Ma sikerült megtapasztalnom azt az örömet, amikor fél délután gürcölsz, hogy valami finom kaját készíts, és utána a páciensek el vannak ájulva, és kétszer háromszor szednek. Hát valami fantasztikusan jó volt látni. Pedig nem hétköznapi kaja volt. Legalábbis nem itthon. Spenótos rizottóval leptem meg őket a sajttal-tejjel rakott csirkemell mellé. Természetesen először fura tekintettel méregette vendég párocskám azt a fehér pöttyökkel tarkított zöld masszát, amit eléjük raktam a wokban, de biztató szavaim, és a vendég-becsület végül rávette őket a kóstolásra. Persze egyből felcsillant a szemük, és "Ez de finom!" kiáltással nyúltak a szedőkanál felé. Szerencsére a husi is jól sikerült, nem volt elsózva, nem volt nyers, nem volt száraz, pont jó omlós, porhanyós lett. Falatozás és jóleső szusszanások után jött egy kis forralt bor, majd miután elfogyott még egy kis szamorodni is lecsúszott a sütemények mellé. Jó hangulat, harsány nevetés, imádtam.
Lesz még ilyen, úgyhogy tessék jóban lenni velem gyerekek, mert akkor lehet megetetlek titeket:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése