Forog az élet kereke...

Hát igen. Mostanában eléggé el voltam havazva, kevéske szabadidőmet pedig Zsuzsival töltöttem (L). Pedig lett volna miről írnom bőven. Volt egy egész szép kis eszmefuttatásom is, de sajna már elpárolgott. Nem volt időm feljegyezni... és kissé alkoholgőzös hangulatban tört elő, ami szintén megnehezíti a felidézését. Rossz amikor az ember tudatának peremén ott van a megoldás, de ahányszor utána kap, annyiszor csusszan ki a kezéből. Mint mikor megpróbálunk egy lebegő szöszt elkapni, és a mozduló kezünk keltette légáramlat menthetetlenül sodorja tovább, mielőtt megfoghatnánk. Hát valahogy így van ez most is velem. Viszont van olyan is amire emlékszem: irodalom órán Babits Esti kérdés című versét elemeztük, ami (ha elolvastátok, vagy ha már ismeritek) a létezés, a halál és az újjászületés miértjeit boncolgatja. A vers törzskérdése a tanárnő szerint: Miért van élet, születés, és miért ilyen szép, ha végül minden úgyis elpusztul? A kérdés magában foglalja a választ: azért, mert szép. Ezzel egyet értek. De a Tanárnő szerint ez még nem magyarázat a pusztulásra. Szerintem meg igen. Mert szerintem a születés is gyönyörű, és önmagában egy csoda. Viszont ahhoz, hogy valami jó keletkezhessen, előbb meg kell semmisülnie valami másnak. Ez a körforgás egyetlen igazi törvénye. Emellett a halálban is lehet szépség. Nem véletlenül vonzódott hozzá megannyi dekadens művész. Gondolok itt Adyra például. Persze ez csak az én véleményem.

Her morning elegance

Engem nagyon megfogott az ötletességével. És a muzsika is kellemes.

Egy nap Vele

Várakozás,

Találkozás,

Mosoly és ölelés és csókok,

Forrók és édesek,

Vonaton rázkódás,

Pihe-puha ölelés,

Gondtalan és időtlen,

Bújás és lebegés,

Siklás a jégen,

Hűvösben egy láng,

Lelket melengető,

Séta a fényben,

Cirógató sugarak,

Csókok és csókok és csókok,

Mézédesek és zsongók,

Pillangók a gyomorban,

Rajzanak és bomlanak,

Boldogan hamvadnak,

Pár repülő óra,

Eldorádó kincses boltja,

Rázkódás újra,

Csókok újra,

Szívek szólama,

Dallamos és zendülő,

Boldog és csendülő,

Míg világ a világ,

A bolygó megáll,

Az idő megszakad,

Egy másik világ,

Hova csók ragad át,

Szőlő füstjén át,

Az idő lejárt,

Elváló kezek,

Hasadó szívek,

A holnapot várják.