezettan gyakorlat volt, ami tök jó volt. Rajzolgattunk.
Egyébként eddig elég jó ez az egyetem dolog. Végre olyanokat tanulhatok, amik érdekelnek. Legalábbis nagyrészt. Mondjuk inkább az előadások unalmasak. A gyakorlati órák mindenből érdekesek legalább egy kicsit. Persze van amikor az előadás is. Pl. a mai műszaki kémia. A fickó arról mesélt, hogy hogyan állítják elő a "... ízű" szeszesitalokat. Kíváncsiak vagytok? A gyümölcsök ízét az ún. gyümölcsészterek adják a szeszesitalokban, pl. a pálinkában. Iylen észtereket viszonylag könnyű előállítani, ehhez már csak némi vizet és alkoholt kell adni, és már kész is a Spór Budget.
Na ma is tanultunk valamit. Megyek és pihenek, hogy a holnapot is túléljem.

Green peace

http://index.hu/belfold/2011/09/21/a_greenpeace_befalazta_az_atomenergia_hivatal_bejaratat/

Én tényleg környezetbarát, állat és növényszerető ember vagyok, de ezek a barmok foylton túlzásokba esnek. Nem szeretnék megbántani senkit, de az, hogy ostoba emberek tüntetnek értelmetlen dolgok miatt, felháborító. Főleg ilyen módon. Most őszintén. Ezeket a magyarázatokat hallgatva: "..én ezt tudom, én ezt így gondolom, inenntől kezdve tőrténhet bármi..." tényleg elkeseredem, hogy ilyen ostoba emberek is vannak a földön. Nem tudom, hogy ki, és miért vezeti ennyire félre a hiszékeny embereket, de abban biztos vagyok, hogy nagyon nagy bajok vannak a világban.

Ha már az atomerőművekről van szó. Az IAEA (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) legutóbbi kiadványa szerint 2010 végén a világon 441 atomerőmű üzemelt. Az első maghasadásos erőművet Olaszországban, 1954-ben építették. Az azóta eltelt hatvan év alatt két olyan esetről tudunk, amikor komoly gondot okozott egy ilyen létesítmény. Természetesen mind a két eset sajnálatos, és értékes emberéletek vesztek oda, de hasonlítsuk össze az elhunytak számát azzal, hogy hányan haltak meg ez alatt az idő alatt mondjuk vallásos indíttatású terrorcselekmények miatt. A csernobili katasztrófával kapcsolatban az IAEA 56 közvetlen és nagyjából 4000 közvetett áldozatot tart számon. Csak a 2001. szeptember 11.-i támadásban nagyjából 3000 embertársunk vesztette életét.

A Greenpeace-esek, meg befalazzák egy magyar közintézmény ajtaját, mert ők úgy látják jónak, és azért tüntetnek, hogy zárják be a Paksi Atomerőművet, ami az ország energiaszükségletének kb. 40%-t szolgáltatja.

Én megkérdezném, hogy hányszor tüntettek bárkik is azért, hogy tiltsák be a vallást? Ne értsetek féler, engem nem zavar, ha valaki hisz valamiben. Bevallom, hogy atheista vagyok, és a vallást csak egy fogódzkodónak, menekülési útvonalnak tartom a világ elől. Csak azt szeretném szemléltetni, hogy mekkora botorság, amit ezek az emberek műveltek.
Hát ennyit szerettem volna mondani. Meg annyit, hogy abba nem tudom, belegondoltak-e, hogy ha nincs erőmű, akkor nincs áram, akkor nincs email meg telefon, és akkor nincs Greenpeace körlevél meg stb...

fiúk és lányok

Az úgy van szerintem, hogy a lányok kiteszik, a fiúk meg nézik.

Persze ezt nem mindig lehet.

Meg van, amikor megfordul a szerep és a srác teszi.
De szerintem az buzis. És nem szeretem őket. 

És vannak szabályerősítők, akik nem.

És a legtöbben mégis. Van aki csak képen, van aki utcán, és van aki iskolában.

És akkor megsértődnek, hogy az ember.

Pedig senki nem akar ezzel rosszat.

Csupán enged a késztetésnek.

Különben meg mindegy is, mert aki igen, az ne bánja,

aki meg nem, az vagy bánja, vagy nem, de neki úgysem számít.

Aki meg nincs mit, és mégis, az meg egyszerűen semmi.

Ez így lehet, hogy nem tiszta, de aki akarja, az értheti.

A lényeg, hogy úgy, ahogy tetszik.

"ki csináld  néz csinálják  megteszik megcsinálni kitegyen"

absztrakció hatványozva

Az előbb eljött egy csapat szórakozó fiatal az erkélyünk alatt, és a loca people-t énekelték, mi meg kimentünk, hogy énekeljünk velük.

Vettünk nagyon jó pipadohányt, meg boroztunk. Az már nem volt annyira nagyon jó.

?

nem találok olyan zenét, ami jó lenne nekem most

Maybe

Maybe if we'd lived together
we'd understand it more
this hazy thing we call
capital L like Life

But we never listen to others
we just live our simple ways
keep counting our days
till we cross the Fade someday

So enjoy this shit today
like it's the fist day of your life
like it's the last day of your life
like it's the last one of your tries

Keep on the smile
like we never die
just party, don't be shy
don't leave your kidney dry

Do whatever you want
and don't think bout others
cause one bird don't bring summers
just go, and assimilate.

Egyetem

Olvastam ma egy másik blogot, és arra késztet, hogy írjak végre valami tartalmasat. Bár itt ülök a monitor előtt, még mindig nem nagyon tudom, miről is akarok írni.

Talán arról, hogy  milyen nehéz úgy egyetemistának lenni, hogy életem szerelme otthon maradt, és még pár évig a középsuli padját nyomja, közben meg mindenki csajozik, meg pasizik kötülöttem, meg folyton szerelmes párokba botlok az utcán, metrón és villamoson. Mertogy ez a nagy büdös helyzet velem. És egyáltalán nem élvezem. Nem azt mondom, hogy nem érzem jól magam, vagy nem tudok ellazulva bulizni, hanem azt, hogy folyton ott van valahol az agyam hátuljában a gondolat, hogy ő otthon van, és hogy ez valahol mégsem fair. És ezt az érzést a hétvégén ő is megerősítette bennem. Nem tudom, hogy tudnék könnyíteni az érzéseinken. Ha külön mennénk (még belegondolni is rossz), az sem lenne megoldás, mert nagyon szeretjük egymást. Ez ilyen 22-es csapdája szerű dolog. Arról meg, hogy benne mi játszódhat le, persze fogalmam sincs. Pedig ismerem majd 2 éve, mégse tudom megmondani, mire hogyan fog reagálni, vagy mire fog gondolni/következtetni valamiből. A női gondolkodás amúgyis túlságosan érthetetlen.

Itt van pl. az az eset, aki azt meséli nekem, hogy mennyire nem tud választani a pasik között, és hogy fél döntést hozni. Holott közben azt állítja, hogy nagyon vágyik egy komoly kapcsolatra. Persze nem bánom, hogy mesél, mert szeretem meghallgatni az embereket, meg szívesen segítek, ahol tudok, és őt is kedvelem, de azt nem tudom megérteni, hogy akkor miért nem tud választani. Amikor nem volt barátnőm, nekem mindig egyértelmű volt, hogy kit akarok, és próbáltam is tenni érte. Persze csak akkor, hogyha nem volt teljesen kilátástalan a helyzetem. De persze neki is ott van az az elérhetetlen srác, akiért odáig meg vissza van, és lehet, hogy ez teszi lehetetlenné a helyzetét.

Vagy a másik, volt barátnőm, aki miatt tulajdonképpen a blogot kezdtem. Tegnap rámírt azon a bizonyos közösségi portálon, amit nem reklámozok inkább, hogy elmegyek-e a szalagavatójára. Megbeszéltük, hogy el. Aztán elkezd kérdezgetni, hogy mit csináljon a pasijával, aki így meg úgy. Ezzel nincs is semmi probléma, csak az, hogy kb. akkor beszéltünk hosszabban utoljára, amikor szakítottunk másfél éve. Na és akkor engem kérdez, hogy mit csináljon, amikor annak idején azért szakított, mert megfolytottam a féltékenykedésemmel stb. Na de nem bánom, hogy rámírt, mert tényleg jót beszélgettünk. Sőtt örülök, csak megint gúzsba köt a női gondolkodás.

Zsuzsi meg megint feladta nekem a leckét. Ma közölte, hogy ha hétvégén megyek haza, szóljak neki, hogy kérdezni akar valamit a blogommal kapcsolatban. És azért csak akkor, mert látni szeretné az arcom... Na ez már alapból rosszul kezdődik, mert ezek szerint arra számit, hogy kamuzni akarnék, vagy legalábbis nagyon kíváncsi a reakciómra. Persze lehet csak én festem az ördögöt a falra. Na majd meglátjuk.

De nagyon elkalandoztam eredeti témámtól. Tehát nehéz így egyetemistának lenni, hogy ő otthon van. Alapból rossz, hogy hozzá voltam szokva, hogy amikor látni szeretném, csak 3 percet kell sétáljak. Na ez most 2:30 vonatozás.  A másik, hogy szegény eléggé ki van akadva az egész miatt. Amennyit mond, abból azt veszem ki, hogy kb. folyton azon aggódik, hogy kivel és mit csinálok. Mintha én nem jobban tudnám, hogy ő mit csinál. A különbség annyi, hogy én megkérdezem, és azzal meg is nyugszom. De ő szegény nem tudja ilyen könnyen elintézni magában. Most jó lenne valami okos tanácsot írjak, hogy mit, hogy csináljatok, csak az a baj, hogy én is rosszul csinálom. Vagy legalábbis részben rosszul, mert az, hogy még együt vagyunk, azt bizonyítja, hogy teljesen rossz végülis nem lehet.

