Megint cirka egy hónapja nem írtam. Szokásos kifogások. Suli, ihlethiány, stb. De elkezdtem egy Partraszálláshoz kapcsolódó másik novellát, amit szeretnék majd az ünnepek között befejezni, ha addig nem folyik ki a szemem a sok tanulástól. Na de nem panaszkodom, hiszen én akartam ezt.
Ami miatt tulajdonképpen most írok, az a jelen helyzetem. Illetve a mai nap (sajnos csak részleges) nagyszerűsége. No ne gondoljatok valami világmegváltó dologra. Bár, ha az én kis világom szemszögéből nézem, igenis az. Nem nyertem lottót, nem született testvérem, nincs senkinek születésnapja, és a rosszakaróim közül sem békültem ki senkivel. Sokkalinkább a nap eljövetele önmagában a csoda, ugyanis erre az estére vártam már sok éve. Aki követi a blogot (már amikor van mit), az szerintem kezdi sejteni, hogy minek a napja a mai.
Valaki elköltözik kedden. Tulajdonképpen valakik, de csak az egyikük "nemléte" fogja könnyebbé tenni a lélegzetvételemet. Nos igen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése