Azt képzelem, mellettem fekszel az ágyon,
s míg Te alszol, én álmod ébren vigyázom.
Fölkapom fejem minden apró neszre,
vigyázok, valami föl ne ébresztne.
Behajtom az ajtót, az éjt kizárom,
ablakot szintúgy, a szél be ne járjon,
madarat a kertben csöndre intem némán,
farktollait billegetve megszeppenve néz rám,
pókkal is beszélek fönn a sarokba,
hálóját attól fogva csendesebben fonja.
Elsimítom takaród, az arcodat lesem,
a holdfényben öreg barátomat lelem.
Sejtelmes ködbe vonja kebleid hegyvölgyét,
megmutatja tested minden kis rejtekét,
combod vonalát ezüsttel futtatja,
szívem így bízvást megdobogtatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése