Ápdét

Hejhó!
Ma jöttem meg Olaszországból. Azaz tegnap... (Bár ott csak a szállás volt, inkább Ausztria Karintia tartományában utazgattunk) Fantasztikus volt!! A szállás szuper, a programok királyak. And the icing on the cake: két hetet megszakítás nélkül Zs-vel együtt tölteni... hmm:D
Még a héten teszek fel fotókat. Rengeteg szépet láttunk.

Megint rám jött valami Star Wars Őrület :D Igen, ez teljesen nem ide vág.

Ja és kecskeszakállat is növesztek... me-e-e-e-ekkk

Mostantól minden bejegyzésben lesz egy random emlékem, amit szeretnék megosztani a nagyvilággal (bár ehez a címzéshez még olvasókat kéne [vissza]szerezni). Elképzelhető az is, hogy lesznek csak Random Emlék bejegyzések is.
Tehát a mai RE:
Még az ezelőtti lakásunkban, a nagyszobában volt egy polc az ősök ágya felett, amin VHS kazikat (imádtam az illatukat) tartottunk. Én, lévén 8-10  éves, szórakozásból néha rácsimpaszkodtam a végére és ott lengedeztem, mint valami amatőr Tarzan. Elég eleven gyerkőc voltam. Apa meg anya persze folyton leszidott, hogy egyszer magamra fogom rántani, de mindenki nézzen magába, hogy mikor hanllgatott úgy igazán a szüleire, és csak utána ítéljetek el. Persze fogott az átok, és egyszer, amikor anyával ketten voltunk csak otthon, és anya elment dolgát végezni, én suttyomban felkapaszkodtam kedvenc lengőhelyemre, és egy víziló kecsességével magamra szakítottam a polcot. Jól fejbe is vert, de csak odaszorítottam a kezem, és mentem anyához, hogy sorry mutter, de megfáradt a kazis polc.
FIGYLEM! Gyenge gyomrúak NE olvassák tovább!
Éppen mondanám, hogy nem, nekem semmi bajom, amikor leveszem a kezem a fejemről, és látom, hogy csupa vér. Na persze jött az ordítás meg minden. Szerencsére nem kellett varrni, meg semmi, de egy heg a fejem búbján azóta is emlékeztet: Inkább Dzsungel Georgenak lennék jó.

Bocsánat, hogy nem vicces, de ez jutott mára. Nemsoká kiderül, hogy felvesznek-e az egyetemre, aztán meg a koliba, és utána majd tolmácsolom, hogy milyen is belecsöppenni a nagy cíviséletbe bele.
Mostmár megyek aluszni. Jóccakát