Mindent ki kell próbálni. Legalábbis sokan ezt mondják. Nem értek velük egyet. Én például sosem próbáltam és nem is fogom se a cigit, se drogokat, mert szerintem nincs értelme. Nem vagyok rá kíváncsi.
De nem erről akarok most írni. A lényeg, hogy ha nem is új fejezet, de új bekezdés indul éppen életem könyvében. Vége lett valaminek, ami fontos volt. Sajnos ostoba voltam, és túl későn ismertem fel. Hogy a könyves hasonlatnál maradjak, azt reméltem, ez a szál legalább a fejezet végéig fog tartani. Tévedtem. Túlságosan elbíztam magam. Most éppen próbálom túltenni magam rajta. Nehéz. De ilyen a szerelem. Elég erős vagyok, hogy tudjam, ezen is túlteszem magam idővel, és majd csak a szép emlékek maradnak.
Most mindenféle lányokkal veszem körbe magam. Lenne köztük olyan is, akivel komolyabb lehetne, de valahogy most nem megy. Még visszatartanak az emlékek. Ma egybként megtudtam, hogy van új barátja. Eléggé szíven ütött. De megintcsak én voltam a tökkelütött, mert mikor már éppen túltettem rajta magam, visszajött, hogy próbáljuk meg újra. Én persze engedtem a kísértésnek. Kb. 2 óráig tartott a boldogság, aztán kiderült, hogy az ő ismerősei is azt mondják, hülyeséget csinálunk. Erre persze kiakadt. A többit sejthetitek. 2 napra rá már volt új párja. Nem gondoltam, higy ilyen felejthető vagyok.
Na de sebaj, az élet megy tovább. Újra mosolyt erőltetek az arcomra, és emelt fővel indulok tovább, keresve egy olyan ösvényt az élet megszámlálhatatlan útjai között, amin van még mit felfedezni, aminek földjét még nem taposták laposra az előttem járók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése