Vacak érzés rájönni, hogy kb. semmit nem csináltam eddigi életemben. Mindig megakadályozott valami. Tavaly nyáron le akartunk menni négyen volt barátnőmmel meg egy másik párral Balatonra, a nagymamámék telkére egy hétre. Mamáék is ismerték mind a 3 másik embert, nekem mindig azt mondják, hogy mennyire megbíznak bennem stb., és mégsem adták ide a kéglit. Aztán menni akartam a VOLT-ra. Mentem volna melózni, nem jött össze, mert jött a válság, és nem vettek vissza a McDonald's-ba. Anyáék pedig nem voltak hajlandóak pénzt adni erre. Valahogy mindig megakadályoz valami. Múltkor haza akartam hozni egy lányt, anyáék nem engedték, hogy itt aludjon. Nem hogy örültek volna, hogy egyáltalán megkérdeztem. Végül is már csak alig másfél év, és irány a fősuli. Itt hagyom ezt a kényelmes ki börtöncellát.
Nem értem anyáékat, de remélem legalább tanulok a hibáikból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése