És eljön majd, ki meztelen didergő szívemet szerelmével újra beburkolja,
és mézédes lesz, mit ajkával homlokomra nyom, a csókja,
és selyem lesz a bőre, és tenger a szeme,
mosolya akár egy angyalé, sőt, nem lehet semmi más,
egy földre szállt angyal lesz, égi entitás,
s célja egy: nyugtató álmot hozzon nyugtalan fejemre.
Akkor majd valóssá válik a remélhetetlen,
karnyújtásra az elérhetetlen,
magához emel majd a porból, hova nemrég vetődtem.
S lehet már itt is van, közel, meleg sóhaja nyakam cirógatja,
nem mutatja jobban más, minthogy tollam szavakat vet e lapra,
bár szándékát még nem fedte fel előttem...
Nemrégiben lezáródott életem egy, azt hiszem, meghatározó szakasza. Szép volt, jó volt, és most vége volt. Tudni kell tovább lépni. Köszönöm neki, amit adott, és remélem én is adtam eleget.
Én hű leszek magamhoz, már igyekszem a jövőbe tekinteni, mint ezelőtt is mindig.
Érdekes, néha hogy jönnek ki a dolgok. A blogot egy hasonló alkalommal kezdtem el írni. Az első bejegyzés címe Egy új kezdet, és a 101. bejegyzésnek is szerves része ez a fogalom. Nos, azt hiszem ezt jó jelnek fogom tekinteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése