Új utkara!

Van pár dolog, mire nem tudok figyelni.

Ódonra, aggra elmém nem reagál,

Elkalandoz messzi álom-tartományba,

Csábítja szemem a végtelen határ.

Annyi mindent felfedeztek régen.

Újra lelni manapság oly nehéz.

Tengernyi tudomány, és rám belőlük

Csupa feltárt, halott tény, ami néz.

A múlt számomra csupa unalom.

Nem oly izgalmas a kincs, mit más kiás,

Szűz földre kell hát lépnem,

Csak ott várhat rám vigasztalás.

De merre lelek ilyen teret,

Hol nyomát nem hagyta emberi lény?

Szinte már magam is elhiszem:

Mire vágyok, nem létezik, ez a keserű tény.

De eszembe ötlik egy egy utolsó út,

Mely számomra járható még.

Keresni fogom azt a helyet,

S számomra ez teremt célt.

Meg kell lelnem... Nem! Kitaposnom az ösvényt,

Hol csizmámhoz múlt pora nem ragad,

Léptem nem fogja nehéz nyűge,

S így szabadságom az mi megmarad.