Itt az ideje

annak, hogy mostmár tényleg írjak ide valamit. Ez a valami pedig az utóbbi pár hónapom kivonata kell, hogy legyen, tekintve a blog témáját és tartalmát. Ha egyáltalán lehet még Blognak hívni ezt a meg nem érdemelt módon elhanyagolt valamit.

Hogy a legfontosabbal kezdjem, úgy néz ki, hogy abbahagyom az egyetemet. Hogy végleg-e (remélem) vagy csak ideiglenesen, az még elválik az elkövetkező egy év során.

"Hogy mi?" "Most ez komoly?" "Szivatsz!" és ezekhez hasonló felkiáltásokkal, kikerekedett szemekkel, és leesett állal szokták fogadni fenti kijelentésemet. Nem is csodálkozom rajta, ugyanis ma annak a fixációnak a világában élünk, hogy "Márpedig diploma nélkül jól élni nem lehet." Nos, én szeretnék ennek nem hinni. Mit fogok csinálni akkor? Természetesen dolgozom. Hogy mit, az igazából nem olyan fontos. Hogy miért? Azért, mert ahhoz, amit csinálni akarok, pénzre lesz szükségem. Lesz egy kis kezdőtőkém ugyan, de az sajnos nem lesz elég. Mit akarok csinálni? CGI-t szeretnék tanulni.

Computer Generated Imagery. Számítógépes Grafika. Az a módszer, amivel a mai filmek nagy része, illetve a számítógépes játékok 100%-a (eltekintve egyes böngészős illetve flash játékoktól) nem létezhetne. Ide tartozik digitális 3D-s modellek (poligonális modellek) készítése, animálása, vizuális effektek készítése stb. 

Amellett, hogy ez nagyon elkezdett érdekelni, és elkezdtem beleásni magam, van még egy dolog is, amiért abba akarom hagyni az egyetemet. Ez pedig az, hogy egyszerűen nem megy. Képtelen vagyok komolyan venni. Én nagyon próbálkoztam, elhihetitek, nem szeretek feladni semmit, de most úgy érzem, hogy ez a helyes döntés. Már csak azért is, mert egyáltalán megfordult a fejemben az ötlet, hogy ezt nem kéne folytatni. Sosem hátráltam meg még semmi elől így, mert sosem éreztem azt, hogy meddő a próbálkozás.

Arra is rá kellett jönnöm, hogy nem akarok mérnök lenni. Nem tudom elképzelni magam, amint egész nap egy irodában ülök és számolgatok, meg méricskélek. (Nyilván itt azt is hozzá lehet tenni, hogy ha CG-vel foglalkoznék, az is egész nap monitor előtt ülés, de az legalább végtelenül kreatív munka, és a monitoron keresztül milliónyi másik világ kapuja tárul fel előttem) Egyszerűen nem érdekel ez a sok számolgatás, meg minden. Nem ezt akarom kezdeni az életemmel.

Szóval most ez a helyzet. Keresek munkát Pesten ősztől, és belefogok a tanulásba. Igazából már el is kezdtem egy tankönyvből önállóan, ami nálam marha meglepő, ugyanis sosem "tanultam" semmit önszántamból. Szóval ez már jó jel.
Ha meg ez nem jön össze, akkor nem tudom mi lesz. A BME-re nem szeretnék vissza menni. Sosem találtam magamban erőt arra, hogy olyasmikkel foglalkozzak, amik nem érdekelnek annyira. Nem hiszem, hogy be tudnám fejezni. De ez még a jövő zenéje. Remélem sosem szembesülök ezzel a döntéssel.