este

Az milyen, hogy a barátnőm atom részeg Békéscsabán és tök jót bulizik, telefonálunk, és azt mondja, hogy biztos én fogom megcsalni, én meg itt fekszek Pesten betegen az ágyamban, és a lakótársaim is bulizni vannak?
Egyetlen egy szót találok erre: szívás.

Random Emlék:
Az egyik első alkalommal, amikor több időt töltöttem egyszerre Zsuzsival az egy szerda vagy csütörtök délután volt. Februárban történt, hó nem volt, hideg viszont annál inkább. Még nem voltunk együtt, de nekem már nem volt barátnőm, és már megfordult a fejemben, hogy jó lenne vele. Szóval aznap délután ahogy mentem haza suliból, megláttam őt a szemközti buszmegállóban leszállni. Nem emlékszem, hogy ő jött-e át, vagy én mentem oda, de a lényeg az, hogy végülis elkísértem próbára, merthogy oda indult. Aztán amikor odaértünk, kiderült, hogy elmarad, úgyhogy együtt indultunk haza, mert kb. ugyan ott lakunk. A vége az lett, hogy 2 órát sétáltunk, aztán 1 órát ácsorogtunk a lépcsőházuk előtt, pedig elköszöntünk vagy hétszer, de egyikőnknek sem akaródzott elindulni, még a hideg ellenére sem. Nagyon jó délután volt.
Akkor derült ki az is, hogy nagymamámék velük cseréltek lakást 11 évvel ezelőtt. Furcsa, hogy milyen fordulatokat tud venni a sors. Apa ugyanabban a szobában nőtt fel, mint Zsuzsi. Én ezt akkor persze valamiféle jelnek fogtam fel. Jó érzés volt. Még most is mosolygok, ha arra a napra gondolok, pedig már több, mint másfél éve történt.

betegen

Itthon ülök, forró teát szürcsölök, és közben a srácokra gondolok, akik egy iszonyat vacak zh-t írnak éppen. Szívesen cserélnék velük. Kínoz a torokfájás, köhögök, folyik az orrom, meg minden ami kell. Nagyon utálom már. Ez megy két hete kb. Ma reggel voltam dokinál, mert megtudtam, hogy az egyetemen van rendelés, és azt mondta, hogy valószínűleg kicsit allergiás vagyok, és elkeptam valami vírust, amik felerősítik egymás hatását, és ezért nem tudok könnyen kijönni belőle. De nem írt fel antibiotikumot, mert az tönkrevágja az immunrendszerem, és utána jöhet e tüszős mandulagyulladás, meg ilyenek. Az meg ugye senkinek nem kell, úgyhogy szedjem az ACC-t meg a torokfertőtlenítőt, meg a Kálcium pezsgőtabilettát, és akkor majd jó lesz. Csak nem tudom, mennyi idő, amíg kijövök belőle. Már nagyon zavaró, hogy alig bírok nyelni.
Ma akartam bulizni menni, meg jól berugni végre, mert már két hete nem voltam szórakozni, de voila nem tudok, mert svacakul vagyok-.- Frankó.
Na nem panaszkodom tovább. A mai nap egész jó volt, azt leszámítva, hogy nagyon vacakul voltam amikor felébredtem. Elmentem dokihoz, aztán suliba, délután meg találkoztam Diával, és beszélgettünk egy jót. Leültünk az Allee mellett a fűbe, én néztem a felhőket és dumáltunk. Előtte én ebédeltem egy lángost, ő meg evett egy jégkrémet. Azután visszamentünk órára, ami nekem szerkezettan gyakorlat volt, ami tök jó volt. Rajzolgattunk.
Egyébként eddig elég jó ez az egyetem dolog. Végre olyanokat tanulhatok, amik érdekelnek. Legalábbis nagyrészt. Mondjuk inkább az előadások unalmasak. A gyakorlati órák mindenből érdekesek legalább egy kicsit. Persze van amikor az előadás is. Pl. a mai műszaki kémia. A fickó arról mesélt, hogy hogyan állítják elő a "... ízű" szeszesitalokat. Kíváncsiak vagytok? A gyümölcsök ízét az ún. gyümölcsészterek adják a szeszesitalokban, pl. a pálinkában. Iylen észtereket viszonylag könnyű előállítani, ehhez már csak némi vizet és alkoholt kell adni, és már kész is a Spór Budget.
Na ma is tanultunk valamit. Megyek és pihenek, hogy a holnapot is túléljem.

Green peace

http://index.hu/belfold/2011/09/21/a_greenpeace_befalazta_az_atomenergia_hivatal_bejaratat/

Én tényleg környezetbarát, állat és növényszerető ember vagyok, de ezek a barmok foylton túlzásokba esnek. Nem szeretnék megbántani senkit, de az, hogy ostoba emberek tüntetnek értelmetlen dolgok miatt, felháborító. Főleg ilyen módon. Most őszintén. Ezeket a magyarázatokat hallgatva: "..én ezt tudom, én ezt így gondolom, inenntől kezdve tőrténhet bármi..." tényleg elkeseredem, hogy ilyen ostoba emberek is vannak a földön. Nem tudom, hogy ki, és miért vezeti ennyire félre a hiszékeny embereket, de abban biztos vagyok, hogy nagyon nagy bajok vannak a világban.

Ha már az atomerőművekről van szó. Az IAEA (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) legutóbbi kiadványa szerint 2010 végén a világon 441 atomerőmű üzemelt. Az első maghasadásos erőművet Olaszországban, 1954-ben építették. Az azóta eltelt hatvan év alatt két olyan esetről tudunk, amikor komoly gondot okozott egy ilyen létesítmény. Természetesen mind a két eset sajnálatos, és értékes emberéletek vesztek oda, de hasonlítsuk össze az elhunytak számát azzal, hogy hányan haltak meg ez alatt az idő alatt mondjuk vallásos indíttatású terrorcselekmények miatt. A csernobili katasztrófával kapcsolatban az IAEA 56 közvetlen és nagyjából 4000 közvetett áldozatot tart számon. Csak a 2001. szeptember 11.-i támadásban nagyjából 3000 embertársunk vesztette életét.

A Greenpeace-esek, meg befalazzák egy magyar közintézmény ajtaját, mert ők úgy látják jónak, és azért tüntetnek, hogy zárják be a Paksi Atomerőművet, ami az ország energiaszükségletének kb. 40%-t szolgáltatja.

Én megkérdezném, hogy hányszor tüntettek bárkik is azért, hogy tiltsák be a vallást? Ne értsetek féler, engem nem zavar, ha valaki hisz valamiben. Bevallom, hogy atheista vagyok, és a vallást csak egy fogódzkodónak, menekülési útvonalnak tartom a világ elől. Csak azt szeretném szemléltetni, hogy mekkora botorság, amit ezek az emberek műveltek.
Hát ennyit szerettem volna mondani. Meg annyit, hogy abba nem tudom, belegondoltak-e, hogy ha nincs erőmű, akkor nincs áram, akkor nincs email meg telefon, és akkor nincs Greenpeace körlevél meg stb...

fiúk és lányok

Az úgy van szerintem, hogy a lányok kiteszik, a fiúk meg nézik.

Persze ezt nem mindig lehet.

Meg van, amikor megfordul a szerep és a srác teszi.
De szerintem az buzis. És nem szeretem őket. 

És vannak szabályerősítők, akik nem.

És a legtöbben mégis. Van aki csak képen, van aki utcán, és van aki iskolában.

És akkor megsértődnek, hogy az ember.

Pedig senki nem akar ezzel rosszat.

Csupán enged a késztetésnek.

Különben meg mindegy is, mert aki igen, az ne bánja,

aki meg nem, az vagy bánja, vagy nem, de neki úgysem számít.

Aki meg nincs mit, és mégis, az meg egyszerűen semmi.

Ez így lehet, hogy nem tiszta, de aki akarja, az értheti.

A lényeg, hogy úgy, ahogy tetszik.

"ki csináld  néz csinálják  megteszik megcsinálni kitegyen"

absztrakció hatványozva

Az előbb eljött egy csapat szórakozó fiatal az erkélyünk alatt, és a loca people-t énekelték, mi meg kimentünk, hogy énekeljünk velük.

Vettünk nagyon jó pipadohányt, meg boroztunk. Az már nem volt annyira nagyon jó.

?

nem találok olyan zenét, ami jó lenne nekem most

Maybe

Maybe if we'd lived together
we'd understand it more
this hazy thing we call
capital L like Life

But we never listen to others
we just live our simple ways
keep counting our days
till we cross the Fade someday

So enjoy this shit today
like it's the fist day of your life
like it's the last day of your life
like it's the last one of your tries

Keep on the smile
like we never die
just party, don't be shy
don't leave your kidney dry

Do whatever you want
and don't think bout others
cause one bird don't bring summers
just go, and assimilate.

Egyetem

Olvastam ma egy másik blogot, és arra késztet, hogy írjak végre valami tartalmasat. Bár itt ülök a monitor előtt, még mindig nem nagyon tudom, miről is akarok írni.

Talán arról, hogy  milyen nehéz úgy egyetemistának lenni, hogy életem szerelme otthon maradt, és még pár évig a középsuli padját nyomja, közben meg mindenki csajozik, meg pasizik kötülöttem, meg folyton szerelmes párokba botlok az utcán, metrón és villamoson. Mertogy ez a nagy büdös helyzet velem. És egyáltalán nem élvezem. Nem azt mondom, hogy nem érzem jól magam, vagy nem tudok ellazulva bulizni, hanem azt, hogy folyton ott van valahol az agyam hátuljában a gondolat, hogy ő otthon van, és hogy ez valahol mégsem fair. És ezt az érzést a hétvégén ő is megerősítette bennem. Nem tudom, hogy tudnék könnyíteni az érzéseinken. Ha külön mennénk (még belegondolni is rossz), az sem lenne megoldás, mert nagyon szeretjük egymást. Ez ilyen 22-es csapdája szerű dolog. Arról meg, hogy benne mi játszódhat le, persze fogalmam sincs. Pedig ismerem majd 2 éve, mégse tudom megmondani, mire hogyan fog reagálni, vagy mire fog gondolni/következtetni valamiből. A női gondolkodás amúgyis túlságosan érthetetlen.

Itt van pl. az az eset, aki azt meséli nekem, hogy mennyire nem tud választani a pasik között, és hogy fél döntést hozni. Holott közben azt állítja, hogy nagyon vágyik egy komoly kapcsolatra. Persze nem bánom, hogy mesél, mert szeretem meghallgatni az embereket, meg szívesen segítek, ahol tudok, és őt is kedvelem, de azt nem tudom megérteni, hogy akkor miért nem tud választani. Amikor nem volt barátnőm, nekem mindig egyértelmű volt, hogy kit akarok, és próbáltam is tenni érte. Persze csak akkor, hogyha nem volt teljesen kilátástalan a helyzetem. De persze neki is ott van az az elérhetetlen srác, akiért odáig meg vissza van, és lehet, hogy ez teszi lehetetlenné a helyzetét.

Vagy a másik, volt barátnőm, aki miatt tulajdonképpen a blogot kezdtem. Tegnap rámírt azon a bizonyos közösségi portálon, amit nem reklámozok inkább, hogy elmegyek-e a szalagavatójára. Megbeszéltük, hogy el. Aztán elkezd kérdezgetni, hogy mit csináljon a pasijával, aki így meg úgy. Ezzel nincs is semmi probléma, csak az, hogy kb. akkor beszéltünk hosszabban utoljára, amikor szakítottunk másfél éve. Na és akkor engem kérdez, hogy mit csináljon, amikor annak idején azért szakított, mert megfolytottam a féltékenykedésemmel stb. Na de nem bánom, hogy rámírt, mert tényleg jót beszélgettünk. Sőtt örülök, csak megint gúzsba köt a női gondolkodás.

Zsuzsi meg megint feladta nekem a leckét. Ma közölte, hogy ha hétvégén megyek haza, szóljak neki, hogy kérdezni akar valamit a blogommal kapcsolatban. És azért csak akkor, mert látni szeretné az arcom... Na ez már alapból rosszul kezdődik, mert ezek szerint arra számit, hogy kamuzni akarnék, vagy legalábbis nagyon kíváncsi a reakciómra. Persze lehet csak én festem az ördögöt a falra. Na majd meglátjuk.

De nagyon elkalandoztam eredeti témámtól. Tehát nehéz így egyetemistának lenni, hogy ő otthon van. Alapból rossz, hogy hozzá voltam szokva, hogy amikor látni szeretném, csak 3 percet kell sétáljak. Na ez most 2:30 vonatozás.  A másik, hogy szegény eléggé ki van akadva az egész miatt. Amennyit mond, abból azt veszem ki, hogy kb. folyton azon aggódik, hogy kivel és mit csinálok. Mintha én nem jobban tudnám, hogy ő mit csinál. A különbség annyi, hogy én megkérdezem, és azzal meg is nyugszom. De ő szegény nem tudja ilyen könnyen elintézni magában. Most jó lenne valami okos tanácsot írjak, hogy mit, hogy csináljatok, csak az a baj, hogy én is rosszul csinálom. Vagy legalábbis részben rosszul, mert az, hogy még együt vagyunk, azt bizonyítja, hogy teljesen rossz végülis nem lehet.

De talán illene mostmár aludni mennem, met szobatársam biztos nem tud tőlem szunyálni, holnap meg suli van. Jóéjt mindenkinek.

BME-GPK Gólyatábor 2011 második és harmadik nap

Második nap valamikor elég korán sikerült felkelni, viszonylag kipihenten. Elmentem tusolni, reggeliztünk, aztán kaptunk egy doboz ingyen Redbullt, ami a reggelihez adott tejjel elég érdekes táncba kezdhetett egyesek gyomrában, én szerencsére inkább megtartottam estére.

Délelőtt tankörbeszélgetés volt, délután pedig játékok. Kicsit összemosódtak a napok már a fejemben, úgyhogy nem emlékszem, hogy melyik nap mik is voltak, de összességében annyit elmondhatok, hogy nagyjából mind a piálásról szólt. Csak a leg érdekesebbeket emelem ki:

Mizson

Ez az öreg Seniorok egyik kedvenc játéka. Nem kell hozzá más, csak két dobókocka, 6-8 szomjas delikvens, ugyanennyi pohár, és persze nagy mennyiségű alkoholos ital. A társasjátékoknál megszokott módon, a játékosok egymás után dobnak a kockákkal. Aki kidobja az 1,3 kombinációt, az Mizson lesz. A Mizson feladata, hogy ha bárki dobásánál, bármelyik kockán 3as van, igyon. Ha valaki dobásának az összege hetes, akkor a tőle balra ülő, ha 9es, akkor a tőle jobbra ülő iszik. Ha valaki duplát dob (pl.: 5,5), akkor az egyiket megissza (pl.: ötöt), a másikat szétosztja szabadon. Kiszállni csak hányással lehet.

Kolifoglaló

4 csapat, egyenként kilenc játékossal, akik közül egy a kapitány. A földre felrajzolnak egy 4*4es táblát, aminek mezőire feláll a csapatok négy-négy játékosa. Az a csapat nyer, akiknek először kerül fel az összes játékosa a táblára. A csapatkapitányok nem mennek a pályára, ehelyett ők irányítják a csapatot, és ők dobnak a kockával, hogy mi legyen a csata. A kapitányok minden körben isznak egy felest, kijelölik, hogy melyik játékosuk támad, és kit, a kijelölt két ember pedig csatázik a kidobott számban, ami lehet popcorn evés, ropi evés, ostya evés, vbk, sör, vodkanarancs ivás. Amelyik versenyző hamarabb végez, az nyer, a vesztes heylére pedig beáll egy a győztes csapat emberei közül.

Sorverseny

Ez pont az aminek hangzik, különböző feladatok voltak. Ami a legjobban megmaradt, az a szájbólszájba volt. Hátra kellett adogatni a kajákat (savanyúubi, feles tej, stb) szájból szájba, az utolsó pedig mindent le kellett nyeljen. Az öreg seniorok kicsit harcore-ban noymták, de azt inkább hagyjuk.

Vodkavity

Erről nem soket tudok elmondani, mert nem néztem, de azt mesélték, hogy többfős csapatokban kellett indulni, és olyasmi mezők voltak, hogy fröccsváltó.

Második este volt a nagyvetélkedő, ahol a 4 szín (merthogy a tankörök 4 színbe voltak beosztva) versenyeztek egymással hangerőben, aktivitásban stb. Mi voltunk a Pajkos kurvák...azt hiszem nem ragozom tovább.

Hát nagyjából ennyi volt a gólyatábor. Persze minden este volt valami parti, szólt a zene, mentek a vízipipák, szóval jól éreztük magunkat.

Negyedik nap reggel kiköltözés, dél körül hazautazás. Akkor már nem történt semmi.

Adásszünetünk ezennel végetért

Ugyanis végre van net az albiban. Juhé!

Holnap lesz router is, úgyhogy nem kell folyton lakótársam szobájába átjárnom, ha szörfölni akarok. Vagy épp írni ide.

Akkor most jöjjön egy kis összegzés az elmúlt hetekről:

Szeptember 6-n kedden tehát beköltöztünk az albiba, ami mostantól kb. 0,5-1 évig otthonunk lesz. Kicsit kirittyentettük kedves édösanyáink segítségével (örök hála nekik), mert igencsak koszosan hagyta itt az előző albérlő.

 Kedden este meg is ünnepeltük másfélhetes kálváriánk gyümölcsét, jöttek hozzánk páran, és felavattuk a partylakást. Ez a legmegfelelőbb szó ugyanis rá, mert elég jól lehet itt bulizni.

A nagyszoba nevéhez híven jó nagy, megtalálható benne az én ágyam a szekrényemmel, egy nagy ebédlőasztal, a mi kis alkoholszentélyünk (ezekről majd rakok fel képet), egy szekrénysor, valamint innen nyílik a meglehetősen nagy erkély. Estéink nagyrészét egyébként ebben a helyiségben töltjük, mikor mivel.

Majdnem minden este volt valami buli, vagy jöttek hozzánk és itt pipáztunk meg iszogattunk, vagy itt alapoztunk, aztán mentünk valami egyetemi buliba. A többiek most is partiznak, de én antiszockodom, és inkább megpróbálok hamarabb lefeküdni. A héten ugyanis már tanulni kell majd :S a fene. Na de legalább van benne olyan is, ami izgalmas, vagy legalábbis hasznosnak tartom. Pl. a műszaki rajz házi 4. hétre 4 A/4-es rajz lemásolása, meg egy oldalnyi szöveg szabványbetűvel milliméterpapírra, ami elég unalmas, de legalább hasznos, de ott van a CAD-es (autoCAD tervezőprogram) része a tantárgynak, ami meg tök jó.

Egyelőre szeretem az egyetemi életet. Persze a vizsgára tanulós része még hátra van, de talán az se olyan vészes. Ha nem hiányozna ennyire Zsuzsi, akkor tök boldog lennék. De hiányzik, és aggódom is. Elég nehezen viseli szegény. Nem mintha ez nem az én hibám lenne. Próbálkozunk kibírni, és a ragaszkodásunk és szeretetünk eddig szerencsére minden problémánál erősebbnek bizonyult : ) A hétvégén volt fent nálam, volt egy éjszakánk kettesben, mert mindkét lakótársam hazament. Aztán szombat este elmentünk bulizni, ami kicsit vacakul sült el, de legalább nem az volt a baj, hogy összevesztünk, hanem kibukott belőle, hogy mi is bántja igazán. Megbeszéltük.

Jó, hogy sok új arcot ismerek meg. Itt van pl. Bence, aki az egyik lakótársam. Elég nagy forma. Eddig mondjuk nem nagyon sikerült mosogatnia, de most megígérte, hogy tényleg fog:D Másik lakótársam, Bob, szintén elég jó arc, ő középsuliban osztálytársam volt. Ma végre találtunk egy negyedik embert is magunk mellé, úgyhogy az ősök pénztárcája (nomeg a mienk is) fellélegezhet kicsit. Normálisnak tűnik, elsőre ugyan olyan bulizósnak tűnik, mint mi, úgyhogy reménykedünk benne, hogy nem borítja fel az eddig beállt életet a lakásban.

Amúgy eléggé összerázódott kis társaság gyűlt össze, Bence egyik volt osztálytársa (asszem), Lilla, Bob meg Bence egy szaktársa, Dia, akit a gólyatáborban ismertünk meg, majdnem minden este velünk buliznak, ha megyünk. Meg persze mindig jönnek random fejek, Zsófi, Tomi, Endre, seniorok, stb. Jó itt nálunk lenni, mert lehet zajongani, közvetlen szomszédjaink ugyanis nincsenek, csak alul. Legfelső emeleten lakunk, balról lépcsőház, jobbról padlástér, úgyhogy nem nagyon van, aki panaszkodjon. 

Diával egyébként nagyon jól összebarátkoztam, még gólyatáborban. Jó vele beszélgetni. Nála is érvényes, ami elég sokszor működik, hogy az igazi önmagukból amúgy keveset mutató emberek könnyebben megnyílnak nekem. Erre Dia azt mondta, hogy biztos azért, mert látszik rajtam, hogy én is őszintén beszélek. Hát nem tudom. Mindenesetre múltkor kb. 4 órát beszélgettünk mindenféle dolgokról. A múltunkról, barátnőmről, pasikról, meg mindenféléről. Zsuzsi mondjuk féltékeny rá kicsit, pedig nincs oka. 100% freind-zone vagyunk egymásnak.

Tegnap voltunk "nezárjákbeaZöldPardont" rendezvényen. Egész jó volt. Főleg a Subscribe, Quimby meg a Magna. Hazajöttünk, és még megnézük a JackJack-et. Hatalmas film:D "Neharagudj, ismered a Kovács Bélát?..." A hangulat eléggé ellaposodott a végére, de sebaj.

Reggel éhes leszek nagyon... 

Sorry & Sorrow

people are foolish,
and so am I
my actions were selfish
and I got the share of mine
my share of punishment

say you can’t see a scar
I tell you my mates
it wasn’t corporal
it’s my heart what truly aches
in the depths of my chest

for I did the worst
I made Her cry
and it wasn’t the first
I don’t want to lie
I don’t deserve forgiveness

but oh my good Lady
you’re the sun and moon of my sky
I need to see you daily
or else I might die
of pure loneliness

and there’s love down the streets
if I can’t have you by me
carve out my eyes and deafen my ears
so I don’t have to hear or see
may it ease the pain of losing you.