Thomas O'Pamacska, Georges Vén Kujon, Roquefort és a többiek

Ma délután én voltam az ügyeletes gyermekfelügyelő, ezért tegnap elhatároztam, hogy csomó jót fogunk játszani húgommal. Előkészítettem három olyan dolgot, amik valószínűleg nagy hatással voltak rám gyermekkoromban, mert a mai napig éléken élnek az emlékeimben.

1. Ne ébreszd fel a papát társasjáték.

Ez a gyöngyszem a mai napig ott figyel a polcomon. Nagyon egyszerű játék, mégis iszonyú szórakoztató. A játékosok (maximum 4) gyerekeket alakítanak, akik az éjszaka közepén megpróbálnak kiosonni a konyhába némi harapnivalóért anélkül, hogy felébresztenék a békésen szendergő papát. Ez azonban koránt sem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. A pályán 6 üres, és 16 képpel és számmal ellátott "csapda" mező van. Ha csapdára lépsz, az azt jelenti, hogy zajt csaptál, büntetésül a mező értékének megfelelően meg kell nyomnod a papa óráján levő gombot. Űzött tekintetű családapánk változó számú gombnyomás után felriad, és visszaküld a starthoz. A gombnyomások alól kibúvót jelent az, ha nálad van az adott mezővel megegyező kártya. 

Emlékszem, hogy mindig nagyon megijedtem, amikor felriadt a papa. Elég zajos is, meg az arca is ijesztő, viszont vicces, hogy lerepül a sapkája. Rengeteget játszottunk vele, és mégis, még mindig működik:)

2. Van egy kirakóm (nem puzzle, kirakó, szépen, magyarul:)), amit annak idején nagyon szerettem. Már nem teljesen kezdő, 300 darabos, és egy iszonyat részletes, indián falut, és mögöttük elterülő tájat ábrázoló festmény van rajta. Kiraktam vagy százszor. Nagyon szerettem. Igaz, hogy kilenc éves kortól írja, de tudni kell, hogy Luca a korának megfelelő kirakókat úgy rakja, hogy nem hajlandó nézni a képet, nem fordítja fel előre az elemeket, sőt, néha fejjel lefelé kezd neki, mert máskülönben nem jelent neki kihívást:) Na nekiültünk ketten, és pillanatok alatt kipakoltuk. Ugyan nem siettem túlságosan, de ahhoz képest, hogy először látta, félelmetesen ügyesen tartotta a lépést:)

3. Megnéztem vele az egyik kedvenc mesémet, a Macskarisztokratákat. Ha valaki nem ismerné, akkor sürgősen nézze meg, aki meg ismeri, az is:) Fantasztikus karakterek, szuper poénok, vicces esések és bukdácsolások, szóval egy igazi Disney rajzfilm, a jobbak közül!

Hál'Istennek mindhármat nagyon élvezte, nem okozott nekem csalódást, az én gyerekkorom értékei valahogy benne is tovább élnek úgy néz ki, és ez nagyon megnyugtató:)