De talán illene mostmár aludni mennem, met szobatársam biztos nem tud tőlem szunyálni, holnap meg suli van. Jóéjt mindenkinek.

BME-GPK Gólyatábor 2011 második és harmadik nap

Második nap valamikor elég korán sikerült felkelni, viszonylag kipihenten. Elmentem tusolni, reggeliztünk, aztán kaptunk egy doboz ingyen Redbullt, ami a reggelihez adott tejjel elég érdekes táncba kezdhetett egyesek gyomrában, én szerencsére inkább megtartottam estére.

Délelőtt tankörbeszélgetés volt, délután pedig játékok. Kicsit összemosódtak a napok már a fejemben, úgyhogy nem emlékszem, hogy melyik nap mik is voltak, de összességében annyit elmondhatok, hogy nagyjából mind a piálásról szólt. Csak a leg érdekesebbeket emelem ki:

Mizson

Ez az öreg Seniorok egyik kedvenc játéka. Nem kell hozzá más, csak két dobókocka, 6-8 szomjas delikvens, ugyanennyi pohár, és persze nagy mennyiségű alkoholos ital. A társasjátékoknál megszokott módon, a játékosok egymás után dobnak a kockákkal. Aki kidobja az 1,3 kombinációt, az Mizson lesz. A Mizson feladata, hogy ha bárki dobásánál, bármelyik kockán 3as van, igyon. Ha valaki dobásának az összege hetes, akkor a tőle balra ülő, ha 9es, akkor a tőle jobbra ülő iszik. Ha valaki duplát dob (pl.: 5,5), akkor az egyiket megissza (pl.: ötöt), a másikat szétosztja szabadon. Kiszállni csak hányással lehet.

Kolifoglaló

4 csapat, egyenként kilenc játékossal, akik közül egy a kapitány. A földre felrajzolnak egy 4*4es táblát, aminek mezőire feláll a csapatok négy-négy játékosa. Az a csapat nyer, akiknek először kerül fel az összes játékosa a táblára. A csapatkapitányok nem mennek a pályára, ehelyett ők irányítják a csapatot, és ők dobnak a kockával, hogy mi legyen a csata. A kapitányok minden körben isznak egy felest, kijelölik, hogy melyik játékosuk támad, és kit, a kijelölt két ember pedig csatázik a kidobott számban, ami lehet popcorn evés, ropi evés, ostya evés, vbk, sör, vodkanarancs ivás. Amelyik versenyző hamarabb végez, az nyer, a vesztes heylére pedig beáll egy a győztes csapat emberei közül.

Sorverseny

Ez pont az aminek hangzik, különböző feladatok voltak. Ami a legjobban megmaradt, az a szájbólszájba volt. Hátra kellett adogatni a kajákat (savanyúubi, feles tej, stb) szájból szájba, az utolsó pedig mindent le kellett nyeljen. Az öreg seniorok kicsit harcore-ban noymták, de azt inkább hagyjuk.

Vodkavity

Erről nem soket tudok elmondani, mert nem néztem, de azt mesélték, hogy többfős csapatokban kellett indulni, és olyasmi mezők voltak, hogy fröccsváltó.

Második este volt a nagyvetélkedő, ahol a 4 szín (merthogy a tankörök 4 színbe voltak beosztva) versenyeztek egymással hangerőben, aktivitásban stb. Mi voltunk a Pajkos kurvák...azt hiszem nem ragozom tovább.

Hát nagyjából ennyi volt a gólyatábor. Persze minden este volt valami parti, szólt a zene, mentek a vízipipák, szóval jól éreztük magunkat.

Negyedik nap reggel kiköltözés, dél körül hazautazás. Akkor már nem történt semmi.

Adásszünetünk ezennel végetért

Ugyanis végre van net az albiban. Juhé!

Holnap lesz router is, úgyhogy nem kell folyton lakótársam szobájába átjárnom, ha szörfölni akarok. Vagy épp írni ide.

Akkor most jöjjön egy kis összegzés az elmúlt hetekről:

Szeptember 6-n kedden tehát beköltöztünk az albiba, ami mostantól kb. 0,5-1 évig otthonunk lesz. Kicsit kirittyentettük kedves édösanyáink segítségével (örök hála nekik), mert igencsak koszosan hagyta itt az előző albérlő.

 Kedden este meg is ünnepeltük másfélhetes kálváriánk gyümölcsét, jöttek hozzánk páran, és felavattuk a partylakást. Ez a legmegfelelőbb szó ugyanis rá, mert elég jól lehet itt bulizni.

