2013. április 7., vasárnap

Kósza nóta porosodó lantról

Lehunyom szemem, újra itt vagy, velem egy gombolyagban.
Dübörög fülemben a szíved, összhangban lüktet vele az enyém,
belélegezlek, érezni akarlak bőröm minden négyzetcentiméterén.
Felforralod a vérem, agyam megfullad, hormon-ostor csattan,
de összeszorítom fogam, s a gondolat, mit megmaradt ép eszembe idézek:
még korai az óra, s a test gyönyörén messze túlmutat ama gyógyító igézet,
mit sebzett lelkemre - oh, én Lillám, Lédám, Lee Annácskám - tőled írül kaptam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése