A Nagy Úr

- Hallgasd csak!

Rövid szünet után:

- Mit?

- Legalább maradj csendben.

A fiú megszeppent arcot vágva elhallgatott, pedig az öreg csak suttogott, majd kisvártatva:

- De én tényleg nem hallok semmit.

- Ehh! Ha a füledbe üvöltenének, te azt se hallanád - legyint.

Megint fülelnek. a fiú nyugtalanul mocorog, egy bottal piszkálja a tüzet.

- Maradj már a fenekeden de sajtkukac! - csattan fel az öreg, majd feláll, sarkon fordul, és kilép a tábortűz fényköréből. Csizmája talpa alatt halkan neszeznek a fűszálak.

A fiú egy darabig még piszkálja a tüzet, de nem bír ifjonti kíváncsiságával, és olyan csendben, ahogy csak tud, az öreg után indul. Néhány méterre, egy sziklánál talál rá. A földön ül, hátát a kőnek veti, és kémleli a csillagokat.

- Ülj le. A városban ilyet ritkán látsz. Ismered őket?

A fiú az öregtől tisztes távolban ül le, lábát előre nyújtja, kezeivel háta mögött támaszkodik meg.

- Néhányat - feleli, majd mivel az öreg nem reagál, sorolni kezdi:

- Az ott, - mutatja - az a fényes középen, például a Vega. Mellette jobbra az Herkules, alatta pedig a Skorpió az Arcturusszal... Azt hiszem.

- Gyere csak ide. Na mi lesz már? Nem harapok. Ilyenkor nyáron először a Nagy Nyári Háromszöget keresd meg. A három legfényesebb csillag az égen. Fordulj dél felé, középtájt lesz a Vega, amint te is mondtad. Az a háromszög keleti csúcsa. Balra felfele találod az Északi Kereszt csúcsán a Denebet, a háromszög északi sarkát. Látod? Tőlük balra lefele van az Altair a Sas csillagképeben, ami olyan mint egy felfele hajtott szárú plusz jel.

Ha az Altair és a Veg a között félúton húzol a egy vízszintes vonalat, akkor egészen keleten megtalálod rajta az Arcturuszt, az Ökörhajcsárban, aki lóbálja az ostorát. Pont felette van a Nagygöncöl meg az Ursa Major, a Nagy Medve. Az ökörhajcsár és a Vega között meglátod majd Herkulest, és a Corona Borealist, azaz az Északi Koronát, Herkules alatt pedig a Skorpiót, szívében a vörös szuperóriás Antaresszel, ami többszázszor akkora, mint a mi Napunk.

Csendben nézelődnek.

- És az a fura valami a Skorpió mellett?

- Az a Saggitaruis, a Nyilas.

Megint csend.

- Végre te is hallod.

- Azt hiszem, én még mindig nem hallok semmit - válaszolja szégyenkezve.

- Dehogynem. Észrevetted, hogy suttogsz?

Csak fejrázás a válasz.

- Na ez ont annak a jele, hogy már meghallottad a Nagy Úr szavát.

- Miféle Nagy Úr?

- Ejnye no Hát mindent el kell magyarázzak? A Nagy Úr a csönd, a némaság.

- Nem értem. Miért úr a csend? Meg egyébként sincs csend. Hallom a szelet, ahogy játszik a fűszálakkal, meg a bokrok leveleivel, és egy tücsök is ciripel valahol.

- Mert ez a természet csöndje. Semmi sem egyforma mindig. Így van ez a csönddel is. Amit most hallunk, az a természeté. Hogy miért úr? Mert még a szél, aki maga is fejedelem, sem meri háborgatni. Csak halkan suttogja híreit a bokrok fülébe, nehogy megharagudjon rá.

Az ember barbár. Zajt csap maga körül, mert nem érti a Nagy Úr nyelvét. Pedig rengeteget mesél. Rég letűnt korokról, vagy arról mi történik épp a szomszéd városban.  De van másféle is. Például a szerelmeseké. Amikor csak nézik egymást, és semmi nem zavarja meg őket, mert nem létezik számukra semmi egyéb, csak a másik szemei. Az a csend arról mesél, hogy mit éreznek egymás iránt, s csupán ők ketten érthetik meg. A Nagy Úr kedveli a szerelmeseket.

Ám nem csak szép és kellemes oldala van. A csönd, mint minden úr, szeszélyes. Ha rossz kedve van, hát kínos pillanatokat teremt saját mulattatására. Vagy, ha érzi a vihar közeledtét, hát elhallgat. Nem beszél semmiről, csak kárörvendőn mosolyog azokon, akik nem veszik észre az intő jeleket.

S vannak, akik megtanulták, hogyan állítsák a maguk oldalára a Nagy Urat. Megtudták mivel lehet a kedvében járni, s ennek fejében engedelmeskedik nekik, míg valamit el nem hibáznak. Sokféle ilyen ember van, s akadnak köztük jók és rosszak is. Költők, színészek, politikusok, még néhány zenész is, de rablók, betörők, gyilkosok is, akiknek a Nagy Úr mindenféle gonoszság elkövetésében segít. Az Ő szemében ugyanis nincs jó és rossz. Mindennek megvan a maga célja.

S az Úr hatalmát is láthatod már. Hiszen ha elárulja a gyilkost, az könnyen áldozattá válhat. Ha megcsalja, átveri a szónokot, az nevetség tárgya lesz. Ezért mindenkinek, aki a Nagy Úrral üzletel, nagyon kell vigyáznia.

Hosszan hallgatnak, míg a fiú emészti a hallottakat.

- Az űrben ugye nincsenek hangok? - kérdezi végül.

- Nincsenek.

- Akkor holnap elviszel magaddal az obszervatóriumba nagypapa? Szeretném közelebbről is látni a Nagy Urat.