Elme

A padon dobolnak ujjaim, s hallgatom,
ahogy a tanár magyaráz a túloldalon.
Angolul.
A fasizmus kialakulását taglalja éppen,
ami érdekes ugyan, de figyelmem nem tarja ébren.

S merülök, merülök egyre, le a mélybe,
saját elmém csillagködös, könnyű rejtekébe.
Fekete.
Valahogy így képzelem el, gondolat-csillagokkal tarkítottan,
a tudat megvalósuló makrokozmoszát.

Magányos lény úszik minden ily kozmoszban,
hidegtől dideregve, bőreitől fosztottan.
Kérdés.
A kérdések, mint űrbéli, furcsa fuvalmak,
röptetik, űzik - ősi hatalmak.

Elmélet-rendszerek kerengnek emlék-napok körül,
s a tudás kométái röpködnek féktelenül.
Mese.
Minden bolygó egy mese, felszínük képzelt lényekkel van tele,
s álom-nebulák felhői lengnek mindenfele.

S az elme határai a végtelenbe nyúlnak, akár az univerzum.
Minden gyermek eszmélése egy-egy apró ősrobbanás.
Idő.
Az idővel tágul a tudat rendszere, ahogy tágul világunk,
S a végtelen tér egyszer újra összerándul, az embernél megindul az agysorvadás.