A nagyszoba nevéhez híven jó nagy, megtalálható benne az én ágyam a szekrényemmel, egy nagy ebédlőasztal, a mi kis alkoholszentélyünk (ezekről majd rakok fel képet), egy szekrénysor, valamint innen nyílik a meglehetősen nagy erkély. Estéink nagyrészét egyébként ebben a helyiségben töltjük, mikor mivel.

Majdnem minden este volt valami buli, vagy jöttek hozzánk és itt pipáztunk meg iszogattunk, vagy itt alapoztunk, aztán mentünk valami egyetemi buliba. A többiek most is partiznak, de én antiszockodom, és inkább megpróbálok hamarabb lefeküdni. A héten ugyanis már tanulni kell majd :S a fene. Na de legalább van benne olyan is, ami izgalmas, vagy legalábbis hasznosnak tartom. Pl. a műszaki rajz házi 4. hétre 4 A/4-es rajz lemásolása, meg egy oldalnyi szöveg szabványbetűvel milliméterpapírra, ami elég unalmas, de legalább hasznos, de ott van a CAD-es (autoCAD tervezőprogram) része a tantárgynak, ami meg tök jó.

Egyelőre szeretem az egyetemi életet. Persze a vizsgára tanulós része még hátra van, de talán az se olyan vészes. Ha nem hiányozna ennyire Zsuzsi, akkor tök boldog lennék. De hiányzik, és aggódom is. Elég nehezen viseli szegény. Nem mintha ez nem az én hibám lenne. Próbálkozunk kibírni, és a ragaszkodásunk és szeretetünk eddig szerencsére minden problémánál erősebbnek bizonyult : ) A hétvégén volt fent nálam, volt egy éjszakánk kettesben, mert mindkét lakótársam hazament. Aztán szombat este elmentünk bulizni, ami kicsit vacakul sült el, de legalább nem az volt a baj, hogy összevesztünk, hanem kibukott belőle, hogy mi is bántja igazán. Megbeszéltük.

Jó, hogy sok új arcot ismerek meg. Itt van pl. Bence, aki az egyik lakótársam. Elég nagy forma. Eddig mondjuk nem nagyon sikerült mosogatnia, de most megígérte, hogy tényleg fog:D Másik lakótársam, Bob, szintén elég jó arc, ő középsuliban osztálytársam volt. Ma végre találtunk egy negyedik embert is magunk mellé, úgyhogy az ősök pénztárcája (nomeg a mienk is) fellélegezhet kicsit. Normálisnak tűnik, elsőre ugyan olyan bulizósnak tűnik, mint mi, úgyhogy reménykedünk benne, hogy nem borítja fel az eddig beállt életet a lakásban.

Amúgy eléggé összerázódott kis társaság gyűlt össze, Bence egyik volt osztálytársa (asszem), Lilla, Bob meg Bence egy szaktársa, Dia, akit a gólyatáborban ismertünk meg, majdnem minden este velünk buliznak, ha megyünk. Meg persze mindig jönnek random fejek, Zsófi, Tomi, Endre, seniorok, stb. Jó itt nálunk lenni, mert lehet zajongani, közvetlen szomszédjaink ugyanis nincsenek, csak alul. Legfelső emeleten lakunk, balról lépcsőház, jobbról padlástér, úgyhogy nem nagyon van, aki panaszkodjon. 

Diával egyébként nagyon jól összebarátkoztam, még gólyatáborban. Jó vele beszélgetni. Nála is érvényes, ami elég sokszor működik, hogy az igazi önmagukból amúgy keveset mutató emberek könnyebben megnyílnak nekem. Erre Dia azt mondta, hogy biztos azért, mert látszik rajtam, hogy én is őszintén beszélek. Hát nem tudom. Mindenesetre múltkor kb. 4 órát beszélgettünk mindenféle dolgokról. A múltunkról, barátnőmről, pasikról, meg mindenféléről. Zsuzsi mondjuk féltékeny rá kicsit, pedig nincs oka. 100% freind-zone vagyunk egymásnak.

Tegnap voltunk "nezárjákbeaZöldPardont" rendezvényen. Egész jó volt. Főleg a Subscribe, Quimby meg a Magna. Hazajöttünk, és még megnézük a JackJack-et. Hatalmas film:D "Neharagudj, ismered a Kovács Bélát?..." A hangulat eléggé ellaposodott a végére, de sebaj.

Reggel éhes leszek nagyon... 

Sorry & Sorrow

people are foolish,
and so am I
my actions were selfish
and I got the share of mine
my share of punishment

say you can’t see a scar
I tell you my mates
it wasn’t corporal
it’s my heart what truly aches
in the depths of my chest

for I did the worst
I made Her cry
and it wasn’t the first
I don’t want to lie
I don’t deserve forgiveness

but oh my good Lady
you’re the sun and moon of my sky
I need to see you daily
or else I might die
of pure loneliness

and there’s love down the streets
if I can’t have you by me
carve out my eyes and deafen my ears
so I don’t have to hear or see
may it ease the pain of losing you.

BME-GPK Gólyatábor 2011 első nap

Azt kell, hogy mondjam, eddigi életem legjobb bulijan vagyok túl, ami ráadásul 3 éjszakán át tartott. A leg meghatározóbb elem a legalja tabis volt, amiből a Seniorok másfél köbmétert szereztek be, két színben, bár mire mi odaértünk, ők már 4 napja csapolták. A felszolgálás általában 22 literes kannában, lavórban, permetezőben (bebaszator), vagy vízipisztolyban történt, de mizsonnál (majd leírom) előfordult pohárban is. A lényeg az volt, hogy ingyen van. Egyébként a büfé a szokásos volt, 300 Ft egy korsó csapolt sör, 200 a vodka, a többi feles általában 400. Első nap olyan dél után kicsivel értünk oda, persze a buszon már frankón megpárolódtunk. Egyébként mesélik, hogy a vonaton idefele már itatták a gólyákat rendesen, de én ott nem voltam sajna. Tehát leszállítottak minket, lerakatták a cuccainkat egy teherautóba, hogy az elviszi őket a táborba, és rajtunk a lehető legjátszósabb ruha legyen és max törölköző. Merthogy nem a tábornál raktak le, hanem negyed óra sétával lejjebb, a strandnál. Volt egy pult, ahol regisztrálni kellett, meg megkaptuk a belépőkártyánkat (pass). Hát itt kb 2 óra alatt végeztem is, ami kicsit megterhelő volt abban a rohadt melegben a nagy tömörülésben. Szerencsére néha járkáltak bebaszatorral. Azután csoportokban indítottak minket a partra, az első állomásra. Gondolhatjátok, mennyire megölrültünk, amikor vízbe jutottunk. Volt egy kis Béjváccs, meg terhestorna a vízben, aztán irány a part. A második megálló a tábor felé félúton volt, ahol domináknak és szadomazóknak beöltözött Seniorok vártak ránk. Négykézláb ugatás, nyávogás, lavórbol ivás, gyantázás, üvöltözés, műanyag nemiszervek, és hasonló nyalánkságok vártak ránk. Érdekes volt. A harmadik megálló a purgatórium volt, ahol meg kellett fürdenünk a k*rvák vérében (sárdagonya), szentelt vízben (majdnem ugyan olyan sáros medence), majd kétszín alatti áldozatot kellett bemutatnunk, erőspistás sörrel, és belepottyantott sajtostallérral.
Bent a táborban a fűre kirakva megtaláltuk a cuccunkat, kaptunk egy kis eligazítást egy erőteljesen illuminált Seniortól, majd egy pultnál megtudtuk, hol találjuk az ágyunkat. Ja meg fel kellett íratkozni a tankörökre (osztálypótlékok, amiket a Seniorok szerveznek, hogy segítsenek minket stb.). 5-6 körül kaptunk vacsorát, ehető volt, de kicsit kevés. Az alvóhelyekkel volt egy kis probléma, mert idén új programot használtak a jelentkezéshez, és nem működött tökéletesen, így kicsit többen lettünk a tervezettnél. Mondjuk nekem nem volt panaszom, csak kicsit rövidek voltak az ágyak. Volt pár program, valami társasjáték, vízipipázás (minden délután), ilyesmi. 10-től tankör beszélgetés volt, kiderült, hogy iszonyat jófej Seniorjaink vannak, kicsit sztorizgattunk, beszélgettünk. Este habpartyt rendeztek, ami így a gépészkaron érdekes. Én úgy jellemzem, hogy kolbászparty. Kicsit több volt az egy négyzetméterre jutó srácok száma mint a csajoké. Elég hamar meguntam. Valaki elkezdett embereket festeni valami UV-aktív krétával, amit aztán nem igazán lehetett kiszedni a ruhákból. Én szerencsére még előte kijöttem. 2 körül lefeküdtem aludni.

Három dal volt, amit érdemes megtanulni. Az egyik az egyetemes itatódal, azaz a Sárga Pintyőke. Ezt elég hamar elsajátítottuk. A szövege így hangzik:

Sárga pintyőke, a lába fekete,

120 éves kanverébnek hátul a feje.

néni/bácsi iszik most,

néki dalolászunk most.

Le, le, lefelé, jajj, de lassan iszik

néni/bácsi puhapöcs,

gyógyegér, nem iszik

De jót ittam kedvemre!

Váljék egészségedre!

Az első két versszakot a közönség énekli, a második alatt kell inni, amit addig ismételgetnek, amíg el nem fogy az itóka. A delikvens megköszöni, a közönség meg egészségére kíván. Ha hamar kezd inni, vagy nem köszöni meg, rosszul köszöni meg, újra el kell fogyasztania az adott mennyiséget.
Az Egyszer egy kis mókus kezdetű dalocskát biztosan többek ismerik, koreográfiával együt. 

A harmadik pedig a nem hivatalos partyhimnuszunk, a Loca People. ... What the f*ck? Szuperbonyolult koreográfiával természetesen.

Most viszont elmegyek szunyálni, mert holnap költözök. Ahogy lesz időm, folytatom a második nappal.

Holnap gólyatábor

Bocsi, hogy megint nem írtam egy hónapig. Nem nagyon volt mit. Nem igazán történt semmi. Most viszont van egy-két friss infó.

Nem vettek fel kollégiumba. A BME gépész karos hallgatóit kér kollégiumba, a Kármán Tódorba, meg a Baross Gáborba pakolják be. Első éves Bsc-s hallgatók szociális alapon, vagy bizonyos felvételi pontszám felett kerülhetnek be. Adott a férőhelyek száma, és gondolom meg van adva, hogy mondjuk 20% kerülhet be felvételi pontszám alapján. Ez általában olyan 460 körüli minimumpontot szokott jelenteni, idén 453-tól vettek fel embereket.

Szociális összehasonlításhoz ki kell tölteni egy adatlapot (pályázatot), amihez kell egy csomó hivatalos papír (önkörmányzati igazolás az egy háztartásban élőkről, bérjegyzékek, anyakönyvi kivonatok stb.), mindenhez rendelnek pontszámot, amiket összeadva megkapom a szociális pontszámomat (szoc-pont) (hivatalos pontszámítási táblázat, egyébként a legtöbb infó elérhető a https://szoc.sc.bme.hu/-oldalon). Nekem olyan 10-15 pontom jött össze, ami nagyon karcsú. Idén 40 pont alatt senki nam kapott kollégiumot, 56 felett pedig mindenkit felvettek. Akik nem kerültek be, azokat sorba rendezték szoc-pont alapján, így kapták meg a so-called várólistát. Mindenki, aki jelentkezett, hiánytalanul leadta a pályázatát, de nem került be, az a várólistára került. Egy ismerősöm eléggé benfentes egy másik BME-s kollégiumban, és azt mondta, hogy év közben még olyan 10-15-en bekerülnek a várólistáról, azoknak a helyére, akik megunják, vagy valamilyen más okból kiköltöznek. Az, hogy hanyadik vagyok a várólistán, a gólyatáborban fog kiderülni.

A kolllégiumi férőhely természetesen csak egy félévre szól, utána újra kell pályázni, mégpedig az elmúlt félév tanulmányi átlaga, szociális pontszám, vagy közösségi aktivitás alapján. "Idén a felvételhez minimum 3,3as KI (kreditindex, mindjárt leírom) (termék, mecha esetén korrigált) vagy minimum 70 szociális pont és 1.0ás ösztöndíjindex vagy minimum 30 közösségi pont kellett." Szóval még semmi sincs veszve, második félévre igyekszem bedolgozni. Addig Zsuzsiék Bartók Béla úti albérletében fogok lakni, valószínűleg egy volt évfolyamtársammal, ha nem kap kolit közben.

Tehát KKI. A magyar egyetemeken úgyvezett kreditrendszer van érvényben. Ez azt jelenti, hogy a felvehető tantárgyakhoz egy adott kreditszám van rendelve, félévente minimum 30 kreditet kell összegyűjteni. A tanulmányi eredmények kategorizálásához többféle számítási mód van, attól függően, hogy mihez kell. Akit érdekel, itt megtalálja őket. (Kreditrendszerről általában: GPK, ÉSZK)

Holnap megyek gólyatáborba, majd jelentkezem a részletekkel 27. körül. 

Pikcsörz

S íme megérkeztek a képek amiket ígértem (ezek, a szállás kivételével mind Ausztriában, Karintiában készültek):

Ez a kis tavacska nagyon megfogott valamiért. Szinte beleszerettem. Olyan nyugodt volt az egész. Egy szerpentin kanyarulatában álltunk meg, ilyen kis útmenti pihenőhelyen, és ezt találtuk a fák takarásában. Nagyon kellemes látványt nyújtott. Aztán ahogy közelebb mentünk, megláttuk, hogy tele van apró pisztrángokkal. Kint napoztak a sekélyesben, csak úgy szikrázott körülöttük a kristálytiszta víz.   Nem igazán siketült lefotózni őket, mert nagyon fürgék voltak.

Ezeket a hegyeket láttuk a szállás erkélyéről. Középtályt az egy sípálya, és ott balra folytatódik. A tetőn van egy templom, meg még néhány épület, amik éjjel ki vannak világítva. Hát valami fantasztikusan néz ki. Napközben rendszeresen szállingóztak le siklóernyősök. Érdekes volt nézni őket. A szállás egyébként meglehetősen kényelmes volt. Kényelmes, tiszta ágy, nagy melegben is hűvös szobák, szép, jól felszerelt fürdő. Egész otthonosan éreztem magam. 

Ápdét

Hejhó!
Ma jöttem meg Olaszországból. Azaz tegnap... (Bár ott csak a szállás volt, inkább Ausztria Karintia tartományában utazgattunk) Fantasztikus volt!! A szállás szuper, a programok királyak. And the icing on the cake: két hetet megszakítás nélkül Zs-vel együtt tölteni... hmm:D
Még a héten teszek fel fotókat. Rengeteg szépet láttunk.

Megint rám jött valami Star Wars Őrület :D Igen, ez teljesen nem ide vág.

Ja és kecskeszakállat is növesztek... me-e-e-e-ekkk

Mostantól minden bejegyzésben lesz egy random emlékem, amit szeretnék megosztani a nagyvilággal (bár ehez a címzéshez még olvasókat kéne [vissza]szerezni). Elképzelhető az is, hogy lesznek csak Random Emlék bejegyzések is.
Tehát a mai RE:
Még az ezelőtti lakásunkban, a nagyszobában volt egy polc az ősök ágya felett, amin VHS kazikat (imádtam az illatukat) tartottunk. Én, lévén 8-10  éves, szórakozásból néha rácsimpaszkodtam a végére és ott lengedeztem, mint valami amatőr Tarzan. Elég eleven gyerkőc voltam. Apa meg anya persze folyton leszidott, hogy egyszer magamra fogom rántani, de mindenki nézzen magába, hogy mikor hanllgatott úgy igazán a szüleire, és csak utána ítéljetek el. Persze fogott az átok, és egyszer, amikor anyával ketten voltunk csak otthon, és anya elment dolgát végezni, én suttyomban felkapaszkodtam kedvenc lengőhelyemre, és egy víziló kecsességével magamra szakítottam a polcot. Jól fejbe is vert, de csak odaszorítottam a kezem, és mentem anyához, hogy sorry mutter, de megfáradt a kazis polc.
FIGYLEM! Gyenge gyomrúak NE olvassák tovább!
Éppen mondanám, hogy nem, nekem semmi bajom, amikor leveszem a kezem a fejemről, és látom, hogy csupa vér. Na persze jött az ordítás meg minden. Szerencsére nem kellett varrni, meg semmi, de egy heg a fejem búbján azóta is emlékeztet: Inkább Dzsungel Georgenak lennék jó.

Bocsánat, hogy nem vicces, de ez jutott mára. Nemsoká kiderül, hogy felvesznek-e az egyetemre, aztán meg a koliba, és utána majd tolmácsolom, hogy milyen is belecsöppenni a nagy cíviséletbe bele.
Mostmár megyek aluszni. Jóccakát

És finálé!

Végre valahára végeztem az érettségivel. Tegnap voltam szóbelizni, és elég jól sikerült. Ami a lényeg: a fizika príma lett nagyon. Ma délután kapom az érettségi bizonyítványt, aztán kb. egy hónap múlva kiderül, hogy merre tovább:) Bár sanszos, hogy BME lesz. Ennek nagyon örülök. Majd frissítek a százalékokkal.


Nem hiszem el!! :O Kitűnő lettem:O Minden szóbelim 100%-os lett! Jó, a magyar éppen ponthatár felett van, de akkor is:D
Magyar: 81%
Matek angolul: 97%
Töri angolul: 92%
Emelt angol: 94%
Fizika: 90%
Nagyon jó érzés:D:D Sok sikert mindenkinek aki majd csak ez után csinálja!!!

A Nagy Úr

- Hallgasd csak!

Rövid szünet után:

- Mit?

- Legalább maradj csendben.

A fiú megszeppent arcot vágva elhallgatott, pedig az öreg csak suttogott, majd kisvártatva:

- De én tényleg nem hallok semmit.

- Ehh! Ha a füledbe üvöltenének, te azt se hallanád - legyint.

Megint fülelnek. a fiú nyugtalanul mocorog, egy bottal piszkálja a tüzet.

- Maradj már a fenekeden de sajtkukac! - csattan fel az öreg, majd feláll, sarkon fordul, és kilép a tábortűz fényköréből. Csizmája talpa alatt halkan neszeznek a fűszálak.

A fiú egy darabig még piszkálja a tüzet, de nem bír ifjonti kíváncsiságával, és olyan csendben, ahogy csak tud, az öreg után indul. Néhány méterre, egy sziklánál talál rá. A földön ül, hátát a kőnek veti, és kémleli a csillagokat.

- Ülj le. A városban ilyet ritkán látsz. Ismered őket?

A fiú az öregtől tisztes távolban ül le, lábát előre nyújtja, kezeivel háta mögött támaszkodik meg.

- Néhányat - feleli, majd mivel az öreg nem reagál, sorolni kezdi:

- Az ott, - mutatja - az a fényes középen, például a Vega. Mellette jobbra az Herkules, alatta pedig a Skorpió az Arcturusszal... Azt hiszem.

- Gyere csak ide. Na mi lesz már? Nem harapok. Ilyenkor nyáron először a Nagy Nyári Háromszöget keresd meg. A három legfényesebb csillag az égen. Fordulj dél felé, középtájt lesz a Vega, amint te is mondtad. Az a háromszög keleti csúcsa. Balra felfele találod az Északi Kereszt csúcsán a Denebet, a háromszög északi sarkát. Látod? Tőlük balra lefele van az Altair a Sas csillagképeben, ami olyan mint egy felfele hajtott szárú plusz jel.

Ha az Altair és a Veg a között félúton húzol a egy vízszintes vonalat, akkor egészen keleten megtalálod rajta az Arcturuszt, az Ökörhajcsárban, aki lóbálja az ostorát. Pont felette van a Nagygöncöl meg az Ursa Major, a Nagy Medve. Az ökörhajcsár és a Vega között meglátod majd Herkulest, és a Corona Borealist, azaz az Északi Koronát, Herkules alatt pedig a Skorpiót, szívében a vörös szuperóriás Antaresszel, ami többszázszor akkora, mint a mi Napunk.

Csendben nézelődnek.

- És az a fura valami a Skorpió mellett?

- Az a Saggitaruis, a Nyilas.

Megint csend.

- Végre te is hallod.

- Azt hiszem, én még mindig nem hallok semmit - válaszolja szégyenkezve.

- Dehogynem. Észrevetted, hogy suttogsz?

Csak fejrázás a válasz.

- Na ez ont annak a jele, hogy már meghallottad a Nagy Úr szavát.

- Miféle Nagy Úr?

- Ejnye no Hát mindent el kell magyarázzak? A Nagy Úr a csönd, a némaság.

- Nem értem. Miért úr a csend? Meg egyébként sincs csend. Hallom a szelet, ahogy játszik a fűszálakkal, meg a bokrok leveleivel, és egy tücsök is ciripel valahol.

- Mert ez a természet csöndje. Semmi sem egyforma mindig. Így van ez a csönddel is. Amit most hallunk, az a természeté. Hogy miért úr? Mert még a szél, aki maga is fejedelem, sem meri háborgatni. Csak halkan suttogja híreit a bokrok fülébe, nehogy megharagudjon rá.

Az ember barbár. Zajt csap maga körül, mert nem érti a Nagy Úr nyelvét. Pedig rengeteget mesél. Rég letűnt korokról, vagy arról mi történik épp a szomszéd városban.  De van másféle is. Például a szerelmeseké. Amikor csak nézik egymást, és semmi nem zavarja meg őket, mert nem létezik számukra semmi egyéb, csak a másik szemei. Az a csend arról mesél, hogy mit éreznek egymás iránt, s csupán ők ketten érthetik meg. A Nagy Úr kedveli a szerelmeseket.

Ám nem csak szép és kellemes oldala van. A csönd, mint minden úr, szeszélyes. Ha rossz kedve van, hát kínos pillanatokat teremt saját mulattatására. Vagy, ha érzi a vihar közeledtét, hát elhallgat. Nem beszél semmiről, csak kárörvendőn mosolyog azokon, akik nem veszik észre az intő jeleket.

S vannak, akik megtanulták, hogyan állítsák a maguk oldalára a Nagy Urat. Megtudták mivel lehet a kedvében járni, s ennek fejében engedelmeskedik nekik, míg valamit el nem hibáznak. Sokféle ilyen ember van, s akadnak köztük jók és rosszak is. Költők, színészek, politikusok, még néhány zenész is, de rablók, betörők, gyilkosok is, akiknek a Nagy Úr mindenféle gonoszság elkövetésében segít. Az Ő szemében ugyanis nincs jó és rossz. Mindennek megvan a maga célja.

S az Úr hatalmát is láthatod már. Hiszen ha elárulja a gyilkost, az könnyen áldozattá válhat. Ha megcsalja, átveri a szónokot, az nevetség tárgya lesz. Ezért mindenkinek, aki a Nagy Úrral üzletel, nagyon kell vigyáznia.

Hosszan hallgatnak, míg a fiú emészti a hallottakat.

- Az űrben ugye nincsenek hangok? - kérdezi végül.

- Nincsenek.

- Akkor holnap elviszel magaddal az obszervatóriumba nagypapa? Szeretném közelebbről is látni a Nagy Urat.