Azért akárhogy is mondom, hogy én rendben vagyok, meg átvészeltem, meg elfogadtam, meg ilyenek, két és fél év után újra egyedül lenni kurva magányos dolog. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenféle lelki görcseim, meg ilyesmik lennének, általában tényleg jól érzem magam, de néha, mint most is, úgy rám tör a magány. Most elgondolkodtam, hogy mik is játszódtak le bennem az elmúlt napokban, és rá kellet jönnöm, hogy kétségbeesetten próbálkozom betömni az űrt, ami hátra maradt. Igyekszem emberekkel körülvenni magam, meg folyton azt hiszem, hogy mindjárt szerelmes leszek ebbe, vagy abba, és úgy kell észhez térítenem magam, hogy ne járjak úgy, mint a lány, akivel valamelyik nap beszélgettem.
Nevezzük Annának.
Anna pár hónapja szakított az első komoly barátjával (nem vagyok teljesen biztos benne, hogy az első, de semmiképpen nem sokadik), legyen ő Ádám. Részleteket nem tudok, de a lényeg, hogy jóban maradtak. Közben a lány elkezdett egy másik sráccal, mondjuk Márkkal, találkozgatni, de nincsenek együtt a klasszikus értelemben véve. Amikor megkérdeztem, hogy nem-e csak ilyen búfeledtető a srác, ő maga is beismerte, hogy ez bizony lehetséges, és inkább csak valami nyitott kapcsolatra hasonlít a viszonyuk. Pár hete majdnem úgy alakult, hogy újra összejönnek Ádámmal, és azóta Anna még mindig valahol két szék között lebeg.
Na én nem szeretnék így járni. Szóval most ha megfordul a fejemben, hogy "hmm, de csinos ez a lány, kedves is, meg minden, jó lenne összejönni vele", akkor megkérem a legközelebb álló embert, hogy rúgjon jól tökön. Szerencsére vannak barátaim, akik ezt elintézik fájdalommentesen, egy beszélgetés keretein belül. Ez úton is köszi, tudod, hogy rólad van szó:) Félelmetes egyébként, hogy mikre képes az agyam. Olyan irreális kényszerképzeteim vannak néha, hogy tyű.
Tehát most próbálok magamra és a barátokra koncentrálni. Ha azt veszitek észre, hogy nem ehhez tartom magam, akkor szóljatok rám:)
nem akartam hozzászólni, de muszáj. :D én az az 'Anna' voltam, aki kezdte egy 'Ádámmal' és ha összecsaptak a hullámok a feje fölött, összejött egy 'Márkkal' aztán ha az is befuccsolt, talált egy újabb 'Márkot'. ez így nyilván nem jó... nem mondom, hogy megbántam, mert az egész túl bonyolult egy 'jajdekárérte' sóhajtáshoz. neked annyit tudok tanácsolni ezzel kapcsolatban, hogy tedd, ami jól esik, ami boldoggá tesz. Összejöhetsz egy Annával, Nikivel, Sacival, de senkinek a kedvéért ne szenvedj, csak akkor tedd, ha az mindkettőtöknek örömet okoz, különben csak időpocsékolás.
VálaszTörlés,,A magány az emberi létezés legmélyebb élménye és feltétele. Az ember az egyetlen lény, amelyik tudja, hogy egyedül van." - Octavio Paz
VálaszTörlésEgyáltalán nem bánom, hogy hozzászóltál:) Igyekszem megfogadni a tanácsod.
VálaszTörlés