2013. augusztus 29., csütörtök

Optimistának lenni

időnként eléggé szívás. Például most. Az utóbbi időben alig látom a barátnőmet. (Tulajdonképpen érthető, kezdődik az egyetem, dogozott, csomó elintéznivalója van.) Ma meglebbenti a lehetőségét, hogy talán rá fog érni, én egész délután azt várom, hogy jöjjön. Most 9 óra múlt, elég valószínűtlen, hogy még ma megjelenik nálam. Emellett nem hívott, nem írt, hogy mi van, én meg hiába tartom elég valószínűnek, hogy nem látom ma, elég kibaszott optimista vagyok ahhoz, hogy ne legyek képes elhitetni ezt magammal, és még mindig reménykedjek. És akkor ne legyek ideges.
De hát hiába. Ha én egyszer szeretek, akkor szeretek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése