Dadogó számból nehezen törnek elő a szavak.
Szívem vadul kalapál, pont úgy, mint mikor először láttalak.
Azóta eltelt néhány év, hónap, hét, nap és óra
és berozsdált a torok, melybő előtört a sok régi óda.
Mostmár csak gondban nyílik szóra szívem,
s ilyenkor is csak ócska, darabos a rímem,
nem fog tollam sem, tintám is beszáradt,
látszólag nem oldja fel más, csak a búbánat.
Mint látod, a könny ismét megolajozta a megrekedt,
foghíjas fogaskerekeket,
s e nyikorgó nyenyere újra dalra kap,
s bízik, tőled nem csak hideg zuhanyt kap.
Most nyitva a kapu, de nem tudom,
milyen szép szavakat, talán ígéretet kéne mondanom.
Ismét, mint eddig, csak magamat tudom adni,
de engem már ismersz, újat nem tudok mutatni.
Nem,
Egyszerűen nem megy. Szenvedek csak, mint a partradobott halak.
Itt hagytad az illatod, aztán úgy köszöntél el, mint egy baráttól,
és azt mondtad, nem tudod, hogy szeretsz-e.
Meg azt is, hogy ne keresselek.
És itt maradtam, üresen.
Céltalanul telt el a délután.
Próbáltam értelmet keresni barátokban, beszélgettem és vicceltem, de mind csak színházi maszk volt.
De valahogy se nem nevetett, se nem sírt. Csak a szemei voltak pont olyan üresek.
És most, hogy megpróbáltam rendezett sorokba kovácsolni gondolataimat, egyre növekedett a felgyülemlett feszültség bennem. Azután jött egy utolsó hullámyvölgy, most meg ez.
Nem akarom, hogy elmenj, és vége legyen.
Nem tudom, hogy ezzel nem okozok-e több kárt neked, de valamit döntenem kell. Nem ülhetek passzívan, amíg fejem felett lebeg a bizonytalanságod guillotinja. Minden zsigeremmel akarlak. Téged. Nem mást. Senki mást.
Senki másra nincs szükségem. Ha te ott vagy velem, akár lehetnénk az utolsó két ember a földön, azt se bánnám.
Azt viszont nagyon bánom, hogy ilyen sokszor bizonytalanodsz el bennünk. Ez biztos az én hibám, de nem merem ígérni, hogy tudok változtatni rajta. Kérdeztelek, és te magad se tudtad mi a baj. Nem tudom, hova visz majd az életem, de arra vágyom, hogy te is ott legyél velem.
Nem tudom, hogy fogom bírni az elkövetkező éjszíkákat.
Jobban belegondolva semmit se tudok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése