Charles Bronson meg a többiek

Ma megérkezett a harmonikám juhú! Egyből el is kezdtem olvasgatni meg fújni, egyenlőre még elég gyatra, fő célpont, hogy sikerüljön mindig csak egy hangot megszólaltatni. Nem olyan egyszerű, mint gondolnátok. Egy 5 x 5mm-es lyukba kell belefújni (vagy szívni belőle), úgy, hogy a tőle csak egy 2mm-es fallal elválasztott következőbe ne menjen levegő, ne szökjön levegő sehol, és rendesen rezgésbe hozza az aktuális lamellát. Szóval van mit tanulnom. Mindenesetre a harmonika szép, és kényelmes, gyönyörű hangja van, és marhára élvezem az egészet. Másokkal ellentétben. De nekik majd ledolgozom, ha már menni fog rendesen.

Ezt a fületekbe!

Vendéglátás

Ma sikerült megtapasztalnom azt az örömet, amikor fél délután gürcölsz, hogy valami finom kaját készíts, és utána a páciensek el vannak ájulva, és kétszer háromszor szednek. Hát valami fantasztikusan jó volt látni. Pedig nem hétköznapi kaja volt. Legalábbis nem itthon. Spenótos rizottóval leptem meg őket a sajttal-tejjel rakott csirkemell mellé. Természetesen először fura tekintettel méregette vendég párocskám azt a fehér pöttyökkel tarkított zöld masszát, amit eléjük raktam a wokban, de biztató szavaim, és a vendég-becsület végül rávette őket a kóstolásra. Persze egyből felcsillant a szemük, és "Ez de finom!" kiáltással nyúltak a szedőkanál felé. Szerencsére a husi is jól sikerült, nem volt elsózva, nem volt nyers, nem volt száraz, pont jó omlós, porhanyós lett. Falatozás és jóleső szusszanások után jött egy kis forralt bor, majd miután elfogyott még egy kis szamorodni is lecsúszott a sütemények mellé. Jó hangulat, harsány nevetés, imádtam.
Lesz még ilyen, úgyhogy tessék jóban lenni velem gyerekek, mert akkor lehet megetetlek titeket:D

Zene nélkül mit érek én?

Huhúúú! Megvan a hordozható hangszerem! Az egy dolog, hogy eljátszogatok dobon, de azt nem tudom magammal cipelni mindenhová. Emellett nem tudok Pesten se gyakorolni (és itthon se nagyon szoktam már :S) Éppen ezért, már régóta szeretnék valami olyan hangszeren megtanulni játszani, ami hordozható és nem ritmus-, hanem dallamhangszer.

Mi lehet ilyen? Klasszikus hangszerek? Fafúvósok? Á az nem az én világom. Rézfúvósok? A szaxofon menő, és szeretem a hangját is, de tuti mindenkinek az idegeire mennék vele. Egy nyáron próbálkoztam gitárral, de nem is annyira jött be, és sajna kicsik hozzá a kezeim. Na de akkor mi? Először beleszerettem a "hang drum"-ba de marha nehéz hozzájutni, és iszonyat drága. Lehet hasonlót készíteni is, de nincsenek meg hozzá a megfelelő szerszámaim (se apának, se tatának). Ezek után kicsit elszontyolodtam, és 1-2 évre megállt ez a tender, de most végre kitaláltam, mire van szükségem.

Unokaöcsém (Ákos, asszem negyedikes) kapot az anyukájától egy régi, foghíjas, egy-két hejen törött szájharmonikát. Nem tudom honnan szedték, szegény elég rossz állapotban van. Úgy esett, hogy kezembe akadt az asztalán, én meg belefújtam. Na akkor kezdődött a varázslat. Kb. egy órán keresztül le se raktam, csak kísérleteztem a különböző hangokkal. Eszembe jutott, hogy mennyire szerettem, amikor gyerekkoromban apával western filmeket néztünk, és valaki szájharmonikázott bennük. Szinte szólt hozzám a hangszer, még úgy is, hogy főleg csak összevissza hangokat csaltam ki belőle. Belegondoltam, hogy tulajdonképpen ez a nekem való hangszer. Ikrek vagyok, levegő elemű csillagjegy (nem hsizek az ezotériában, de van néhány dolog, ami viszatérő jelkép az életemben, és nem tudom figyelmen kívül hagyni), a harmonika aerofon hangszer, pompás egybeesés. Dallamhangszer, csodás. Kicsi, hordozható, nem kell hozzá semmi, csak a tüdőm, a kezem és maga a hangszer, szuper.

Úgyhogy holnap délelőtt megyek is a hangszerboltba, megnézem milyen kínálatuk van, esetleg könyvet is veszek hozzá, hogy legyen miből tanulnom, az estém meg valószínűleg arról fog szólni, hogy utána olvasgatok, hogy mire kell figyelni, milyet érdemes venni, stb:)

Remélem az albiban mindenkit idegesít a hangja, mert a következő hónapokban sűrűn fogják hallani :D

December 24/25. éjjel egy óra

Hello mindenki:)

Remélem jól telt a mai napotok! Az enyém elég zűrös volt, ugyanis kicsit későn keltem, aztán meg eltököltem egy csomó időt hülyeségekkel, pedig kitaláltam, hogy sütök süteményt ma, de 4 körül meg már menni kellett volna apáékhoz, emellett húgom ajándéka sem volt még kész. Persze megint mindent az utolsó pillanatra hagytam. De azért jó volt. Jól sikerült a süti is, bár nem olyan szép, mint amilyen mamának szokott lenni:D Ilyen linzertészta szerű lekváros és a közepén... na jó, inkább majd rakok fel képet holnap.
Apáék megkértek, hogy szerezzem meg Lucának egy rajzfilmsorozat első évadját. Na mintha az olyan könnyű lenne. Végül is szerencsére sikerült, de voltak vele gondjaim. Bénáztam a convertálással meg kiírással meg stb., de végül megoldottam mindent.

Olyan 5 körül jutottam el apáékhoz, és egy órája érhettem haza kb. Luca édes volt, de iszonyat fárasztó:) Nagyon pörgött. Kezd szerintem rájönni, hogy nincs Jézuska :D Vacsora után odajött, és közölte, hogy majd nemsoká át kell menjünk a szobájába, hogy jöhessen. De persze csak nekünk kettőnknek:) Aztán kitalálta, hogy pisilnie kell, de nem engedhettem ki, úgyhogy megmagyaráztam neki, hogy a Jézuska fél a kisgyerekektől, és elszalad az ajándékokkal, ha meglát XD Szegény:) De, mivel én már nagyobb vagyok, tőlem már nem fél annyira, úgyhogy kimentem a biliért (már nem használja, csak vészhelyzetben, pl. ha mondjuk valaki van a vécén, de Luc már nem bírja). Ugye én is kaptam ajándékot, de amikor bontottam mondta nekem, hogy azt nem a Jézuska hozta, mert az már pár napja ott volt XD Na mondom most bukott meg a dolog:D Na majd meglátjuk:) Annak idején én is minden előzetes nélkül közöltem anyával, hogy tudom, hogy nincs se Mikulás, se Jézuska, se Nyuszi, és azt is, hogyan születik a kisbaba. Valamikor nagycsoportban, azt mondják:D

Ugyan nem régen jöttem haza, de azért kicsit rossz itthon lenni tök egyedül. Főleg szingliként... négy éve nem volt ilyen. Mármint, hogy karácsonykor nem volt kivel aludni... és ez most elég nagy súllyal nehezedik rám. Jó lenne már valaki, akivel össze lehet bújni. Na, de azt kell szeretni, ami van :)

Csütörtökön lesznek vacsoravendégeim :) Már nagyon várom! Rájöttem, hogy szeretek jó kajákat csinálni, és megetetni másokat. Egy régi ismerős, meg a pasija jön, csinálunk forralt bort, én meg készítek spenótos rizottót, meg anyaféle sajttal-tejjel rakott csirkemellet. Remélem ízleni fog nekik. Majd beszámolok.

Most megyek megírom a bejegyzést a Majmok Bolygójáról, mert már pár napja tartozom vele, és közben megnéztem a Gattacát is, arról pedig van mit írni bővel. De nem ma:)

Ápdét:

"Lekváros ravioli"

Nem olyan szép, mint mamáé, de az íze ugyanaz:)

P.s. Kezd kicsit zavaró lenni, hogy hetente lök ki a face eljegyzéseket...

111 sf

Nos, legtöbben, akik ezt olvassátok, tisztában vagytok vele - de legalábbis sejtitek -, hogy imádom a science fictiont. Rengeteg filmet láttam, sok könyvet olvastam, de még mindig úgy érzem, hogy fájóan hiányosak az ismereteim. Ennek tükrében elhatároztam, hogy kihívást állítok magam elé. Az IMDb-nek van egy 110 kihagyhatatlan sf filmet tartalmazó listája, ezen fogom keresztül rágni magam. Ugyan negyvenet már láttam, de ez nem fog megállítani. A cél, hogy egy év alatt a végére érjek, így bővítve ki tudásomat. Természetesen minden alkotásról fogok bejegyzést készíteni, amely tartalmazza majd az IMDb linkeket a filmhez és a rendezőhöz, valamint a személyes véleményemet. Mindenkit szeretnék bátorítani, hogy írjatok hozzászólásokat, kérdéseket, véleményeket stb. Bízom benne, hogy a kedveteket is sikerül meghoznom egynémely filmhez.
111 pedig úgy lesz, hogy a végén még megnézem az Űrgolyhókat, egyfajta szatírjáték gyanánt.
A blog url-je a következő: http://111scifi.blogspot.hu/, olvassátok, osszátok, meg kommentáljátok:)
Köszönöm:)

A nap felismerése

Ma rá kellett ébrednem, hogy visszasírom a középiskolát. Ne nevessetek ki, tényleg így van, nem viccelek. Persze rengeteg előnye van az egyetemnek, a kötetlenebb időbeosztás, rugalmasság, stb., de ma rájöttem, hogy legjobban azt szerettem a középsuliban, hogy mindig adott valami szellemi táplálékot. Tulajdonképpen, ha egyszerűen akarok fogalmazni, akkor hiányolom a humán tárgyakat. Az irodalmat, a történelmet főleg; hiányzik, hogy legyen valaki, akivel lehet nem egyetérteni. Nem mindig felhőtlen jókedvvel emlegetett töritanárunk, Duna Márta tanárnő jutott eszembe az előbb, pontosabban az, ahogy mindig próbált provokálni minket valamilyen vélemény formálására, és el kell ismernem, bitang jól csinálta. Nálunk elméletileg úgy futott a történelem, mint "Történelem, és bevezetés a filozófiába". Ez akkor nem tűnt fel, de visszagondolva a tanárnő ezt komolyan is vette. Rendszeresen vitákat tarttottunk például egy-egy ellentmondásosabb eszme, gyakorlat vagy politikai nézet témakörében. Emlékszem, ahogy próbáljuk egymást meggyőzni az igazunkról, találgatjuk az esetleges indítékokat vagy okokat, és közben a tanárnő elégedetten mosolyogva, nagyrészt csendben figyeli az események kibontakozását, csak néha szólva közbe, mintegy vezérirányt adva az egyre hevesebben hömpölygő, duzzadó folyó medrének. Azt hiszem ilyenkor büszke volt ránk, és még most is jó kedvre derít, ahogy lelki szemeim előtt megjelenik az arckifelyezése. Mindig inspiráló volt számomra.

Szomorú dolog, hogy ezt csak így 21 évesen, ezeket az időket már másfél éve magam mögött tudva ismerem fel. Ha erre annak idején rájövök, sokkal jobban élveztem volna azt az 5 évet a KÖZGÉ-ben. Nem, mintha így nem szerettem volna oda járni.

A másik ilyen, hogy már mióta nem írtam egy rendes verset. Kezdem azt érezni, hogy ennek az egyik oka, hogy nem igazán foglalkozok ilyesmikkel. Rengetegszer merítettem ihletet az irodalom órán elemzett versekből (Hű de gyűlöltem csinálni pedig :)). Ez hiányzik. Jó lenne valami pótlékot kitalálni, vagyis inkább rávenni magam, hogy olvassak verseket.

Ha már olyan dolgokat sorolok fel, amik hiányoznak, és szellemi épülést szolgálnak, akkor kénytelen vagyok megemlíteni a színházat is. Ami egyszer szerves része volt az életemnek, most annyira el is tűnt belőle. Nem is tudom, mikor láttam utóljára előadást - talán nyár végén voltunk egy felolvasóesten Csabán -, hát még játszani... Pedig az valami fantasztikus érzés. Kiteljesít. Már maga a kihívás, hogy más emberré kell válni, is felvillanyoz, és valami olyan belső nyugalom szállja meg az embert, engem legalábbis, amit más helyzetben még talán nem is tapasztaltam. Valahogy időt kellene szakítsak az ilyenekre...

De látjátok, mindig csak a "kéne" meg a "jó lenne", és csak síránkozok, és aztán megint nem csinálok semmit. És azt hiszem, itt hagyom abba ezt a bejegyzést, mert most az jönne, hogy nem tudom, hogy kéne változtatni, stb., és ez pontosan az, amin változtatni....

na jó tényleg itt hagyom abba. Jó éjt, és kellemes utolsó hetet az egyetemistáknak.

Irigyellek, hogy meg tudtad ragadni az alkalmat.